Mi értelme az építkezésnek, ha nem tudunk örülni az új háznak?

Mi értelme van Avalont építeni, ha nem lehetsz boldog, amikor elkészül? – énekli Damon Albarn, a Blur énekese a zenekar új, Avalon című dalában. A dolog sokaknak ismerős: már semmit nem éreznek, mire elkészül a lakásfelújítás, a ház, vagy éppen a lemez. A Blur visszatérő albumának, a The Ballad of Darrennek ugyanúgy van statikája, ahogy egy épületnek, és ahogy egy kapcsolatnak is. Többek között ezekről is szól a The Ballad of Darren. Ha azt mondjuk rá, hogy szakítós album, akkor ez igaz. Szakítás a nemzedéki illúziókkal is. „Minden generációnak megvannak a maga aranyozott pózerei” – énekli Albarn a Barbaric című dalban, és valószínűleg magára gondol.

Bandaháború és béke

Nem Liam Galagherre, ahogy tette volna 1995-ben. A nagy britpop háborút annak idején az Oasis nyerte, a pozőr háborút is, de Damon Albarn a Gorillazzal, a The Good, the Bad & the Queennel, az operákkal, és még tucatnyi izgalmas produkcióval a legfontosabbat, a kreativitás versenyét réges-rég behúzta. Arról nem beszélve, hogy a generációs fétiszenekarát, a Blurt is bármikor összetereli, ha éppen van ideje két projekt között, míg az Oasis alfája és omegája, a két Galagher rendre külön ünnepli az Oasis évfordulóit. A The Ballad of Darren a Blur kilencedik stúdióalbuma, a 2015-ös The Magic Whip óta pedig az első.

Unatkozom! Mit csináljak? 

Albarn a 2022-es Gorillaz-turné közben készített demóiból alakult ki a The Ballad of Darren törzsanyaga, A nyitódal, a The Ballad a Half a Song című 2003-as demófelvétel átdolgozása, amit Albarn 2003-ban vett fel a Blur Think Tank turnéja alatt. Az album producere James Ford volt, aki korábban a Gorillazzal és Graham Coxon zenekarával is dolgozott, nem volt kétséges tehát, hogy ő lesz a közös nevező. És hogy a lounge-pop jellegű, melankolikus dalok mennyire emlékeztetnek a Gorillazra? Nos, csak annyira, hogy azokat is Albarn énekli. Persze, egy 16 éves Gorillaz-rajongó talán összekeverne néhány felvételt, de azok az ötvenes családapák, akik magukból kivetkőzve énekelték július 8-án és 9-én a Blur Wembley-ben megtartott zenés osztálytalálkozóján a Country House-t, nos, ők biztos, nem hibáznak.

Érdekes, hogy az albumra nagyobb hatással volt az Arctic Monkeys, a Radiohead, mint bármi a britpopból, de ennél is érdekesebb, hogy Albarn vajon hogy tekint a Blur kilencedik albumára? Egy projekt a többi között, vagy még mindig a Blur a szerelemgyerek? És bár kitűnik a nemzedéktársai közül a fejhossza kimagasló zsenije, ugyanakkor, akinek minden lélegzetvétele dallá változik, aki annyi projektet, alkalmi zenekart, szólóprodukciót tart kézben, mint ő, arra már úgy tekintünk, mint egy zenegyáros producerre, aki üzembiztosan teljesíti a kisebb-nagyobb megrendeléseket. Naiv kérdés: vajon ő is úgy kötődik egy Blur-lemezhez, mint azok, akik a Blur első albumára veszítették el a szüzességüket, és másodikra viszont megtalálták az ártatlanságukat.

Mély víz, csak úszóknak!

A The Ballad of Darren nem csak egy produkció, amit Albarn a turnék alatt a backstage-ben és a szállodai szobákban jammelt össze, hanem méltó arra, hogy rajta legyen a borítón a jellegzetes Blur-logó. Az album coverfotóján (Martin Parr képe) egy férfit látunk, aki egyedül úszik a skóciai Gourockban található úszómedencében. Mögötte a tenger, azaz biztonságban van a 29 fokos medencében, miközben ott a hullámzó tenger, és egyedül néz szembe a végtelen látványával. A kép eszünkbe juttathatja a zenekar 1991-es Leisure című bemutatkozó albumát, amelynek borítófotója szintén uszodában készült, és egy úszósapkás hölgy portréja látható rajta.

Vizes hatás

A The Ballad of Darren fotóját többféleképp is értelmezhetjük, ahogy persze a zenét is. Nincsenek hatalmas tekerések, galaktikus diszkók, britpopra tett cinikus megjegyzések, ugyanakkor Albarn leltárt vezet a veszteségeiről, így az albumot alapvetően a melankolikus hangulat uralja. Annak ellenére, hogy számos védjegyszerű, slágergyanús dalt is  hallhatunk. Ott van a St. Charles Square, a The Narcissist vagy a Barbaric – mindhárom kötelező darab lehet az indie-diszkókban. „Nos, tudom, hogy nem változtathatom meg az időket” – énekli Albarn a The Ballad című felvételen. Szerencsére a Blur nem is akarta, csak szembenézett az elmúlt több mint harminc évvel, úgy, ahogy az úszó, aki összehasonlítja az aktuális eredményét a rekordjával, és rájön: már nem akarja saját magát sem legyőzni.

Blur: The Ballad of Darren

Warner

36 perc 10 szám