Végre megjelent minden idők legjobb hazai koncertlemeze, immár vágatlanul

A pop nagy kalendáriumának egyik piros betűs ünnepe szeptember 23. A nap nemcsak „Battonya felszabadulásának évfordulója”, de 1962-ben az Omega is ezen a napon adta első koncertjét, és szeptember 23-án volt a Budai Ifjúsági Parkban az utolsó koncert, a P. Mobil 1984-es Elektromos temetése, valamint 1979. szeptember 23-án rendezték a Piramis A nagy buli című koncertjét is, amelynek hangfelvételét minden idők legjobb magyar koncertlemezeként tartjuk számon.

Közismert, hogy a Piramis fénykorát megörökítő album a teljes koncert felét tartalmazta, és alapvetően az új dalokra fókuszált, így A nagy buli félig új sorlemeznek is tekinthető. Közismert az is, hogy a zenekar a teljes koncertet szerette volna kiadni dupla lemezen, a legendák szerint ehhez el is készült egy dupla, úgynevezett gatefold tasak, ezt azonban senki sem látta. 

A teljesség igénye

Nyilván az lett volna a legjobb, ha előkerül, és eleve azzal az arculattal jelenik meg a teljes koncertet tartalmazó album, amit most, 2024-ben, a buli 45. évfordulóján a kezünkbe foghatunk. Ám nemcsak az eredeti tasakterv veszett el, de magáról a koncertről sem került elő jó felbontású fotó; olyan, amit nyomdai minőségben a coverre lehetett volna tenni.

Az albumot kiadó Moiras Records végül négy címlapot állított elő, minden lemezoldal kapott kvázi-covert. Az jogos, hogy úgymond ne hazudjon a cover, és ne rakjunk rá olyan koncertképet, ami nem azon a bulin készült, ugyanakkor már eleve A nagy buli borítóján sem az 1979. szeptember 23-i koncertről készült fotó látható. Ha hinni lehet a Becsület című dalban elhangzó zenekari bemutatásnak, akkor semmiképp.

Nagyobb, hosszabb, vágatlan

Ugyanis így mutatják be Révészt: „Még egy ember hátramaradt a bemutatásból, itt táncol a színpad közepén, talpig fehérben…” Nos, ha ez valós leírás, akkor beláthatjuk: a címlapfotó nem azon a koncerten készült, hiszen Révészen fekete bőrnadrág és bőrdzseki látható, és egy matrózcsíkos póló. Ráadásul az új albumon van egy belső tasakfotó, ami tényleg A nagy bulin készült, ott viszont tényleg talpig fehérben látható Révész.

arról nem is beszélve, hogy a hangfelvételt feljavították, de úgy, hogy abba bele is játszottak. Erről majd később.

A Moiras nem ment bele kegyes csalásokba, nagyjából egy évig keresték a képes dokumentumokat A nagy buliról, de megfelelő méretű coverképet nem találtak, így az album külleme nem is tükrözi azt a dinamizmust, ami a koncertanyagot jellemzi.

Ugyanakkor nem is kínál hamis illúziókat: a felvételen nincsenek rájátszások, ráéneklések, azt halljuk, amit a magnó rögzített. Csak technikai jellegű, minőségjavító restaurálást végzett Virányi Attila hangmérnök. (Mellesleg Virányi a nagyváradi Metropol basszusgitárosaként is ismert.)

Ez ízlés kérdése, a teljes koncert hitelesebb képet ad, ugyanakkor a 45 éve megjelent album minden lélegzetvétele, felkonfja, beköszönése („Jó estlét, Budapest!”) része lett a rocktörténelemnek. Sokaknak az a kb. 40 perc jelenti magát a koncertet, miközben valójában nem a Becsület volt az utolsó dal, hanem a Kóbor angyal, és nem ott kezdődött a buli, ahol azt mondja Révész, hogy „Itt kezdődik, ez az eleje… Jó estét, Budapest!”.Előtte ugyanis a zenekar eljátssza az Égni kell és a Túl nagyra nőttél című dalokat.

Így teljes a történet

A kérdés az, hogy hiányoznak-e a kimaradt felvételek? Nos aki kívülről tudja az 1979-ben megjelent lemez összes felkonfját, remekül imitálja a közbekiabálások hangsúlyait, annak talán nem, mégis: nagyon is fontos, hogy a teljes A nagy buli hozzáférhető, mert így igaz, így teljes a történet. A teljes koncert a bootleggerek nagy kincse volt, e sorok írójának több mint húsz éve megvan CD-n, aztán felkerült a netre is, de közel sem olyan jó minőségben, mint ahogy az a 2024-ben megjelent albumon hallható.

