Felfedjük az örök élet titkát

Amikor egy popsztár szvingalbumot készít, kicsit ki is csekkol a rock and rollból, hiszen aki szvinget énekel, az csokornyakkendőt és sok kompromisszumot köt, amire egy rockhős nem lenne hajlandó. Szóval, amikor Rod Stewart húsz éve a Great American Songbook sorozattal belekezdett a nagy meséjébe, kiszállt a popból, de még jócskán belül maradt a szórakoztatóiparon. Egy szvinglemez akkor tud eseményszámba menni, ha az, mondjuk, Rod Stewarthoz köthető, vagy éppen Jools Hollandhoz és az ő a Rhythm & Blues Orchestrájához. Vagy akkor, ha ők egyesítik az erőiket. És ez lett a szellemes című Swing Fever.

A láz, amit szvinggel kell gyógyítani

És persze, ha a két ikonikus zenész együtt mutatja meg, mi az a szving, ott erősebb fokozatra kapcsol az art deco színpadokon a futófény. Jools Holland a Squeeze nevű, kellemes indie-popos slágerzenét játszó zenekarban múlatta a nyolcvanas éveket, majd ő is kicsekkolt a popból, amikor a BBC alkalmazásába került – többek között ő az 1992 óta a BBC2-n sugárzott Later... with Jools Holland című zenei műsor házigazdája. Harminc év alatt egyszer sem hívta el a show-jába Rod Stewartot, ez esetleg ad némi pikantériát most az együttműködésüknek, lévén, hogy egy ideje mindketten a szving nevű szórakoztatóipari üzletágban dolgoznak. Holland már évtizedekkel ezelőtt összehozta a Rhythm & Blues Orchestrát, amelynek a játékossága, vagánysága közel áll Stewarthoz.

Mi a legédesebb dolog? 

Például a Love Is The Sweetest Thing című dalt a hatvanas évek ska hangulatában vették fel. Játszik a dalban Michael Bami Rose is, aki az egyik meghonosítója volt a hatvanas években az angliai skának. És persze simán elfér ennyi játékosság két olyan művésztől, aki modellvasutat is gyűjt. Rod Steward annyira emblematikus alakja a brit popnak, hogy a ruhái is azok lettek, kezdve a Saling klipjében látható matrózszettől a párducmintás felsőkön át a spandexnadrágokig. 

Volt egy nagy slágere, a Da Ya Think I’m Sexy?, amit a magyar butikvilág olyan vagánynak talált, hogy 1985-ben ez a felirat virított fagylaltszínű női trikókon. Nem sok előadó mondhatja el magáról, hogy a keleti blokkban egyik slágere leszalad a listákról, egyenesen a pólókra és kantáros szoknyákra.

Aki azt mondja, hogy ez a típusú retró zene nem része az életünknek, annak ott van például az egykori Telesport zenéje, a Jimmy Dorsey’s Boogie, aminek ritmikája megidézi az albumon hallható Ain’t Misbehavin’-t. Rod Stewart már kezdett belefásulni a szvingbe, és készülő új albuma is nagyon sinatrás irányt vett, amikor behúzta a kéziféket, és elgondolkodott, hogyan tovább. Karácsony volt – és ez is milyen szvinges –, amikor felhívta Hollandot, hogy szeretné vele készíteni a következő lemezét. Holland ezt úgy fogta fel, mint az egyik karácsonyi ajándékát, és azonnal igent mondott a közös munkára.

Áramvonalas szving

Az albumot Jools Holland greenwichi stúdiójában játszották fel élőben, így az anyag sajátos dinamikát kapott, többek között Gilson Lavis dobos Charlie Watts játékát idéző dobolása miatt. Persze, jogos lehet a kérdés, hogy a 79 éves Stewart hangja alkalmas-e még arra, hogy elénekelje a 30-as és 40-es évek féktelen big band sztenderdjeit. Nos, olyan természetességgel, lazán és reszelősen énekli a dalokat, mintha a szvingben lenne lekottázva az örök élet titka. Persze, több mint 250 millió lemezt adott el, és karrierje minden évtizedében élvezhette a listavezetői pozíciót, így aztán akkor sem hibázik, ha a sétapálcája már nem a jelmeze része, hanem gyógyászati segédeszköz.

Aki a klasszikusokat – például a Lullaby of Broadwayt – inkább egy nyugodt előadásban szeretné meghallgatni, annak ott van Tony Bennett 2006-os újrázása. Aki szereti azt a titokzatos korszakot, amely megelőzte a rock and roll 1954-es berobbanását, az bizonyára kedvét leli a jump blues, a boogie-woogie és a szvinges R&B zenékben, de izgalmas az is, ahogy egy 79 éves, sokat látott zenész ad új impulzusokat például az Almost Like Being In Love-nak, amit főleg Frank Sinatrától és Nat King Cole-tól ismerhetünk. A szving olyan, mint a pezsgő, nemcsak ünnepek idején fogyaszthatjuk, hanem akkor is, amikor érezzük azt a bizonyos lázat.

Rod Stewart and Jools Holland:  Swing Fever

Warner

13 szám, 48 perc

7/10