Halálközeli élményeket dolgoztak fel, ez a kilencedik

A Blink-182 a pop-punk műfaj egyik legismertebb zenekara. A kilencvenes évek óta hozzák a poénos szövegeket, a pörgős ritmusokat. A banda végre megint az eredeti felállásban játszik, kilencedik stúdiólemeze pedig a humort és a tragédiákkal járó fájdalmat  vegyíti .

A One More Time… igazi Blink-album. A szexuális viccek, a melankolikus dalszövegek és Travis Barker egyedi dobjátéka mégis valami újszerű, akár megkomolyodottnak is nevezhető köntösben kerül a hallgatók elé.

A Blink úttörő volt a kilencvenes évek punkzenéjében, és a pop-punk műfaj kialakulásában is meghatározó szerepük volt. Az Enema of The State című, 1999-es lemezükkel betörtek a mainstreambe, majd 2001-ben a Take Off Your Pants and Jacket albummal beágyazták magukat a popkultúrába. Dalaik szinte az összes, kétezres években készült, fiataloknak szóló filmben megszólaltak, a tagok pedig mindannyian pop-punk ikonokká váltak.

Sírós, nevetős

A szcéna megkerülhetetlen bandájának tagjai végre megint együtt zenélnek. A Blink hosszú utat járt be, mielőtt újra az eredeti felállásban láthatta őket a közönség. 2021-ben a basszusgitáros-énekest, Mark Hoppust rákkal diagnosztizálták. A zenekar egykori énekese, Tom DeLonge ekkor jött rá, hogy bizony az élet rövid, így félretéve minden korábbi összetűzést, újra csatlakozott a Blinkhez.

A rajongók egyből kaptak egy világturnét és egy belengetett stúdióalbumot is. Nos, utóbbi végre megérkezett, és a körülbelül 45 perc alatt néha hangosan nevetünk, gyakran viszont a sírás kerülget minket.

Korábban már több single is megjelent az új lemezről. Az első az Edging volt, amivel a zenekar hivatalosan is bejelentette, hogy DeLonge a stúdióba is visszatért. A dal uralta a Billboard alternatív toplistáját, és a hozzá készült klipet jelölték az MTV Video Music Awards díjára.

Szintén előfutárként érkezett a zongoraintróval induló More Than You Know és a Fell in Love. Utóbbin érződik, hogy Barker jelenleg rengeteg fiatal előadóval dolgozik együtt, hiszen a dal inkább a most futó pop-punk hangzást használja. A dobos ráadásul sok év producerkedés után végre egy Blink-albumon is dolgozhatott.

Az album nyitódala, az Anthem Part 3 nosztalgikus lehet a rajongóknak, hiszen a 2001-es Anthem Part 2 (ami az 1999-es Anthem kis tesója) folytatása. Ez az indítás tökéletesen leírja a zenekar jelenlegi helyzetét: félrerakták az egymás közti ellentéteket, és egy kicsit fel is nőttek. Ezt követi a Dance With Me, ami természetesen szexuális poénnal indul, csak hogy ne felejtsük el, honnan is indult a banda.

Még a legkeményebbek is sírnak

Bár a zenekar leginkább a humoros szövegeiről ismert, azért már korábban is foglalkoztak komolyabb témákkal. Az Adam’s Song és a Stay Together For The Kids már bebizonyította, hogy több van a Blink-tagok mögött a szexvicceknél.

A One More Time címadó dal ezt viszi tovább, fájdalmasan személyes töltetű soraival. A szöveg reflektál a tagok közti viszályokra és az őket ért tragédiákra. A dalban nyíltan megjelenik Hoppus betegsége és Barker repülőbalesete. A dobos 2008-ban egyike volt a két túlélőnek, amikor a gépe lezuhant.

Meg kell halnom ahhoz, hogy azt mondd, hiányzom?

Meg kell halnom ahhoz, hogy elköszönj?

Nem akarok úgy tenni, mintha lenne holnap

Nem akarok várni, hogy még egyszer megcsináljuk

– hallható a dalban.

A One More Time valószínűleg még a legkeményebb rajongókat is megríkatta, és a TikTokon is nagyot futott. A You Don’t Know What You Got című dal szintén ezeket a témákat dolgozza fel. A Turpentine pedig a Blinktől megszokott humorral mutatja be Hoppus depresszióját a rák elleni kezelés alatt.

A When We Were Young igazi Blink-182-himnusz a felnövésről. A dal címe ráadásul a nosztalgiára építő amerikai fesztivál nevét viseli, ahol idén a zenekar is fellép. Az idősödő pop-punk rajongók minden bizonnyal tudnak azonosulni a nóta szövegével.

Azért egy kis újítás is hallható az albumon. A Blink Wave szintipopos hangszerelése eltér a zenekar stílusától. A lemezt záró Childhood szintén hozza a brit indie-s vibe-ot, amit a zenekar felismerhető gitárhangzásával vegyít. A dal tökéletes befejezése az életre és halálra reflektáló, vicces, mégis melankolikus nagylemeznek.

8/10