Ha két órát viselsz a karodon, az egyik idő relatív lesz

Megjelent a Rapülők harminc éve publikált Rapeta című, eredetileg csak CD-n és kazettán publikált lemeze vinyl formátumban, narancsszínű korongon. Lehet, hogy az alapanyagot használaton kívüli Swatch órák és schölleres jégkrémpálcikák megolvasztásából nyerték?

Geszti Péter az e két cég által szponzorált turnén több órát is felcsatolt a karjára. Abban az időben a reklámiparban dolgozott, és komolyan vette a termékkihelyezést. Vannak, akiknek a Kacsamesék 1990-es magyar bemutatója juttatta eszébe, hogy már egy másik rendszerben élnek, vagy éppen a Music Television Swatch óráknál is tarkább főcímei, viszont a Rapülők lemezei voltak azok, amelyek 1990 után egyfajta pozitív érzést sugalltak az országnak, ami éppen el volt foglalva az inflációval és a szellemi lövészárkok megásásával.

Sztereó hajszárító

Ezek a bizonyos lövészárkok már olyan mélyek voltak, mint később a négyes metró. És akkor jött MC Gesztenye a Rap 001-es rendszámú kocsiján, és mindenkinek elhozta a túrdöflancos rendszerváltást. Az ország apraja-nagyja úgy dőlt hanyatt, mint a Postabank macija. A tényleges rendszerváltást azonban az jelentette, hogy 1988 őszén végre boltokba került a Beatrice kb. tíz éve várt lemeze, hogy kiadták Orwell 1984-ét, mert ezek inkább afféle törlesztések voltak. Még csak nem is a MTV-n futó klipek, az MC Hammer U Can't Touch This című rapklasszikusára vágott Pepsi-reklám, vagy a görkoris Cindy világa hozta el az új korszakot, mert ezek a messzi Nyugaton készültek.

Viszont amikor 1993-ban előálltunk valami olyasmivel, ami mehetett volna az MTV-n is, akkor egy pillanatra elhittük: ha Amerikához nem is, de Ajrópához közelebb kerültünk.

Rap 001

A Rapülők óriási sikerében benne volt az is, hogy a rendszerváltás elmaradt katarzisa után mégis megpróbált mindenki boldogulni, és ennek a hurráoptimizmusnak a Rapülők lett az aláfestő zenéje. A zenekar egy korszakhatáron született, már itt voltak a multik, de valahogy mindennek volt még némi impexes, hungarotonos, oris szaga, mégis: a Rapülők vérprofi produkció, igazi energiabomba, amire éppen szüksége volt az országnak. Nem csoda, hogy az 1992-ben és 1993-ban megjelent Rapülők-albumokból félmillió példányt értékesítettek.

Ebben az időben még az volt a marketingstratégia, hogy mindenhol jelen kell lenni, így Gesztinek rádióműsora volt a Danubiuson, az állami tévében (Rockstúdió, Megáll az ész stb.), ő volt az, aki leginkább komolyan vette Hankiss Elemér felhívását, azt, hogy találjuk ki Magyarországot.

A Rapülők egy poénnak indult, ami túl jól sikerült, ezért az első, 1992-es album mellé kaptunk a pop menzáján egy második adagot, ez lett a Rapeta. Utóbbi már akkor jelent meg, amikor szétesőben volt a magyar hanglemezgyártás, és az album csak CD-n és kazettán került forgalomba.

És miután az Animal Cannibals nemrég előállt színes vinylekkel, a lemezed.hu nevű cég is kirukkolt egy másik magyar hiphopkiadvánnyal. Ez lett a Rapeta. A dolog nekik is bejött, az album azonnal elfogyott, a vinyles hiénák máris aranyáron hirdetik. A Rapetát bizonyos körökben szokás volt leszólni, Gesztire pedig azt mondani, hogy túl sok, de senki nem vonta kétségbe a produkció kvalitásait.

Gesztenye szív

Talán csak a Hungária első két lemeze volt ennyire professzionális szórakoztatóipari termék. A Rapetának szinte minden dala sláger, a Ringasd el magad!, a Piti vumen, Jó reggelt! Túr dö flanc, Mi kéne, ha volna?, Holiday Rap... A jazzy-poptól az eurodance-en át a funky-rapig van itt minden, ami a kilencvenes évek első felét jellemezte. Kár lenne elvitatni, hogy e daloknak intelligens és nagyon is szellemes szövegei voltak, még akkor is, ha nem egy esetben a rímek nehézségi ereje húzta magával az egészet. Mégis: ezek a szövegek tele vannak azóta már köznyelviesült fordulatokkal...

Hogy nem igazán érdekelnek a popsikerek;

És nem okoz örömöt az, ha a popsi kerek. 

Ha kiborulok, ki az, aki feltöröl? 

Ahova lépek, ott műterem.

Működik a működ a műgyepen. 

Rodeo, video, Fa deo, hú, de csudajó a sztereó hajszárító...

Geszti Péter az ország tiszteletbeli kreatív producere lett, aki a maga módján jobb hellyé tette a vidékünket. Nem gazdaságpolitikával, nem a nagy ellátórendszerek átalakításával, hanem kreativitással. Volt, amikor jazzy-poppal, máskor rapversekkel, volt, hogy lovas vágtával, musicalekkel, tévé- és rádióműsorokkal. Bizonyára nem sokan tudják róla, de fiatal költőket is támogatott, finanszírozott köteteiket. A narancsszínű Rapeta olyan, mint egy felnagyított Swatch óra, ami nem mutatja a pontos időt, viszont remek reggeli ébresztőzenéket játszik, hogy jól induljon a napunk.

Rapülők: Rapeta

lemezed.hu (eredeti kiadás: BMG, 1993)

11 szám 40 perc

7/10