Tudták, hogy jók, hiszen megverték, leköpték és megdobálták őket

2023.11.30. 06:14

Joni Mitchell és a DEVO frontembere, Mark Mothersbaugh egyszer összefutott a menedzserirodájuk folyosóján. A művésznő megkérdezte, hogy ha egy bizonyos filmben szerepet vállalna, odaadná-e a zenekar a Swelling Itching Brain című dalukat. Mothersbaugh visszakérdezett, hogy miért azt a dalt? Mitchell ezt válaszolta: „Mert ez a legidegesítőbb, legvisszataszítóbb szám, amit életemben hallottam.” Erre a DEVO-főnök lelkesen csak ennyit mondott: Kérlek, használd!

Ez a szerzemény nem található a 50 Years Of De-Evolution (1973–2023) című válogatás dupla lemezes változatán, de ne keseredjünk el, inkább szerezzük be a zenekar webshopjából a legendás energiakupolájukat, azt a bizonyos, legóra emlékeztető műanyag sapkát, amely 1980 óta a védjegyük. Hogy miért?

Mert ez műanyag

Ha az ikonikus energiakupola – ahogy azt a zenekar állítja – az ember fejéből kiáramló, elpazarolt energiát újrahasznosítja, akkor arra is jó lehet, hogy a kisebb csalódásokat leföldelje. Azon túl, hogy egy-egy kedvencük lemaradt, más csalódás nem érhet.

Az album reprezentatív, jó, fókuszált válogatás az amerikai art-rock, a brutalista szinti-pop, a konceptuális poszt-punk – hívd, ahogy akarod – nagymestereitől.

Aki azt gondolja, hogy a DEVO érintetlenül hagyta a magyar popot, az nagyobbat téved, mintha azt mondaná: az energiakupolák virágcserepek. Miközben minden a groteszk vonatkozásaik ellenére halálosan komoly. Amikor a DEVO billentyűse és ritmusgitárosa, Bob Casale 2014-ben meghalt, és elhamvasztották, urnája egy energiakupola lett. Kinek van erre energiája? 

Hullámok hercegei

Csak remélni tudjuk, hogy nem piros színűbe helyezték, ugyanis nem csak a piros sisak volt a hivatalos. Amikor 1984-ben szerepeltek egy Diet Coke-reklámban, a DEVO tagjai fehér kupolákat viseltek, de már léteznek szivárványszínűek is. De hogy mi köze van a DEVO-nak a magyar színtérhez? Nagyon is sok.

A DEVO hangképe számos honi újhullámos bandánál lett jellegadó motívum. Sőt, a válogatásalbumon is hallható Girl U Want című new wave himnuszt zavarba ejtő eredményességgel használta fel a Rolls Frakció a Belvárosi üvegház című dalában.

(A Rolls-féle verzióban van egy jellegzetes SOS-effekt, melynek előadásába a közönség Rolls feliratú, megvásárolható sípokkal szállt be. Pluszban még ez is DEVO-s.) De: a DEVO nemcsak a Rolls Frakcióra hatott, nemcsak az „ideges” szinti-popos new wave-et helyezte irányba, de a Neue Deutche Welle dadaista minimalizmusát is.

A Der Plan Fette Jahre című albuma (Lemezbörze helyett, 1986, Bartók Rádió: szerkesztő: Göczey Zsuzsa) gyakorlatilag a DEVO infantilis világának német változata. De ha emeljük a tétet: az indie-pop világában a nyolcvanas évek második felében domináns Electric Body Music is másképp nézne a DEVO nélkül, sőt a hetvenes és a nyolcvanas évek popjának is más lenne a dőlésszöge a DEVO nélkül.

És az már tényleg mellékes, hogy bizonyára DEVO-hatás az Edda 1980-as fotószettje. (Ifjúsági Magazin, 1980. december, amikor is a fiúk sísapkában és síszemüvegben láthatóak.)

Újító kedv

A DEVO a poptörténet egyik legnagyobb innovátora, nem csoda, hogy már az első lemezük producere is Brian Eno volt, akinek tekintélye már 1978-ban is kultikus volt, de a zenekar mégis nevetve keverte le a mester néhány hangsávját.

A DEVO maga a proto new wave, nemcsak a new wave egyik jellegzetes hangképét, dolgozták ki, hanem a punkot is megelőzve megalkották a komplett new wave disztópiát a hetvenes évek közepén, amikor még azt se tudtuk, mi a punk. A DEVO a jövőbiztos, előremutató, futurista akcióművészek zenekara. Akron környékén, ahol alapvetően játszottak a hetvenes évek közepén, csak két klub volt, anélkül tudtak zenélni, hogy ne támadták volna meg őket a felbőszült amerikaiak.

Idegenek az éjszakában

A zenekar tagjai úgy érezték magukat, mintha űrlények lettek volna a Föld nevű bolygón. A dupla album tele van slágerekkel (Mongoloid, Whip It, Secret Agent Man, Satisfaction, Smart Patrol, Jocko Homo, Girl U Want stb.), mégis a DEVO úgy tekint a slágereire, mintha azok félreértések, melléfogások, másodlagos dolgok lennének.

A művészeti főiskolás fiúkat tanulmányaik során lenyűgözte a Bauhaus korszaka, a dadaisták performance művészete, a konfrontatív színházi előadások. Így aztán nem csoda, hogy a mogyoróhéjakon taposó közönség megdobálta őket sörösüvegekkel, megtámadták őket a színpadon, kitépték a mikrofont a kezükből.

Boldog új, new wave-et!

Azt gondolták: ha ennyire utálják őket, akkor muszáj tovább csinálni ezt az egészet. Maga Bowie is ledöbbent a multimédiás bosszantó showik láttán, így ő is és Eno is mögéjük állt, amikor kiadót kerestek.

Bowie ruhatárában is volt néhány emlékezetes szett, de még őt is sikerült meglepni, amikor a DEVO megjelent az élénksárga kezeslábasokban, gyógyászati szemüvegekben, és a piros energiakupolákban. Bizonyára nem volt olyan sofőr Ohióban, aki ne akarta volna a kamionja hűtőmaszkjára drótozni őket, a plüssmackók mellé.

A zenekar energiakupoláik jogait eladta halloween ünnepségekre, egy Nike által szponzorált futóversenyre is. A négylemezes, deluxe verzióhoz kapunk DEVO légfrissítőt, a kupola papír változatát, litográfiát az album artworkjéről. A sima dupla lemezhez nem jár kupola, de szerencsére így is a fejünkbe áramlanak a DEVO tömeggyártásra is alkalmas new wave energiái.

DEVO: 50 Years Of De-Evolution (1973–2023)

Warner

25 szám, 82 perc

9/10