A Proton kiadásában 1989-ben megjelent Ajándék című Piramis válogatáskazettán szerepel a koncert kiadatlan felvételei közül a Kóbor angyal, egy olyan keverésben, amelyben Révész énekhangja nem hallatszik, csak a közönség lelkes kórusa, viszont a 2024-es albumon a dalt Révész énekével halljuk, már szerényebb ovációval.

Túltolni a közönségzajt

Jogos a kérdés: mennyire lehet belenyúlni egy hanganyagba, hogy annak még megmaradjon a történeti hitelessége? Szintén erről a kazettáról ismerjük A nagy bulin rögzített A dal című felvételt, itt is fel van nyomva a közönségzaj, de ennél legalább Révész énekét nem keverték le. Ez is kiegyensúlyozottabb végeredményt hozott a 2024-es kiadásban.

Érdekes az is, hogyan állt össze a pályája csúcsán lévő Piramis setlistje. Négy teljesen új dalt hallunk (Hív a sötét, Szerelem ördöge, Nincs kegyelem, Csak néhány jó szó), amik korábban nem szerepeltek hanghordozón. Csak kislemezen adták ki a Metronóm ’77 című versengésen hallott Égni kellt. Talán ezt is rá lehetett volna tenni az eredeti, 1979-es kiadványra. Meglepő, hogy az első lemezről csak három dal hangzik el (Szabadnak születtem, Fénylő piramisok árnyékéban, Becsület), a Ha két életem volna lemaradt, pedig az a zenekar történetének egyik legnagyobb slágere.

A piramis árnyékában

Ugyanakkor a Fénylő piramisok árnyékában című zenekari felvételt Som Lajoson kívül talán senki nem szerette, és így, hogy megtoldották egy 3-4 perces büntető basszusszólóval… nos azt gondoljuk, hogy mégis volt olyan pillanata a koncertnek, amikor a gyerekek elmentek a büfébe, hogy

A kettes lemez adta a koncert gerincét, erről öt dal hallhatunk (Őszintén akarok élni, Csak rövid idő, Gyere közelebb, Másnap olyan hatalmas lett a világ, Ajándék), míg az akkor pár hónapja megjelent hármas albumról csak hármat. A Túl nagyra nőttélt, A dalt és a Kóbor angyalt, utóbbit már csak a ráadásblokkban.

„Most jól figyelj!”

A filológusok remekül elszórakozhatnak az 1979-ben megjelent album és a 2024-es kiadás összehasonlításával, de nem kell különösebben elmélyülni az anyagokban, hogy feltűnjön: a Szerelem ördöge 2024-es kiadásából hiányzik a „Megtalállak én!” kiáltás, ami az 1979-es lemezen viszont hallható. 

A dalban van egy szövegbeli tévesztés is, ami az 1979-es nagylemezen nem hallható, szóval nyilvánvalók az 1979-es a belenyúlások, de számos más, híres koncertlemezzel is ez történt. (A Judas Priest szintén 1979-es Unleashed in the East című albuma, amit a legjobb heavy metál live albumnak tartanak, szintén utólagos kozmetikázás eredménye.) És lemaradtak az Ajándék koncertverziójának jellegadó bekiabálásai (Most jól figyelj!, Úgy szeretném!) is.

Jó estét, Budapest!

Amiben viszont határozottabban jobb a 2024-es dupla album, az Gallai Péter billentyűjátékának a kiemelése. Bár van, ahol néha kissé torzan szól az orgona, de az ő játéka – aminek egy része az 1979-es albumon le volt keverve – pluszréteget ad a felvételeknek.

Húsz éve beszélgettem Révésszel, aki elmesélte, hogy amikor 1979 szeptemberében hazaért A nagy buliról, a bérházukban várta több száz fiatal, akik csak köszönetet akartak neki mondani a buliért, és hálából meg szerették volna kínálni egy korty borral. Az igazi koccintás ideje kerek 45 év után jött el, annak örömére, hogy megjelent minden idők legjobb hangulatú magyar rocklemezének vágatlan, színes vinyleken publikált kiadása.

Piramis: A majdnem teljes nagy buli
Moiras
16 szám, 90 perc