Akinek gránát volt a szívében, kihúzott csapszeggel

A kézigránátoknak számos fajtája létezik, vannak például robbanó- és füstgránátok, de létezik egy szív alakú is, amely a slágerlistákon robbant nagyot, a Bush-adminisztráció manipulációja ellen viszont már nem volt elég hatékony. Húsz éve jelent meg a Green Day American Idiot című Grammy-díjas albuma, amelynek borítóján egy ökölbe szorított kéz szív alakú gránátot markol.

A lemez ünnepi kiadása úgynevezett red and black splatter vinyl formátumban jelent meg, olyan benyomást keltve, mintha valakinek éppen felrobbant volna a gránátszíve. Ilyen a popszakma, veszélyes üzem, de ennél nagyobb veszély a tudatlanság, mindaz, ami ellen kikel a Green Day punkoperának titulált albuma.

Gránátszilárdságú

Hogy aztán az American Idiot lenne-e a punk Quadropheniája? Nos, aki soha nem bocsátotta meg a Green Dayneak a pop-punkos Dookie-t és a megzenésített Kretén magazinra emlékeztető Basket Case-t, az nem hitte el azt sem, hogy a fiúk képesek fejlődni, és tíz év múlva megtagadják azt a szcénát, amely pont a hatásukra jött létre.

Amikor a tini-punk bandák mindent vittek, a Green Day 2000-es Warning című albuma mindössze két slágert hozott össze, ami a korábbi lemezek milliós eladásainak fényében kereskedelmi bukásnak minősült. Valójában a Green Daytől a 2000-es évek elején már senki nem várt semmit, olyanok voltak, mint a pimasz kis rajzfilmmókusok, akik rájártak a mogyorókrémre, csak éppen anarchiajel volt a már rég kinőtt pulóverükön, nem pedig mosolygó szarvas.

A pop-punk nem halott

Aztán 2004-ben, tíz évvel a Dookie mindent vivő sikere után előálltak az American Idiot című, ötvenhét perces konceptalbummal, amelyen egy Jesus of Suburbia nevű kamasz antihős megy végig a tömegkultúra Golgotáján, túl a 9/11-en és az iraki háború első sokkjain. A Green Daynek volt mersze előállni egy lejárt szavatosságú műfajjal, a rockoperával, ami a punkok szemében még a hetvenes években, tehát a műfaj fénykorában is ciki volt. 

És mégis: az a legszimpatikusabb az egészben, hogy nagyon meg akarták mutatni, több van bennük a karikatúraszerű punkoknál. És ehhez nem volt elég a korai The Clash zajossága, ezért beépítettek mindent, ami az amerikai rock and rollban fontos volt a Beach Boystól Bruce Springsteenig.

Amerikai rémálom

Az American Idiot egy lopásnak köszönheti a létrejöttét. A 2000-ben publikált Warning kereskedelmi kudarca után a zenekar szünetet tartott, majd Cigarettes and Valentines címmel készített egy polka és salsa ihlette bohóckodást. Még be sem fejezték teljesen a munkálatokat, amikor kiderült, hogy ellopták a mesterszalagokat. Ezt afféle jelként értelmezve úgy döntöttek, hogy a nulláról kezdve új lemezt készítenek.

És milyen jól tették: a 2004-ben megjelent American Idiot a Billboard 200-as lista első helyén landolt, amit az olyan slágereknek köszönhettek, mint az American Idiot, a Holiday, a Wake Me Up When September Ends, a Jesus of Suburbia és a Boulevard of Broken Dreams. Vannak, akik mesterműnek, az évtized legjobb albumának tartják, míg sokak szerint a pop egyik leginkább túlértékelt lemezéről van szó.

A zenekar az American Idiottal lényegében beszállt az elnökválasztási kampányba, azt remélve, hogy a lemez hatással lesz a választókra, leszavazzák Busht, és kicsit józanabbá teszik a világot. A lemez hátoldalán látható, hogy a csapszeget már eltávolították a gránátból. Nos, a zenekar a választást John Kerryvel együtt, úgymond, elbukta, viszont minden mást megnyert: 2005-ben az American Idiot kapta az év lemezéért járó Grammyt, az album pedig a maga 23 millió eladott példányával a poptörténet egyik nagy kereskedelmi sikere lett.

És még az is kiderült, hogy a punk-rockot nemcsak gitárokra és dobokra lehet hangszerelni, hanem kézigránátokra is.

Green Day: American Idiot
Warner
57 perc, 13 szám

8/10