Az erős zaj meggyógyítja a beteg lelket

A pop Pantone-skáláján olyan egyszínű lemezborítókat találunk, mint a Beatles fehér és Joni Mitchell kék albuma, vagy ott a Metallica feketéje, most pedig megjelent a sárga lemez, az Einstürzende Neubauten Rampen (apm: alien pop music) című, 75 perces ipari jammelése.

A legutóbbi albumuk, az Alles in Allem turnéjának hangbeállásakor rögzítették az improvizációkat, amiket rampennek (rámpának) neveztek. Amikor 1981-ben megjelent a fúrógépekre és hordókra komponált Kollaps, kevesen gondolták, hogy ezt a teljesítményt lehet fizikummal és ötlettel bírni akár csak egy évtizeden át. És persze mindent lehet, akár negyven évig is. Az Einstürzende Neubauten folyamatosan jelen volt a pop perifériáin, meditatív szonikus káoszuk mindig tartogatott meglepetéseket. 

Ipari környezet

Szinte hazajárnak Budapestre, és nemcsak a klubokat, de 1991 nyarán még a Petőfi Csarnokot is megtöltötték. A zaj egyre kifinomultabb lett, de mindig is jelen volt a lemezeiken, pedig már az 1989-es Haus Der Luegén is voltak harmóniák, dallamok, a maguk nemében slágerekkel szembesülhetett a hallgató.

Persze minden albumuk kihívást jelentett a hagyományos pophoz szokott befogadóknak, de ahogy az életmű érett korszakában, úgy a Rampen (apm: alien pop music) című albumon is vannak hagyományos rock and roll struktúrákkal rokonítható kísérletek. Már most szögezzük le: bár az album értelmezhető a hagyományosabb indie-pop térben is, ezúttal nincsen rajta olyan katartikus pillanat, mint amilyen például a Haus Der Luegén az Ein stuhl in der hoelle volt.

Falfúró

Érdekes, hogy az indusztriális zenének Magyarországon sokkal erősebb volt a hatása, mint a tényleges népszerűsége. Sokakat lenyűgöztek az Art Deco zenekar és a Cro-Magnon-i Cola plakátjai, illetve más, indusztriális hatású hirdetmények, de magukat az ipari zenés kísérleteket csak egy szűk szubkultúra ünnepelte.

Az ipari zene jelen volt az utcaképben, a Budapestet ellepő plakátokon, hatott a szubkulturális öltözködésre is, elég, ha visszagondolunk a Ráday Klub közönségére, ugyanakkor jórészt mint különlegességet, mint valamiféle tiltott gyümölcsöt fogyasztották Magyarországon a Laibachot, a Test Deptet vagy éppen az Einstürzende Neubautent.

A Rampen (apm: alien pop music) tizennégy felvétele nagyrészt a 2022-es turnén elkezdett improvizációkból épül fel, ugyanakkor mégis átgondolt kompozíciós logika vezeti a kifinomult zajokra épülő dalokat.

A műsort az Eno-féle ambient és Alexander Hacke basszusgitáros gyomorig hatoló feszes játéka fogja össze. A címben szereplő rampen, azaz rámpa a rakéták rámpájára utal, arra, hogy ha mi is felszállunk a zenekar űrhajójára, akkor egy másik naprendszer popzenéjének bolygóján landolhatunk. Mert itt, a Földön a tudás nem csak annyit jelent, mint a diszkózenekaroknál, amelyek megidéznek történelmi figurákat (Raszputyin, Dzsingisz kán) vagy történelemhez kötődő eseményeket (Waterloo, Amerika felfedezése).

Blixa Bargeld, a zenekar énekese szerint az általuk használt médiumok alkalmasak a valós ismeretek átadására. Nem véletlenül idézi meg az album harmadik felvételén a neveléstörténet egyik legnagyobb alakját, Pestalozzit, sőt azt mondja, hogy a híres svájci pedagógusnak érzi magát.

Ki miben tudós

Blixa hisz abban, hogy a zene képes a valós tudás átadására, nem véletlen, hogy elvontan ugyan, de helyzetbe hozza a biológiát, a csillagászatot és a nyelvészetet is. Mivel az anyag improvizációkra épül, és érezhető a teremtés gesztusa, így hiába finomítottak, kozmetikáztak később rajta a stúdióban, és vettek fel újabb sávokat, megmaradt a felvétel ősereje.

Hiába játszottak a popérzékenységgel, idézték meg a már említett Pestalozzi végén a Beach Boys You Still Believe In Me-jét, az album kilóg a popzene kontextusából. Az Ist Ist című dalban Blixa arról mesél, hogy volt a Niagara-vízesésnél, járt mindkét nagy falnál, megfordult Európa végén, járt a másik oldalon, de ezeken a helyeken nem volt ott az, amit keresett. Talán mi megtaláljuk, és talán pont a Rampen (apm: alien pop music) című lemezen.

Einstürzende Neubauten: Rampen (apm: alien pop music)
Potomak, 15 dal, 75 perc

10/8