A bosszúálló nő, aki az isten arcába köpött

Mindenki eljött a kivégzésre, de senki nem mutatta az arcát – énekli Marilyn Manson a One Assassination Under God című számában, amely a One Assassination Under God – Chapter 1 című albumán hallható. Hogy Manson ezúttal mártír, provokátor vagy a halállal farkasszemet néző művész, azt döntse el ki-ki maga, az azonban biztos: nem tett jót a karrierjének, hogy Evan Rachel Wood nemi erőszakkal vádolta meg az énekest, és hiába perelte vissza a Westworld színésznőjét, legutóbbi, 2020-as We Are Chaos albuma a remek kritikák ellenére sem futotta ki magát.

Manson sokáig nem turnézhatott, kirúgták korábbi kiadójától, a Lorna Vistától, a galériák leárazták a képeit. Bár az ügyészség visszadobta a vádakat, ezután Esmé Bianco, a Trónok harca színésznője perelte be Mansont szexuális zaklatással, végül, hogy elüljön ez a hisztéria, az énekes peren kívül egyezett meg a színésznővel.

Tűzben égni

Most viszont Manson visszatért, hogy a színpadi show-k pirotechnikája helyett megmutassa a Meet Me In Purgatory című dalban, hogy milyen a tisztítótűz a szórakoztatóipar komfortja nélkül. Évekre eltűnt, az árnyékvilágba menekült, mint Gollam, hogy jogi csatározásokkal foglalkozzon, de vágyott az ő drágaszágára, mindarra, amit gyűjtőszóval sikernek hívnak. Az album olyan, mintha Manson válasza lenne a vádakra, nyilvános megkövezésekre, a gyűlölet nem csituló hullámaira. A One Assassination Under God – Chapter 1 mesteri keveréke a goth-glam világnak és az indusztriál metálnak. Igaz, újdonság nincs a lemezen, nincs olyan, amit ne hallottunk volna a pályafutása csúcsművein, a Mechanical Animalsen, a Holy Woodon vagy a The Golden Age of Grotesque-en.

Helyszíni riportok a purgatóriumból

Mégis: a One Assassination Under God – Chapter 1 diadalmas visszatérés, egy olyan munka, amely nemcsak fantáziál a média és a tömegtársadalom kénköves pokláról, hanem valós helyszíni riportokat is közöl a purgatóriumból. Mivel nem vagyunk bírák, nem ismerjük a Marilyn Manson vs. Evan Rachel Wood ügy aktáit és a többi ügyet sem, így elég, ha a napokban megjelent albummal foglalkozunk, amit majd vagy becsatolnak a védelem aktái közé, vagy nem. Az album remek produceri munka, Marilyn Manson és Tyler Bates megtalálta a tökéletes arányokat a dark-rockos atmoszférák, a posztpunkos kreativitás és az indusztriál metálos zúzások között, de ezt a minőséget már évtizedek óta megszokhattuk a Manson-féle produkcióktól. Az album főleg a melodikus, remekül hangszerelt rockslágereivel hívja fel magára a figyelmet, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy az életmű egyik csúcsteljesítménye.

Nem csoda, hogy a kislemezek (As Sick as the Secrets Within, Raise the Red Flag és Sacrilegious) az amerikai és a brit rocklisták élbolyában szerepeltek, de még csak nem is ezek a dalok a legjobb felvételek a lemezen, hanem a One Assassination Under God, a No Funeral Without Applause, a Death Is Not a Costume, a Meet Me In Purgatory, amelyek bármelyik rockdiszkóban megállnák a helyüket a Rebel Yell és a Cop Killer között. Az albumon egyetlen lassú dalt találunk, a Sacrifice of the Masst, és igen, talán lehetett volna több balladisztikus vagy éppen középtempós felvétel, olyanok, mint a Mechanical Animalson a Bowie-t idéző Disassociative, a The Speed of Pain vagy a Fundamentally Loathsome.

Áldozati póz

Végül is mellékes, hogy Manson úgy tekint magára, mint egy áldozatra, akinek verbális meglincselése a tömegszórakoztatás sajátos formája lett, és talán túl sok a személyes motívum, a sértettség és a bosszú. Ez most valós düh, és nem az irodalmi és a tömegkulturális utalások rendszere. És a mi szempontunkból mellékes az is, hogy a Sacrilegious mintha dalban mondaná el, hogy Manson mennyire gyűlöli Evan Rachel Woodot... Milyen mélyre ástátok a síromat...? Te vagy az, akit meg kell menteni. Felmászhatsz a szarvaim tetejére, de vigyázz, ne nézz lefelé! Ne köpj Isten arcába, mikor a koronáját próbálod viselni. Az album borítóképét, melyen egy lesoványodott, kopasz alak látható, Manson festette. Nem egyértelmű, hogy töviskorona vagy glória látható a feje körül, de az ő esetében nincs is értelme a különbségtételnek. 

Marilyn Manson: One Assassination Under God – Chapter 1
Nuclear Blast
43 perc, 9 szám

8/10