A Linkin Park zenészével dolgozott együtt az elmúlt évek egyik legérdekesebb bandája

A PVRIS amerikai pop-rock zenekar megalakulása óta szereti feszegetni a zenei határokat. Lynn Gunn multiinstrumentalista énekes és dalszerző bandájának legújabb, EVERGREEN című stúdiólemeze eltávolodik a korábban ismert rockos hangzástól, és az elektronikát, illetve az R&B stílust helyezi előtérbe.

A csapat legutóbbi lemeze már csak nyomokban tartalmazta a debütáló EP-jük post-hardcore-os hangzásvilágát, az EVERGREEN pedig még ennél is inkább a pop felé hajlik. Ettől függetlenül azért megjelennek a rockzenéből érkező hatások is, Lynn Gunn tökéletesen keveri a keményebb éneklést és kiabálást az R&B-s dallamokkal. Egy-két dalba még a torzított gitár is bekerült, így a zenekar korai anyagainak rajongói is örülhetnek.

Az EVERGREEN hangzásvilágában és tematikájában is két részre osztható.

Mindig kétféle energia közt őrlődőm, amikor a PVRIS-ről van szó. Az egyik részem álomszerű, légies és nyugtató zenét akar csinálni, míg a másik pörgős és agresszív dalokat alkotna

– nyilatkozta Lynn Gunn a Kerrang! magazinnak.

Ez teljes mértékben érezhető az új albumon, sőt még egy erős határt is lehet húzni a részek között. Ez a kettősség már a lemez előfutáraként megjelenő két dalon is érezhető volt. Míg az ANIMAL egy torzított elektronikával aláfestett, erőszakos és kiabálós bulidal, addig az ANYWHERE BUT HERE akusztikus hangszerelésével az anyag második felének nyugodt hangulatát mutatja be.

A lemez nyitódala, az I DON’T WANNA DO THIS ANYMORE hozza az ANIMAL által felállított elvárásokat, a GOOD ENEMY pedig rápakol még egy lapáttal. Az biztos, hogy az utóbbi a legfülbemászóbb nóta az albumon, és Gunn nagyon elkapta a jelenleg népszerű keményebb elektronikus vonalat. Aztán érkezik a GODDESS, ami meglepően még nem lett virális a TikTokon. Ebben Gunn tökéletesen eltalálta a közösségimédia-felületen futó, a nők erősségét hirdető dalok stílusát.

A dark-popos, keményebb HYPE ZOMBIES egyértelműen a korai rajongók kedvence lesz, személy szerint nekem is ez tetszik a legjobban. A torzított basszus és a légies énekdallam jól kiegészítik egymást, engem kicsit Halsey popénekes nótáira emlékeztet. A TAKE MY NIRVANA az utolsó dal az album keményebb feléről, amit Gunn a Linkin Park legendás zenészével, Mike Shinodával készített.

Elképesztő volt egy ekkora producerrel dolgozni. Shinoda nagy jó a rock, az elektronikus zene és a hiphop keverésében

– mondta Gunn a Rock Soundnak.

Az anyag második, lágyabb része a SENTI-MENTAL című alkotással kezdődik. A dal jól köti össze a korábbi agresszív és az ezután következő érzelmesebb nótákat. Gunn különleges énekhangja a HEADLIGHTS-ban az éteri háttérvokállal teljesedik ki. Az album címadó és egyben utolsó dala jó zárása az anyagnak, bár lehetett volna ütősebb. Az énekesnő a dal szövegében kijelenti, hogy nem érdekli többé a hirtelen siker, és azt szeretné, hogy a zenéje megmaradjon az utókornak.

Ha rákeresel az örökzöld definíciójára, akkor olyan szavakat kapsz, mint: időtlen, kitartó, friss és megújuló. A modern kultúránkban minden online, instant történik, és az algoritmusokon alapszik. Úgy érzem, hogy hamarosan eltűnik az időtlenség és az összetartozás koncepciója. A PVRIS mindig is a formulák, a hirtelen sikeresség és az instant kielégülés ellen ment, talán most jobban is, mint ezelőtt bármikor

– olvashatók Gunn gondolatai a kiadó sajtóközleményében.

Az EVERGREEN ezt teljes mértékben át is adja. A lemez nemcsak a zenekar diszkográfiájában, hanem a jelenlegi zenei életben is valami friss és újító szándékú. Azt persze nem lehet állítani, hogy nincsenek benne bevált hangzások és mainstream énekdallamok, de ezek együtt mégis valami különlegest alkotnak. Az biztos, hogy ez lett a PVRIS legletisztultabb és legkoherensebb anyaga. Az egyetlen probléma a dalok rövidségével van, hiszen azt éreztem, hallgattam volna még tovább.