Többet dolgozik, mint egy prosti, kevesebbet szexel, mint egy pap

Shakira Las Mujeres Ya No Lloran (A nők már nem sírnak) című új albumának borítóján a művésznő könnyes portréja látható. Sír, de könnyei gyémánttá változnak. Nem egy céllövöldebódé naiv festményét látjuk, nem egy orosz börtöntetkót, hanem a globális poppiac egyik legsikeresebb, Taylor Swifttel és Beyoncéval egy ligában versenyző művésznőjének album coverét. De vajon a dalai is gyémánttá változnak? Nos, ha anyagi szempontból közelítünk a kérdéshez, akkor bizonyosan.

A különös című, Bzrp Music Sessions, Vol. 53 című dala 24 óra alatt történelmet írt a Spotifyon, több mint 14 millió streammel és a YouTube-on több mint 52 millió megtekintéssel. A dal a

És ez bizony valami.

Síró játék

Vannak, akik hajlamosak lesajnálni a 2001-es Laundry Service című lemezével nagyot szakító Shakirát, és nemcsak a gyémánt könnycsepp miatt, hanem azért is, mert néha úgy táncol, mintha egy keletnémet indiánfilmben lenne, és legújabb klipjében kentaurok között énekel egy szappanbuborékban (!), ez pedig olyan, mint egy túlhajtott Old Spice-reklámfilm.

Mégis egy nagy hatású művészről van szó, aki miután arról énekelt a Gerard Piquének dedikált Bzrp Music Sessions, Vol. 53 című szakítós számában, hogy elcseréltél egy Ferrarit egy Twingóra, elcseréltél egy Rolexet egy Casióra, a Renault és a Casio részvényeinek árfolyama zuhanni kezdett a tőzsdén.

Telenovella

A Las Mujeres Ya No Lloran című lemez egy I Will Survive-album, melyben nemcsak volt férjének sorolja sérelmeit, de

és eljut az óvatos, tétova randikig. De a túlélés gesztusa mellé féktelen düh is párosul, ami zavarba hozhatja nemcsak az exférjet, hanem azokat is, akik már két éve követik ezt a telenovellát. Rögtön a Puntería című nyitódalban a vendégénekes Cardi B azt mondja, hogy az intim testrésze olyan, mint az empanada, ami egy spanyol töltött tésztabatyu. De nincs időnk rákeresni a finomság receptjére, megpróbáljuk felfogni, miért a mamájának beszél arról, hogy van egy empanadám, mama, amit imád enni (Muah). Először is, mi az a Muah ? 

És hogy kerül ide a mama, amikor a lánya az orális szexről beszél, amikor az ember a szexszel stresszeli a nőt, majd ő elaltatja az embert? És persze van abban is némi bizarr jelleg, hogy a spanyolul éneklő művésznőnek olyan idegesítő az egyébként képzett hangja, mintha kütyü nélkül, csípőből tudná hozni az Auto-Tune-féle hangszínt.

Sokszor a Zootropolis című rajzfilm jut eszünkbe Judyval, a bátor rendőrnyuszival, amely mozinak a főcímdalát egyébként Shakira énekli. Persze, az is felvet kérdéseket, hogy

Ne feledjük, egy olyan albumról van szó, amelyen alapvetően az anya a gyerekek apját becsmérli.

Teljesen felizgultál, lassíts le! Ha annyi időt töltesz a konditeremben, talán az agyadat is megdolgoztathatnád... Milyen érzés lehet, amikor a gyerekeknek ezt éneklik az osztálytársaik a suliban? Vagy ott van a záró El Jefe című vádirat: Keményebben dolgozom, mint egy kurva, de kevesebbet kefélek, mint egy pap. Az album afféle tematikus városi séta a művésznő idegenvezetésével, van itt EDM, nu-diszkó, pop-house, reggaeton, Queent idéző rockolás, majd ez a séta végül beletorkoll egy egzotikus karneválba is.

Túlélési napló

A Las Mujeres Ya No Lloran nem búcsúcsók, nem egy post break-up sex levezetés, hanem túlélési napló, amit utólag kiszíneztek filctollal, vicces bajszokat, nagy füleket rajzoltak a fényképekre, melyek közül van néhány, amit kettétéptek, és olyan is, amit addig firkáltak golyóstollal, míg át nem szakadt a papír.

Ezt a naplót zenésítette meg Shakira, hol fenséges középszerűséggel, hol bámulatos cross-over diszkóval, de minden pillanatában vérprofin. Íme, 51 perc vidám, néhol indulatos túlélési gyakorlat, amit mindegy, hogy Casióval vagy Rolexszel mérünk, ez az idő gyorsan elszáll.

Shakira: Las Mujeres Ya No Lloran

Sony

51 perc, 16 szám

6/10