Annyira tisztelték, hogy széthordták a holtteste részeit

Perzselő hőség megrepeszti a járdát, a város közel van a forrásponthoz – ez az izgalom kísérhetné a Doves új lemezének, a Constellations For The Lonely megjelenését is, de ez a szövegrész az új album nyitódalának, a Renegade-nek a költői komorságú felütése, és éppenséggel a jövő Manchesterét írja le a Szárnyas fejvadászt idéző disztópiában.

A zenekar az indie-pop egyik nagy tájképfestője, ugyanakkor zenés képalkotó diagnosztikájuk korábban nem mutatott ilyen sötét, monokróm felvételeket, most viszont mindent bevon a sötét ragyogás. És erre magyarázata is van a zenekar három tagjának, Jimi Goodwinnek és az ikreknek, Andy és Jez Williamsnek. A Doves ugyanis kénytelen volt lemondani a 2021-es The Universal Want – egyébként listavezető – albumuk turnéját, énekesük, Jimi Goodwin mentális problémái miatt, ugyanis komoly vitába keveredett önmagával, amikor szóba került az alkohol.

Suskák és galambok

Az énekes és basszusgitáros visszalépett a turnékötelezettségektől, hogy semmi ne veszélyeztesse a gyógyulását, így a Doves minden feladata a két másik alaptagra hárult. A helyzetet súlyosbította, hogy a zenekar nem mehetett vissza a Frank Bough Sound III stúdióba, ami 14 évig volt a safe space-ük, így az albumot főként az ikertestvérek, Jez és Andy Williams az otthonaikban vették fel úgy, hogy Goodwin hol jött, hol nem, attól függően, hogy éppen milyen viszonyban volt a démonaival.

Ha ez sem lett volna elég, az album megjelenése gyártási problémák miatt két hetet késett. A zenekar megpróbált értelmet adni a zűrzavarnak, és elkészítette a legsötétebb, filmszerű energiákat idéző, de tánczenének sem utolsó poszt-rock zajkollázsát.

Magányos szívek klubja

A Constellations For The Lonely olyan, mint amikor kilépünk a moziból, fejünkben még a film képei kavarognak, de már látjuk, hogy az utcán átvonult egy hatalmas vihar, de már csak a nyomait látjuk, miközben dolgozik bennünk a film végefőcíme. Mivel a frontember, Jimi Goodwin kevesebbet énekelt az albumon, a Williams testvérek részben magukra vették ennek a terhét, ami megváltoztatta a zenekar hangképét. Goodwin emblematikus hangja nélkül számos remek dal keresi a helyét a lemezen, de ha többször meghallgattuk az anyagot, megszokjuk Williamsék hangját. Az Orlando című dalnak – amit Goodwin énekel – ihlető forrásvidéke a Wim Wenders Paris, Texas című filmje. Goodwin azokról a férfiakról énekel, akik még mindig a féket javítják, azaz soha nem tudnak idejében megállni.

A mandolinra hangszerelt Saint Teresa című folkballada az album legkülönösebb felvétele. És bár Jimi Goodwin már egy ideje a katolicizmusát „kidobta az ablakon”, a mai napig lenyűgözik a templomok ikonokgráfiái és a XVI. században élt spanyol apáca.

• A szent ujjai Ávilában vannak, az állkapocscsontja pedig Rómában... a tested különböző helyeken van, igazából otthon nélkül vagy

– énekli. Persze, magát a zenekart ért hatásokat is különböző helyekről rakhatjuk össze. Például az In The Butterfly House körkörös gitárjátéka Radiohead In Rainbows című lemezét idézi, az A Drop In The Ocean felvezető gitártémája a The Cure 4:13 Dream világát járja körbe, míg a Last Year's Man diadalmas vonósai beidézik Scott Walker kölniillatú táncdalait és Bob Dylan meditatív kesergőit.

Folyt. köv. 

A Constellations For The Lonely utolsó felvétele, a Southern Bell közel sem olyan reményvesztett, mint az album legtöbb dala. És soha többé nem leszel egyedül. Most itt vagy velem, barátom, szemben a sivatagi napfénnyel, és mi megyünk tovább. Örökké folytatjuk. Ez a dal a barátság tanúságtétele. Azt mondja, hogy nem hagyják egymást az út szélén, mentális problémák ide vagy oda, és rajongók egyben azt is megtudhatják, hogy örökké együtt marad a zenekar, azaz folytatják tovább.

Ez jól hangzik, még akkor is, ha a tavaszi turnéra nem viszik magukkal a még mindig gyógyulófélben lévő Jimi Goodwint.

Doves: Constellations For The Lonely

EMI North /  10 szám (45 perc)

8/10