Hangok, amiket borostyánba zártak

Mindig veled akarok maradni, borostyánba zárva – énekli Poniklo Imre minden idők egyik legnagyobb magyar indie-pop slágerében, a Hello Sun című Amber Smith-dalban. Viszont a dal nem maradt emlékeink képzeletbeli borostyánjában, ugyanis a felvételt tartalmazó rePRINT című album a napokban jelent meg átlátszó vinyl formátumban.

A lemez munkálatainak egy része már elkészült 2004-ben, amikor rájuk talált a weimari Kalinkaland kiadó, és egy drezdai koncertjük után a backstage-ben aláírták a szerződést. Annak idején beszéltem Poniklo Imrével, akkor azt mondta, kicsit frusztrált volt, hogy csaknem egy év múlva jelölte meg a kiadó az album megjelenését.

Napot hoztam, csillagot

Persze, így Robin Guthrie producernek, a Cocteau Twins társalapítójának is több ideje maradt a rePRINT utómunkáira. 2005 és 2006 körül szinte minden az indie-popról szólt, akkor jelent meg Yonderboi második nagylemeze, a Splendid Isolation (nagy slágerét, a Were You Thinking Of Me-t is Poniklo énekli), akkor kerültek az Amber Smith mellett olyan zenekarok is a magazinok címlapjaira, mint a The Puzzle, a The Moog, a Hangmás és az EZ Basic.

Ekkor dominálta le a nemzetközi trendeket a Talking Headsre, a The Cure-ra vagy éppen a The Smithsre jellemző hangkép, és tűntek fel olyan zenekarok, mint a Franz Ferdinand, a Kaiser Chiefs, a Maximo Park, a Bloc Party és a darkos hangvételű Interpol. Amikor Poniklo arról beszélt Robin Guthrie-val, hogy milyen legyen a készülő rePRINT hangképe, akkor abban maradtak, hogy a legfontosabb, hogy térjen el a trendektől.

Éter, ital

Azaz: ne legyen retro new wave-es hangzású, amivel abban az időben legtöbb új brit zenekar előállt. Az Ács Oszkár (basszus), Bátor Bence (dob), Kőváry Zoltán (gitár), Poniklo Imre (ének, gitár) alkotta Amber Smith álomszerű, éteri hangzása abban az időben nem volt éppen divatos, inkább a Cocteau Twins Garlands című debütáló albumának világa köszönt vissza, de vannak utalások az Interpolra is.

Az Amber Smith viszont számos dalban nyersebb és dinamikusabb annál, mint amit várnánk, ugyanakkor a Lindsay’s Song gitárszólója Mission-hatásokat mutat. Viszont a The Smiths-féle indie-pop, a dark-rock és a shoegaze-es sound közös nevezőre hozásából, a vonósok bátor alkalmazásából új minőség jött létre. A címadó dalt Yonderboi keverte, abban az időben szoros volt a zenekar és Fogarasi László között a kapcsolat. 

Miért érdemes annak beszereznie a 2024-es vinylkiadást, akinek megvan a papírdobozba illesztett, művészi artworkkel megjelentetett 2006-os CD? Nos, azért,

Az album arculatát José Simon tervezte, aki 2015-ben elnyerte a Magyar Formatervezési Díjat. A coveren egy ablakban ülő, rejtélyes alakot látunk. A kép hangulata passzol a szintén elmosódó, álomszerű, dream-popos, shoegaze-es soundhoz. José Simon egy agyonfénymásolt, szétroncsolt világot akart megjeleníteni az átfestett fotókkal, amelyek aztán mégis egy finom légies karaktert kaptak. Kár, hogy a teljes grafikai kompozíció nem jelenhetett meg (a CD bookletje ebből a szempontból gazdagabb).

Szemedben csillagok

Ugyanakkor tegyük hozzá: ezúttal az album szerzői kiadásban jelent meg, a booklet legyártása megdrágította volna a költségeket. A Hello Sun mellett az album másik nagy slágere, a Sea Eyes is pazarul hangszerelt dal, aminek újabb és újabb jelentésréteget adnak a vonósok és a finom zongoratémák.

A lemez nehezebben adja meg magát, mint a következő, Fonogram-díjas Introspective, viszont cserébe még 2024-ben is van mit felfedezni rajta. Ahogy Jose Simon átfestette a fotókat, úgy festette át, és egyben adott pluszárnyalatokat is az Amber Smith a 2006-os évnek.

Amber Smith: rePRINT
Szerzői kiadás
42 perc 11 szám

8/10