A metál pokoli sivatagában nem a benzinért vagy a fűszerért megy a harc

A metáltól sosem állt távol a fegyverkezési verseny, minden nap honvédelmi nap, így aztán a Judas Priest a tűzerő növelése után (Firepower, 2018) pajzsot is adott a kezünkbe (Invincible Shield, 2024). Mivel hasonló színvilág (vörös és sárga) jellemzi a két albumot (Mark Wilkinson munkája), az első kérdés minden rajongóban ez volt: vajon az új album is maga lesz a metálmegváltás? Azaz eléri az Invincible Shield a Firepower zsenialitását, az élő szövet a fémvázon érzését?

Ez a kérdés azért sem spórolható meg, mert a 2018-as albumnak nemcsak a Judas Priest életművében lett kitüntetett helye, de a metál bőrkötésű lexikonjában is.

Pajzsra emelés

Pont úgy, ahogy a Painkillernek (1990), a Defenders Of The Faithnek (1984), a Screaming for Vengeance-nek (1982) vagy éppen a Killing Machine-nek (1979). A Judas Priestnek azok a legjobb albumai, amelyek kísérletet tettek a metál soundjának megújítására. Ezek az albumok is ezekkel az ambíciókkal készültek. Különösen igaz ez az idén negyvenéves Defenders Of The Faithre és a Painkillerre. Új irányokat jelöltek ki, tökéletesítették a metal soundját. Megmutatják, milyen a forró fém jéghideg érintése, milyen az, amikor

Ilyen zseniális album lett a Firepower, amely mindent és mindenkit lever, kivéve a lécet nem, épp ezért a nagy szakállú Rob Halford, a metál mikulása erre nem is tett kísérletet.

A tűzerő legyen veled

Fél évszázaddal a debütáló Rocka Rolla után itt a zenekar tizenkilencedik, Invincible Shield című albuma, amelyről az a legszemetebb kijelentés, hogy nem olyan revelatív, mint a Firepower, viszont nagyon jó lemez. Az új album egyszerűen más, de ugyanolyan teátrális, a műfaj dicsőségét megéneklő dalok gyűjteménye, mint a Firepower, ugyanakkor a hangzása inkább visszanyúlik a Judas Priest nyolcvanas évek eleji soundjához.

Ez nagyon is átgondolt döntés volt, hiszen ennek az albumnak is Andy Sneap, a zenekar turnégitárosa a producere, ahogyan a Firepowernek is. Az új albumon négy évig dolgozott a zenekar. Először a pandémia akasztotta meg a folyamatokat, majd amikor feloldották a járványügyi korlátozásokat, a Judas Priest elindult 50 Heavy Metal Years világturnéjára, ami szintén nem kedvezett a dalok írásának.

Ahogy az sem, hogy a zenekar tagjai szétszórtan élnek a világ nagyvárosában, Scott Travis és Richie Faulkner Nashville-ben, Rob Halford az arizonai Phoenixben... Arról nem beszélve, hogy a legendás gitáros Glenn Tiptonról még 2018-ban kiderült, hogy Parkinson-kórban szenved, mégis olyan dalokat írt az új albumra, mint a Sons of Thunder és az Escape from Reality.

Aztán az új gitárzseni, Richie Faulkner 2021-ben majdnem meghalt a színpadon, amikor megrepedt az aortája. A Judas Priestet viszont csak megacélozták a nehézségek, és készítettek egy igazán nagyszerű albumot, tele felemelő metálhimnuszokkal, mint amilyen a fémzene dicsőségére indított keresztes hadjárat indulója, a Panic Attack.

Bőrben az igazság

Az 1969-ben alakult birminghami Judas Priest több mint fél évszázados zenekar, érthető, ha egy-egy új album megjelenésekor felmerül, hogy az éppen melyik korszakukra reflektál. Ha belemegyünk ebbe a játékba, akkor azt kell mondanunk, hogy az Invincible Shield leginkább az 1982-es Screaming For Vengeance-hez hasonlít. Azt az időszakot gondolja újra, amikor a Judas Priest világsztár lett, amikor ők lettek a metál istenei.

A Giants In The Sky például egy feszes bluesos groove-ra épülő ima a metál panteonjában, olyan halott hősökhöz, mint Ronnie James Dio és Lemmy. Megidézi a nyolcvanas éveket, mégis érezzük rajta a XXI. század technológiai bravúrjait, amikor egy gépzsírtól csúszós, feszes bőrnadrágot már 3D nyomtatóval állítanak elő a műfaj szabászai.

Hit, remény, gyűlölet

A Judas Priest színpadán már nemcsak a díszletnek használt motor hengerfeje van kifúrva, hanem az összes hangszóró is, és a metál pokoli sivatagában nem a benzinért vagy a fűszerért megy a harc, itt már mindent a diadalmas riffek hajtanak meg.

Az albumhoz három remek bónuszdal készült, (Fight of Your Life, Vicious Circle, The Lodger), helyük lett volna a hivatalos albumon is, így kicsit olyan, mintha maga a zenekar leminősítette volna azokat. A Judas Priest volt már a hit védelmezője (Defenders Of The Faith), most is afféle arkangyalok ők, akik magát a metál tekintélyét őrzik acélból készült pajzsaikkal, amelyek remekül földelik le a villámcsapásokhoz hasonlatos riffeket is.

Judas Priest: Invincible Shield

Sony /  11 szám + 3 bónusz / 64 perc

8/10