Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy pakolj össze, és menj a temetőbe!

Ne menj az erdőbe! – kérleli a hallgatót a The Decemberists énekese, Colin Meloy a Don't Go to the Woods című dalukban, amely As It Ever Was, So It Will Be Again című új albumukon hallható. A felvétel eszünkbe juttathatja az 1981-ben bemutatott, kempingező tiniket eltüntető horrort (Slasher), de a zenekar egy ír népdalra emlékeztető szerzeménnyel állt elő, az ő daluk a végzetes csábítás pusztító erejéről szól.

Persze a Portlandből származó The Decemberists is csábító ajánlat, ők a kivételes intellektusukkal és ünnepélyesen finom, fényes popzenéjükkel hívnak minket egy erdei utazásra, oda, ahol a lélek barokk popot kedvelő különös lényei laknak.

December herceg

A 2000-ben alakult, az indie-folk és barokk pop hatásait integráló kollektíva afféle színházi zenét alkot képzeletbeli színdarabokhoz, amibe minden belefér, csak legyen, aki megrendezze az egészet. Colin Meloy tisztességgel elvégzi ezt a munkát is.

Különös rezgése van az egész albumnak, hiszen a kamara indie-folk mellett ott az albumot záró tizenkilenc perces prog-rock eposz, a Joan in the Garden négy tétele. És az sem zavarja meg az As It Ever Was, So It Will Be Again mikrokozmoszát, hogy a Joan in the Garden fejezetei között van, ami megidézi a Pink Floyd Have A Cigarját, illetve a nyugatnémet Eloy 1978 körüli prog-rock fantáziáit.

Ahogy volt, úgy volt

A hat év után újra életjeleket mutató The Decemberists albumának covere a Talk Talk Spirit Of Edenjét idézi (a zenekar ötletes borítóit Colin Meloy felesége, Carson Ellis készíti), de az LP-n találunk szörf-rockos hatást és Moody Blues-motívumokat is. Persze Meloy nem pihent az elmúlt években sem, 2022 szeptemberében jelent meg ötödik gyerekkönyve, The Stars Did Wander Darkling címmel, Az As It Ever Was, So It Will Be Again az egyik legerősebb bejegyzés a zenekar közel negyedszázados életművében, szinte már zavarba ejtően fülbemászó, kellemesen slágeres dalcsokor, afféle kiigazítása a korábbi nyolc album vízióinak.

Imponáló a lemez elmúlást tematizáló melankóliája, a termékeny nosztalgiája és az önvizsgálat ironikus megközelítése, miközben az egésznek a fúvósok és a középkori hangulatok adnak különös ünnepélyességet. És akkor még nem beszéltünk Colin Meloy történetmesélő képességéről.

Ha már azt mondtuk, hogy az album kész regény, akkor tegyük hozzá azt is, hogy a szövegek nemcsak a költészet felé gravitálnak, de emlékezetes karaktereket is találunk e folklorisztikus utazáson. És az a legszebb az egészben, hogy szinte dalról dalra változik a hangkép, a zene karakterológiája, az album mégis mindig megtartja az alter-folkos fókuszát.

Haláli hullák hajnala

Tudatunk perifériáján ott a halálfélelem, ezt viszont csak keveseknek sikerült eddig dalban elmondania. A fúvósokkal feldíszített The Black Mariában a zenekar nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megzenésítse a halál hívását. Mindenkiért eljön a Fekete Maria / Nem hallod a csizmákat a folyosón? / Válaszolj a nevedre, ha hívnak! Veszteséglisták, öregedés, a világ felfoghatatlanul gyors változásai, ezernyi megpróbáltatás.

Az album mégis tele van pozitív energiákkal, latinos ritmusokkal, himnikus ünnepélyességgel, méltósággal, a Tudor-Angliára tett utalásokkal. Persze, ha kötekedni akarunk, akkor azt mondhatjuk, hogy kicsit hosszú a több mint egyórás futamidő.

Temetői járat

A Joan in the Garden ötperces, öncélúnak tűnő absztrakt ambient tételét például megspórolhatták volna, de ennyi meditáció talán belefér a finálé előtt. A Picaresque (2005) és a The Crane Wife (2006) mellett az As It Ever Was, So It Will Be Again a zenekar egyik fő műve, afféle győzelmi kör a rodeópályán.

Azt énekli Colin Meloy az olasz grindhouse zombifilmre utaló, a Burial Groundban – tessék, itt egy másik trashmozi –, hogy menjünk oda, ahová tartozunk / Pakoljuk össze a hifit, és találkozzunk a temetőben! Nos, ha egy lemez ennyire jó, mint az As It Ever Was, So It Will Be Again, akkor ne hallgassunk még a The Decemberists tagjaira sem, maradjunk otthon, és inkább lőjük be azt a bizonyos sztereócuccot.

The Decemberists: As It Ever Was, So It Will Be Again

Thirty Tigers /  13 szám / 62 perc

9/10