Húsz éve még arról volt szó, hogy valakit megvertek, mert csúnyán nézett egy rendőrre

Már egész éjjel táncolhatunk. A többi rajtad múlik – énekli Ricky Wilson a Feeling Alright című új Kaiser Chiefs-dalban. És valóban, a zenekar új, Easy Eighth című albumán semmi mást nem akar, csak azt, hogy mindenki táncoljon, és hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a táncból.

Ezt akarták húsz éve is, amikor a kétezres évek új britpophullámának kellős közepén megpörgették a táncparkettet az Oh My God című kislemezükkel, ami a hatodik helyig jutott a brit kislemezlistán. A leedsi csapat 2005-ös debütáló albuma, az ötszörös platina státuszú Employment a post-punkos britpophullám első vonalába repítette a zenekart. A következő albumukkal, a Yours Truly, Angry Mobbal és a No 1. slágerükkel, a Rubyval még tudták tartani a tempót, de aztán gyorsan elfáradtak.

Út a funky erdején keresztül 

Aztán ahogy a tüskés gitárokra épülő post-new wave az évtized végére kifulladt, a Kiaser Chiefs mint a nagy slágerbeszállító (I Predict A Riot, Modern Way, The Angry Mob) menthetetlenül lecsúszott a második vonalba, és ott is maradt. Nem lettek generációs ikonok, ahogy a kilencvenes évek közepén a Galagher testvérek vagy éppen Damon Albarn.

Mivel a 2000-es korosztály nem termelte ki a nemzedéki hőseit, húsz év távlatából az egész szcéna sem tűnik olyan fontosnak, pedig a brit sajtó anno naponta kiáltott ki egy új John Lennont és David Bowie-t. A Szigeten többször is fellépő zenekar azonban nagy túlélő. Wilson remek frontember, jó karakter is, mégsem tudta ikonikus státuszba emelni a zenekarát, így aztán életjeleknek megmaradtak a kissé arctalan slágerek.

Őrizzük a lángot

A Burning in Flames például leginkább olyan, mintha a Zootropolis rajzfilm soundtrackjét hallanánk, de a The Job Centre Shuffle is inkább a Gorillazt idézi, mintsem a 2007 körüli Kaiser Chiefst. Ezek után nemcsak a nyolcast tudjuk értelmezni a lemez címében, hanem az easyt is.

Nyilvánvalóan értékelhetők a zenekar popösztönei, az alkalmazkodóképességük, az, hogy a britpop mellett kipróbálták a funky discót és a fiúzenekaros popot is, de az album leginkább az önfeladás dokumentuma lett. Kétségtelenül tele van slágergyanús dalokkal, mégis fantáziátlan az album. A Feeling Alright gitárkezelésében van némi INXS-hányados is, és még ez sem lenne probléma, de úgy tűnik, elveszítettük magát a Kaiser Chiefs zenekart, helyette kaptunk egy funky-diszkós Maroon 5-ot.

Meghökkentő a Scissor Sisterst idéző How 2 Dance szégyentelen feel-good funkyja, az a szándék, hogy megszólítsák a TikTok-generációt. Eszünkbe juthat a Trollok című rajzfilm képzeletbeli következő része, amelyben Ágas, Pipacs, Szatén és Szalag óriásit buliznak, ölelkeznek és táncolnak Kaiser Chiefs-pólóban a Csillám-erdő közepén. Ahhoz képest, hogy húsz éve az I Predict A Riotban még arról énekeltek, hogy valakit megvertek, mert csúnyán nézett egy rendőrre, ez az új irány tényleg zavarba ejtő.

A kimondottan eklektikus album tele van frappáns slágerközeli dalokkal, de valahogy még sincs karaktere az egésznek, egy vakteszten talán senkinek nem jutna eszébe, hogy amit hall, az Kaiser Chiefs. Leginkább azért, mert hiányzik belőlük az egyéniség átütő ereje, és a brit zsánerű kocsmapop szerethető szociója.

Ahol tud, segít

Persze, azokat az öreg, életképtelen new wave-rajongókat, akiknek a felhőről inkább a gyógyszertári vény jut eszükbe, mintsem a kék ég, kimondottan idegesíteni fogják a Grammy-díjas vendég, Nile Rodgers funky-pop látomásai. Nyilván egy jól megtervezett szórakoztatóműsor készült itt, és hát ehhez értenek a fiúk, hiszen kilenc top 40-es kislemezük volt eddig.

Csak éppen korábban úgy tűnt, hogy nem akarnak mindenáron slágert írni, most pedig nagyon érződik az akarás. Állítólag nem akartak ők ennyire popos albumot, csak szerettek volna egy sessiont Nile Rodgers-szel, ami – ahogy mondani szokás – túl jól sikerült. Ő hozta aztán az album producerét, a Rudimental egykori művészét, Amir Amort, így aztán gyorsan meg is lett az a hangkép, ami az album védjegye lett. 

Barátság extrákkal

Wilson arról énekel a The Lads című zárótételben, hogy fogalmuk sincs, hová mennek, de együtt mennek oda, egészen az örökkévalóságig. A dal valójában himnusz a barátsághoz, de könnyen lehet, hogy az örökkévalóságról a fiúknak a zenekaruk, a Kaiser Chiefs jutott eszükbe. Azon viszont még egy kicsit dolgozni kellene.

Kaiser Chiefs: Easy Eighth

V2

10 dal 41 perc

6/10