A nyolc a legtitokzatosabb szám

„A barna bundás sarki róka olyan ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet...” –  írja az izlandi Sjón A macskaróka című könyvében, és valahogy így állnak össze egységes havas tájjá a szintén izlandi Sigur Rós zenekar Átta című új albumának kompozíciói is.

Az Átta nyolcat jelent, és milyen meglepő: ez a posztrockzenekar nyolcadik nagylemeze, a 2013-as Kveikur után az első albumuk. Már ez is elég izgalmasan hangzik azok számára, akik nehezen tudják elképzelni a hétköznapjaikat az ambient, a kortárs klasszikus zene, a progresszív rock és a dream pop fúziója nélkül, amely olyan puha és bársonyos, mint a macskaróka bundája.

Boldog észak

És ugyanazok számára jelent szenzációt az is, hogy Kjartan Sveinsson billentyűs – aki a 2012-es Valtari című album után hagyta el a zenekart – most visszatért, de jól hangzik az is, hogy az Átta első kislemezdalához, a Blóðberghez az a Johan Renck rendezett klipet, aki a Csernobil című HBO-s sorozatot is dirigálta. Arról nem beszélve, hogy a Sigur Rós turnén van egy 41 fős klasszikus zenekarral,

Tíz év nagy idő, még Izlandon is, és a zenekar nem tétlenkedett. Magánszorgalomból 2019-ben kiadtak két balettzenei albumot (Variations on Darkness és 22° Lunar Halo), és még 2016-ban elkészítettek egy olyan projektet, amelyre Tarr Béla is csettintett volna egyet.

Téli berek

A zenekar a nyári napfordulón végigautózta az izlandi körgyűrű 1332 kilométeres útját, és a teljes utazást lezenélték, amihez az Óveður című daluk hangsávjait variálták, létrehozva az adott tájra és fényviszonyokra adaptált meditatív road movie-t, amit az izlandi televízió is közvetített. Nos, ezekhez képest az Átta ambient hipnózisa már-már slágertűzijáték.

Persze hajlamosak lennénk Jónsit, a zenekar frontemberét bezárni egy képzeletbeli izlandi skanzenbe és azt gondolni, hogy egy olyan, gejzír melletti stúdióban dolgozott, amelynek áramellátásáról geotermikus energia gondoskodik, de valójában a lemez előkészületei akkor kezdődtek, amikor a multiinstrumentalista Kjartan Sveinsson meglátogatta Jónsit a napfényes Los Angelesben, és nekiálltak jammelni.

De a Covid-járvány miatt leállt a közös munka, aztán újra összefutottak Los Angelesben, újra csak jammeltek, majd a basszusgitáros, Georg Hólm közreműködése győzte meg őket, hogy itt egy új album kristályosodott ki a maga szikrázóan fekete ragyogásában.

Aztán már az Abbey Roadon a London Contemporary Orchestrával kiegészülve befejezték a fájdalmas szépségű, elégikus, ütős hangszereket mellőző Áttát. A dream-pop hatású album azok számára is megközelíthető lesz, akik úgy érzik, hogy a kortárs balettzene a lélektani hadviselés része. Arról nem  beszélve, hogy csak két felvétel lépi át a hatperces játékidőt. Persze úgy lesznek befogadhatóak e darabok, hogy köszönőviszonyban sincsenek a hagyományos dalszerkezetekkel.

A macskaróka éji dala

Ez a fenséges, vágyakozással teli album rokonítható Thom Yorke, a Cocteau Twins és Brian Eno munkásságával, ugyanakkor egy semmihez nem hasonlítható ambiciózus filmzenét hallunk. Már csak a mozit vagy egy time-lapse természetfilmet kell leforgatnunk hozzá a fejünkben.

Az Atta szimfonikus dalciklusa Jónsi drámai, operaáriákat idéző énekével a 2005-ös Takk... óta a legjobb Sigur Rós-album, sőt megkockáztatjuk: talán annál is nagyobb szabású munka, amely nemcsak a klímaválságba beledermedt, experimentális ambientzenével van köszönőviszonyban, de Morten Harket mézédes szerenádjaival is. Sjón A macskarókája egy levéllel ér véget, amelyben kijelölik Izland helyét, a lakható világ peremének nevezve a szigetet. A lemezt hallgatva rájövünk, hogy a perem valójában bennünk van. 

Sigur Rós: Átta

Von Dur / BMG

57 perc, 10 szám