A nap hősei: Roy Paci és Irie Maffia

2008.07.02. 22:21
Az Index fesztiválblogja

Az első koncertek előadóié a leghálátlanabb feladat: dögmelegben, lézengő tömeget kell megnyerniük tudván, hogy a tömeg a később fellépő zenekarokra vár (mindehhez jön a fesztiválos hangosítás, ami többnyire azt a tételt erősíti, hogy tisztességes audiofil ne járjon fesztiválra). Ezért a nap hőse az olasz trombitás, Roy Paci és kísérőzenekara, az Aretuska – bár fél háznak is nehezen volt nevezhető az a néhány száz ember, aki a nagyszínpad előtt kereste az árnyékot, érezhetően kedvvel játszottak és nem törődtek bele a körülményekbe.

Én az ilyen koncerteken azt szoktam csinálni, hogy a zenekar rajongóit figyelem, mert érdekes, ahogy mindenre tojva azt csinálják, amit több tízezer fős koncerteken szoktak, de Roy Pacinál egyszer csak azt vettem észre, hogy én vagyok az, akit figyelnek, és a néhány száz emberből legalább ezer lett. Elkoptatott kifejezés az örömzene, de Paciék koncertjére ez illik legjobban. Az ének csak alibi, itt az erős ritmus- és fúvósszekció a lényeg (bónusz, hogy a pozanos tuti dobogós lenne egy Réz András-hasonmásversenyen): az a hol reggae-be, hol ska-ba, hol funkba hajló vidámság, ami Manu Chaotól sem idegen. Na ja, Paci visszatérő vendégzenész nála. Hogy biztosra menjen, a trombitás néhány magyar szót is megtanul, így amikor a közönség nem érti, hogy „jump”, rögtön mondja, hogy „ugorj, my friend”, elköszönésével – „stop the war, respect” - pedig a Speak-rajongókat is megnyeri.

Egy színpaddal arrébb az egyik legjobb magyar koncertzenekar, az Irie Maffia játszik Paciék zenéjével rokon finomságokat. Náluk hangsúlyosabbak a reggae elemek, és nem idegenkednek a hiphoptól, de a legnagyobb különbség talán mégis az ének. Az Irie Maffia ezt nem hanyagolja el, a ghánai születésű Sena Dagadu itt jobban érvényesülhet, mint a Barabás Lőrinc Eklektricben (Barabás is játszik amúgy a zenekarban). Cserébe persze kicsit terheltebbek a dalszövegek, nem csak arról szólnak, hogy mindig süssön a nap és nőjenek örökké termő fák. A koncertjük végére több az ember, mint a nagyszínpadnál, a tömeg fesztiválra kész. A Kispál és a Tankcsapda megköszönhetik nekik és Pacinak az előkészített terepet.