Ha a nő fenekét nézed, rosszul fogsz célozni

Az Ohio Players című új The Black Keys-album borítóján bowlingozó nőt látunk, amint ügyesen, középre célozva gurítja el a golyót. Bal tenyere a fenekén, megjelölve egy másik lehetséges telitalálatot. De vajon maga az album is telitalálat lesz?

Nos, úgy tűnk, hogy igen, pedig a fiúk nem is akármivel gurigáztak, ahogy a cover másik elemén látjuk. A képre montírozott kéz – mint egy bowlinggolyót – épp a Földet készül elgurítani, ki a Naprendszerből. Annyira radikális lenne Dan Auerbach és Patrick Carney garázs blues-rock duója, hogy a zenés ajánlatuk egy másik univerzumban lenne értelmezhető? Azért a helyzet nem bonyolult, csak arról van szó, hogy a fülbemászó blueszenéjük több soulos árnyalatot kapott, sőt van itt hiphop is rendesen.

Kulcsos gyerekek

Sőt, számos dalban megcsodálhatjuk Noel Galagher mézédes gitárjátékát – háromnak a társszerzője is –, és akinek ez sem elég, annak eláruljuk: az album felének alkotótársa a garázsrockban elévülhetetlen érdemeket szerzett Beck, aki számos The Black Keys-dalban játszik is. A producer pedig nem más, mint Dan the Automator, azaz Daniel M. Nakamura, aki dolgozott már a Primal Screammel, a Gorillazzal és a Kasabiannel is.

Mégsem mondhatnánk, hogy a zenekar robotpilótára kapcsolt, és lemondott a teljes irányításról, de az biztos, hogy az Ohio Players a legtöbb slágergyanús dallal kacérkodó albumuk a 2011-es El Camino óta. Sőt, ha már Beck, akkor itt van az egykori turnébillentyűse is, Greg Kurstin, aki számos slágert készített már Adele-nak, Siának és Liam Gallaghernek is.

Játékosok klubja

Az album címe utal a hetvenes évek soulvarázslóira, az Ohio Players zenekarra, akik éppúgy Ohióból származnak, mint a The Black Keys, de itt a szerelmes földrajznál azért többről van szó. Itt a közös nevező a groove-okra épített örömzenélés, sőt a funkos Ohio Players annyira buja, életigenlő, már-már breaket idéző színpadi show-val állt ki, hogy a garázsbeatre felesküdött The Black Keys sem tudott kikerülni a hatásuk alól. Dan Auerbach és Patrick Carney albumról albumra fejlesztette, építette a zenekar hangzásvilágát, de a nyers gitár-dob alapozást jórészt megtartották. Erre a szűretlen rockra épült fel ezúttal a mindennél színesebb és részletgazdagabb, rádióbarát indie-rock.

Úgy húsz éve fogant meg a Beckkel való kollaboráció ötlete, amikor a The Black Keys Beck előzenekaraként turnézott. Ahogy kell, összebarátkoztak, és megjövendölték, hogy egyszer majd készítenek közös albumot. Az Ohio Players teljesítette be a jóslatot. Az album olyan, mint egy szobadísznek megvásárolt wurlitzer, ami egyszer csak öntudatára ébredt, és egymás után játszotta le a hatvanas évek retró souldalait, a hetvenes évek funky-rockját, a kilencvenes évek britpopját és Beck barkácsbeatjét.

És persze a gyerekszoba felől behallatszódik némi kortárs hiphop is. Van itt spagettiwesterneket idéző gitározás (Read Em And Weep), whisky áztatta beatrock (Beautiful People), heroikus countryhimnusz (On The Game), és akkor még nem beszéltünk a rapbetétekről, a Lil Noiddal közös Candy and Her Friendsről vagy a Juicy J rapjével elmesélt Paper Crownról.

Garázskijárat

Még sincs műfaji káosz, valahogy összeáll minden, mint egy musicalben. Akár úgy is felfoghatjuk az albumot, mint egy olyan pár vállalkozását, akik – nehogy egymásra unjanak – másokat is bevontak az együttlétekbe, de a romantikus swingereket nem a jakuzzis kertvárosi apartmanokban képzelték el, hanem a stúdiók meghitt világában. A neosoulos You’ll Payt némileg lelágyítva Amy Winehouse is énekelhetné, míg a Favor Tree-t műsorra tűzhetné a Red Hot Chili Peppers is. A The Black Keys nem veszett el a barázdák között, Beck és Noel Gallagher új impulzusokat adott a bluestestvéreknek, akik a sokszínűség esztétikájában újra feltalálták magukat.

Bluestestvérek 

Megújították a garázsrockról alkotott elképzeléseinket, miközben – különösen az album második felében – jól felismerhetők az Ohio Players blues-rock gyökerei. Az album borítóján a földgolyót akarja elgurítani egy kéz, ami egyéb problémák mellett azt is jelentené, hogy megszűnik a gravitáció – a gravitációt azonban nem könnyű megszüntetni, hacsak nem vagyunk olyan kiváló zenészek, mint a The Black Keys tagjai.

The Black Keys: Ohio Players
Warner, 14 szám, 44 perc

10/7