A legnagyobb provokátort is földre viheti a gyász

Az eső egyre csak esik a bohócra, aki megint egyedül van – énekli Johnny Lydon a Down On The Clown című új Public Image Ltd. felvételen, amely a zenekar pár hete megjelent End of World című albumán hallható. A bohóc nyilván maga Lydon, aki már a Sex Pistols regnálása idején – még Rottenként – is egyedül volt. Csak nem az orra volt piros, hanem a haja. Már a Pistols idején is felmerült, hogy valódi zenekarral van-e dolgunk, vagy csak a menedzserük, Malcolm McLaren művészi koncepciójáról, egy afféle anarchista zenés divatszínházról szól a dolog. A valódiság kérdése egész pályafutása során kísértette Lydont. A PIL kapcsán is többször felmerült, hogy a zenekar inkább csak zenés geg, amit egy erős brand köré építettek.

Vásott kölyök

Lydon a világ talán leghíresebb punkzenekarának, a Sex Pistolsnak volt az énekese, mindegy volt, hogy mit csinál a hátralévő életében, Velux ablakokat épít be tetőterekbe, vagy éppen politizál, az mindenképpen érdekes lesz. Az is izgalmas volt, amikor 1980. május 17-én fellépett az American Bandstand című, tiniknek szóló zenei műsorban, és közben felhagyott a playbackféle tátogással, majd a közönséget a színpadra hívta, miközben szólt a zene. Néhány héttel később meginterjúvolták az NBC The Tomorrow Show-ban, ahol Tom Snyder, a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy a PiL egyáltalán zenekar-e, amire azt választ kapta, hogy nem vagyunk zenekar, egy cég vagyunk… és semmi közünk a rock and rollhoz.

A nagy new wave svindli

Nos, lehetséges, hiszen a rock and roll nem is létezik üzleti tervek nélkül, a PIL pedig 2015-ben adott ki utoljára lemezt What the World Needs Now címmel. Az elmúlt 45 évben rengeteg zenész fordult meg Lydon mellett, és nem egy esetben adtak ki blöffnek tűnő dalokat. Nem véletlen nyilatkozta egykori basszusgitárosuk, Jah Wobble a Selcet magazinnak, hogy a PiL egyszerű dolog volt, négy különböző ember különböző időpontokban különböző drogokat használt. Ennek fényében meglepő, hogy az End of World egészen jó album, hogy a zenekar milyen autentikusan hozza a hetvenes évek végi new wave hangzást, amikor a műfajban még annyi düh volt, mint a megtagadott punkban.

Lydon ezúttal is olyan provokatív szövegeket írt, amilyeneket 1976-ban, a Being Stupid Again-ben a neomarxista, új-hippi diákaktivizmusnak olvas be, valahogy úgy, ahogy 1976-ban, a királynő és a brit monarchiát cikizte.

Mentsük meg a bálnát!

Adjatok esélyt a békének!

Megint Marx és Lenin

Ó, ne!

Megint diákok vagytok

Megint hülyék vagytok.

Férfiakból nőket, és vissza férfivá, újra és újra… Boldog hippis csöpögő szarság…

Az egykori Johnny Rottent, a punk leginkább ikonikus alakját 45 éve sem megrágni, sem kiköpni nem tudja a mainstream média, ezért inkább nemes egyszerűséggel lehülyézi.

Világvége! Tessék kiszállni!

De vajon milyen az End of World? Nos, a lemezen van néhány meglepően jó dal, mint amilyen például a korai nyolcvanas éveket idéző Car Chase, a maga dühös new wave-es, szint-popos arroganciájával, amely a hátán elviszi az egész albumot, de izgalmas a Penge, a címadó dal, a Being Stupid Again és a Pretty Awful is, ugyanakkor ezeken a felvételeken is kellett volna még dolgozni, mert a nagyszerűségük ellenére hiányoznak a magaslati pontjaik. Ugyanez áll a dadaista new wave-re emékeztető The Do That-re is, azaz remek a dal hangulata, el van találva a hangkép, de aztán a dal félúton megáll. Ezzel így el lehetett bohóckodni 1981-ben, de 2023-ban már ennyi nem elég.

Gyász és munka

Ahogy a Hawaii című dal sem volt elég az Eurovíziós Dalfesztiválra (!), aminek elődöntőjében egyszer csak feltűnt a zenekar. Első blikkre talán mindenki azt hitte, hogy ez valami geg lesz, Lydon jól beolvas az azerbajdzsáni ipari vásárt a kubai VIT-tel ötvöző Euróviziós Fesztiválnak, de nem, a PiL egy olyan lírai felvétellel állt elő, amely első pillanattól kezdve tudható volt, hogy bukás lesz. Lydon a szelíd, polinéz zsánerű dalban a nemrég elhunyt feleségét gyászolta. Ez a gesztusa meghökkentőbb, mint ha a szórakoztatóipart illette volna valami közhelyes kritikával. És a végén kiderült: nem a rock and roll a legnagyobb svindli, hanem a halál.

Public Image Ltd: End of World

PiL Official

51 perc 13 szám