Túl van a rasszista megjegyzéseken, és lóháton követeli a királynői címet

Az amerikai zászlót felállították már a japánoktól visszafoglalt Ivo Dzsima szigetén, de kitűzték a Hold felszínére is, most pedig Beyoncén a sor, hogy a szórakoztatóipar egyik fellegvárából, a Columbia kiadóból, mint egy westernfilmben, zászlóval a kezében kilovagoljon gyerekkora rodeópályájára, és megmutassa: neki nem elég az adott év összes Grammy-díja, a legtöbb albumot értékesítő színes bőrű énekesnő státusza, a percenként milliárdos streameket produkáló dalai, neki ennél több kell. Magát a történelmet szeretné újramesélni, de nem az iskolapadban, hanem a Super Bowl-döntőkön, a díjátadókon, a költségvetés sarokszámait módosító, gigantikus turnéállomásokon – vagy éppen egy grillcsirke illatú texasi rodeópályán.

Hé, barátom, itt van Beyoncé!

Megjelent a művésznő nyolcadik, Cowboy Carter című stúdióalbuma, amely egy trilógia második része, az izzó tánchimnuszokkal teli Renaissance (2022) után tarolta le a prérit. Meglepő, de leginkább countryalbumnak tűnik a lemez (maga Beyoncé tagadja, hogy az lenne), amelyen a dalokat a KNTRY Radio Texas nevű fiktív rádióállomás közvetíti, olyan lemezlovasokkal, mint Willie Nelson és Dolly Parton.

Az album némileg hasonlít a rodeóversenyek rádiós közvetítésére, de most a versenyzők maguk a dalok, amelyek a közönség kegyéért futnak ki a képzeletbeli pályára. Talán lesz, aki viszont úgy érzi majd, hogy a lemez olyan, mint egy Grammy-díjátadó: ünnepélyes, elegáns, néha vicces, de alapvetően színvonalasan fárasztó.

Nem idegen a cowboyok között

Itt, Kelet-Európában sokaknak az X-Faktor is eszébe juthat, csak éppen egyetlen versenyző áll a díszletben, akiről kiderül, hogy akcentus nélkül beszéli a diszkó nyelvét, de a country versenyfeladatot is jól oldja meg, majd végül a rockot is. (Állítólag a trilógia befejező része rockalbum lesz). A Cowboy Carter leginkább a countryval incselkedik, miközben maga a country már csak egy műfaj, és nem törvény a Vadnyugaton. Aki viszont vállalja, hogy a pop törvényen kívülije lesz, és többen ismerik az arcát, mint a minden saloon ajtajára és minden fából ácsolt imaház falára kitűzött Dead or Alive plakátok rettentő hőseit, az cserébe megkaphatja a korlátlan kreatív szabadságot.

A Cowboy Carter afféle bosszú-western is. Beyoncé az Ameriican Requiem című számában utal a 2016-os Country Music Association Awardson kapott fagyos fogadtatására, amikor is a Dixie Chicks társaságában előadta a Daddy Lessons című, country zsánerű dalát. Valószínűleg erre utalt korábban az Instagramon, amikor azt írta: volt egy évekkel ezelőtti élménye, amikor nem érezte, hogy szívesen látják a színpadon, sőt a kommentekben számos rasszista megjegyzést kapott, azt is írták neki, hogy kopjon le a countryról. Úgy érezte, a countryzenei ipar egésze is idegenkedik tőle. Beyoncé viszont nem olyan, aki meghátrál. Olyan countryelőadók szerepelnek a lemezen, és vállaltak szellemi védnökséget, mint Dolly Parton és Willie Nelson.

Rodeo, videó, Fa deo

És bár Beyoncé célja az volt, hogy a country világában is felszínre hozza a fekete kultúrát, ahogy a Renaissance-ban a queer diszkó-undergroundot, felfoghatjuk az albumot úgy is, mint egy szerelmes regényt a gyerekkorról, a déli gyökereiről, a rodeókon kapható sültek illatától és a countrydalok táncos ritmusairól. Szóval, ha akarjuk, a Cowboy Carter közel nyolcvan perc szórakoztatás, de lehet egy korrekció igénye is az amerikai zenei kánonban és a kultúrtörténetben. Egyébként a két évvel ezelőtt megjelent Renaissance coverén is lovon ült, csak azzal a paripával még nem a történelmi múltba akart belovagolni, csupán a Club 54 diszkóba.

Madárka, madárka!

Az album második felvétele a Beatles Blackbirdjének átirata, amit Paul McCartney válaszul írt a Little Rock Nine incidensre, afféle demonstráció volt az arkansasi fekete tinédzserek gimnáziumi szegregációja ellen. Szintén előkelő helyet foglalt el a lemezen Dolly Parton Jolene-átirata, amely a világ egyik legtöbbször feldolgozott dala. Parton még évekkel ezelőtt kérte meg Beyoncét, hogy a sok kétes minőségű újragondolás után készítse el a méltó variációt.

Az album olyan esztétikai döntések sorozata, amit csak ő engedhet meg magának. Szerepel a lemezen például Miley Cyrus és Post Malone is, de Beyoncé beidézi a Daughter című számában a Caro Mio Ben című, Tommaso Giodaninak (1730–1806) tulajdonított olasz áriát is.

Magas lovon

Persze Beyoncé minden mozdulata mémmé válik, minden albuma eladási rekordokat dönt, így nála egészségügyi gyakorlat az összes szabály áthágása, miközben persze a legtöbb gesztusa arról szól, hogyan tudna még nagyobb eladásokat és letöltéseket generálni. Idén a Spotify-on a Cowboy Carter lett az egyetlen nap alatt legtöbbet streamelt album.

Azzal, hogy Beyoncé felvállalta a countryt, egyúttal egy hét alatt fellendítette a westernruházat eladásait, a webáruházakban hirtelen megsokszorozódott a cowboykalapokra és westerncsizmákra leadott megrendelések száma, sőt a rendszerváltás idején a Magyar Írószövetségben különös népszerűségnek örvendő bolo (madzag) nyakkendőre is hatalmas lett a kereslet. A kortárs kereskedelmi popban akkor is ő tűnne a legmagasabbnak, ha nem lovon ülve fotóztatná magát.

Beyoncé: Cowboy Carter
Sony, 78 perc, 27 szám

10/7