Hogyan hangzik az érettségi találkozók kötelező szemrehányó mondata?

A pop teátrális dramaturgiája megkívánta Manchester két meghatározó zenekarának, a Stone Rosesnak és az Oasisnak a nagy találkozását. Törvényszerű volt, mint Michael Mann Szemtől szemben című filmjében a gengszter Neil (Robert De Niro) és Vincent hadnagy (Al Pacino) kávézása.

És 2024-ben eljött az évtizedek óta várt pillanat, amikor is Liam Gallagher, az Oasis egykori frontembere és John Squire, a Stone Roses legendás gitárosa egyesítette erőit, és közös albumot adtak ki. Míg Liam harminc éve, az Oasis debütálása óta a csúcson van, és mára nemzeti intézménnyé vált, addig Squire a Marshall's House című 2004-es szólólemeze után nem sok életjelet adott magáról, eltekintve a Stone Roses néhány bátortalan feltámasztási kísérletétől.

Nagy találkozások

Arról nem beszélve, hogy Squire gyakorlatilag visszavonult a zenélésétől, hogy a festészetnek szentelje az életét. A 2020-as csuklósérülése után azonban elhatározta, hogy visszanyeri kézügyességét, és újból gyakorolni kezdett a gitárján.

Mondhatjuk azt, hogy ez a bizonyos duettalbum a Stone Roses egykori gitárosának fontosabb volt, mint Liamnak, hiszen Galagher nemrég cirka 170 ezer ember előtt lépett fel Knebworthben, idén nyáron pedig négy estén át fogja az O2 Arénában fellapozni a Definitely Maybe nagy, generációs daloskönyvét. Ugyanakkor Galagher nem felejtette el, minek köszönheti, hogy végül a rock and roll szakmát választotta érettségi után.

Nincsen rózsa

1988 májusában Liam és Noel Gallagher élete gyökeresen megváltozott, amikor a manchesteri International 2 éjszakai klubban látták az akkor még jórészt ismeretlen Stone Rosest. Liam a koncert hatására alapította meg az Oasist, amihez később bátyja, Noel is csatlakozott. Liam nemrég azt nyilatkozta a The Timesnak, hogy ha húszévesen egy stúdióban összefutott volna Squire-rel, valószínűleg halálra nyalja.

Szerencsére csak később találkoztak, így aztán az együttműködésükben máshová kerültek a hangsúlyok, és végül 2024-ben összehoztak egy közös albumot. A kapcsolatuk akkor mélyült el igazán, amikor Squire vendégeskedett Gallagher legutóbbi knebworthi koncertjein.

Sokak szerint az Oasis küldetése az volt, hogy beteljesítse, ami nem sikerült a britpop Keresztelő Szent Jánosainak, a Stone Rosesnak. De az Oasis tisztelettudó zenekar, 1996-ban jobban megilletődtek Squire-től, aki a korszakos knebworthi koncertjük vendége volt, mint az előttük álló több tízezer rajongótól.

Persze a művészi energiák nem úgy adódnak össze, hogy két zseni összeütközése biztosan kreatív ősrobbanást eredményez – és ez most sem valósult meg. A Metallica és Lou Reed Luluja is atomjaira hullott a hideg űrben, hasonlóan vált semmivé Michael Jackson és Janet Jackson űrben játszódó, 1995-ös Scream című dala.

Zenés csemege-ajándékkosár

Az album covere egy csemege-ajándékkosárra emlékeztet, amelyben jórészt képzeletbeli kozmetikai termékeket látunk, amelyeknek márkanevei az album dalcímeit idézik. Ez az árubőség jellemzi a lemezt is. Squire alapvetően Hendrix és Jimmy Page igézetében alkotja újra világát a zord blues-rock riffektől a The Beatles 1966-os protopszichedelikus örökzöldjéig, a Rainig hallunk itt mindent. De a lényeg, hogy hősünk a szögletes riffekből folyékony, savas groove-okra épülő zenét festett a képzeletbeli nagyvászonra.

Az album semmi mást nem akart, mint a két előadó képzeletbeli sétáját rocksulijuk félhomályos folyosóján, közben letörölnek néhány érettségi tablóképet, mielőtt belépnének egykori tantermükbe.

Érettségi találkozó

Hendrix (Purple Haze) éppúgy elhangzik a gimnáziumi bankett vacsoráján, mint a Stones (Paint it Black), és persze maga az Oasis is interakcióba lép a Stone Rosesszal. És elhangzik az érettségi találkozók kötelező szemrehányó mondata is a One Day at a Time-ban: akkor kellett volna megdugnod, amikor még volt rá lehetőséged. 

Persze a nagy kérdés az, hogy a Squire dalai közül voltak-e olyanok, amelyeket a Stone Rosesnak szánt. Talán igen, de a lényeg, hogy ha a rock and roll tényleg olyan, mint egy kozmetikumokkal teli ajándékkosár, akkor nyilvánvaló, hogy nemcsak az éjszakai krémek fiatalítanak, hanem a riffek is, és azok az ifjúkori álmok, amelyekről hatvan felett sem mondunk le.

Liam Gallagher & John Squire

Warner

40 perc, 10 dal

7/10