A rehabjához felbérelt egy komplett szimfonikus zenekart

Megjelent Moby újabb szerelemkiadványa, a Resound NYC című, saját dalainak továbbgondolását tartalmazó album, amelyről azt nyilatkozta a Billboardnak: eleve úgy állt hozzá, hogy veszteséges lesz, hiszen komplett szimfonikus zenekart és rengeteg vendégművészt hívott el, és szerinte sosem fognak megtérülni a költségek.

Ráadásuk esze ágában sincs az anyagot népszerűsítő turnéra vinni, sőt mindörökre abbahagyja a turnézást, mert nincs kedve a repülőgép-szálloda-színpad-szálloda-repülőgép köröket többé leírni. Szerinte ez nemcsak kényelmetlen, de egészségtelen is. Ezentúl megelégszik azzal, hogy a stúdiójában ül, ami amúgy is egy kolostorcellára hasonlít, és ha kedve tartja, átírja életművét klasszikus zenekari tételekbe, vagy podcastokat, dokumentumfilmeket készít, esetleg könyvet ír, ahogy éppen jólesik neki.

Játék és muzsika

Szóval a Resound NYC is afféle költséges hobbi volt, még szerencse, hogy professzionális és alapvetően szerethető munka, így aztán a 125 éves Deutsche Grammophonnál publikált albummal talán mégsem kerül mínuszba.

A dolgot csak nehezíti, hogy a Resound NYC egy ráadás, szintén klasszikus zenészek közreműködésével készült munka, ahogy a 2021-es Reprise is. Míg a Resound a Moby New York-i évei (1994–2010) alatt írt dalokra koncentrál, addig a Reprise Los Angeleshez kötődik, ott rögzítették. Moby 2010-ben a szeles és esős New York helyett a napfényes Los Angelest választotta otthonául, és bár már hosszú ideje tiszta, a két lemez mégis olyan, mintha az öntisztulás, az önmagával való szembenézés gyakorlata lenne.

Vissza a városba

Szóval még az is lehet, hogy a Reprise és a Resound NYC része a rehabilitációjának, afféle utókezelés, ugyanis Moby megjárta a poklot, volt öngyilkossági kísérlete is, számtalanszor megfordult az elvonón, hogy kikúrálja az alkohol- és drogfüggőségét. A két lemez az Egyesült Államok két talán legismertebb városához kötődik, tehát akár koncepciót is belemagyarázhatunk a dologba.

Moby New Yorktól azt tanulta meg, hogy a kultúrát nem szabad elszigetelni, a kultúrának egy olvasztótégelynek kell lennie, amely tele van váratlan és szokatlan dolgokkal. Ez áll az életművére és a Resound NYC-re is, hiszen van itt minden, blues, jazz, funk, rock, gospel, indie-pop, csak éppen techno nincs, és ez így van jól. És hiába a nagyzenekar ünnepélyessége, valójában minden megmarad az eredeti identitásánál, legfeljebb újabb értelmezési lehetőségeket kaptak a dalok. 

A Slipping Awayt például Bowie kísértete járja be. De miért nem lehetett eleve így rögzíteni? – juthat eszünkbe a kérdés, hiszen összehasonlíthatatlanul jobb, mint a 2005-ös eredeti felvétel. A lemez feszültségét a dalok karakteréhez illeszkedő más és más hangszerelési megoldások adják, ugyanakkor a kollaborációk is fenntartják az érdeklődésünket.

Ismét hallhatjuk a Reprise-on is már nagyot ment Gregory Portert az albumot nyitó In My Heartban, amely eredetileg a 2002-es 18 című album egyik kulcsdala volt. A Kaiser Chiefs énekese, Ricky Wilson is megmutatja, hogy szól rendesen a South Side, amely az 1999-es Playen volt hallható, és most nagyon úgy tűnik, hogy a 24 évvel ezelőtti dal inkább csak afféle poros demó – milyen jól tette Moby, hogy hozzányúlt a katalógusához. Bámulatos, hogy mennyit fejlődött az elmúlt években, és nehéz elhinni, hogy az, akinek most az öltönyös, fekete-fehér portréja mellett ott virít a Deutsche Grammophon logója, néhány évtizede még aranyszínű nadrágban és rózsaszín műszőr kabátban feszített a South Side klipjében.

Segítség, felnőttem!

A lemez igazi meglepetése Neil Young Helpless című klasszikusának újragondolása, amelyhez Mobyt gyerekkori élmény köti: édesanyja sokszor elénekelte neki, amikor 3-4 éves volt. A kollekció csúcspontja nyilvánvalóan a 18 album abszolút slágerének, a Bourne-filmek főcímdalának, az Extreme Waysnek az újragondolása. A Doug Mandagi közreműködésével rögzített felvétel esztrádos, csillogó hangszerelést kapott, miközben semmit nem veszített a dinamikájából. A dalban Moby arról énekel, hogy mindent, ami az övé volt, kidobott az ablakon. Szerencsére néhány dalt mégis visszahozott, és rendbe tett.

Moby: Resound NYC

Deutsche Grammophon

15 szám