Metál is Van

A Volt fesztivál programja, fogalmazzunk úgy, nagyon eklektikus. A szervezők minden lelkiismeret furdalás nélkül összepakolják a nagyszínpadon a Beatricét, a Sepulturát, a Freestylerst, Laurent Garniert és a Tankcsapdát. Mindezt tényleg ilyen sorrendben. A szegény Sepulturának nem csak, hogy délután félhatkor kell fellépnie abban az országban, ahol pár éve még főzenekarnak hívták meg, hanem berakják hozzájuk teljesen oda nem illő csapatok közé, hogy még csak véletlenül se legyen átfedés a közönségük között. Mindez amúgy ma lesz, és ha valaki még pénteken fémre vágyik, akkor mehet Depresszióra, illetve Roadra, de köztük azért megnézheti az Anima Sound Systemet is…

Szóval nem a metálosok Mekkája a Volt, mondjuk soha nem is volt az, de azért a hazai underground élvonal minden évben megfordul itt. Tegnap például a Watch My Dying-Subscribe-Blind Myself trióra lehetett komplexen, zúzósan és extrémen bólogatni.

A Watch My Dying az utóbbi időben négyesben nyomja, mert kivált tőlük egy gitáros, másikat meg nem keresnek helyette. Ez a Volton igazából nem is hiányzott, ugyanis samplarekkel töltik ki azt az űrt, amit Kovács Attila (aki most már a Superbuttban gitározik) hagyott náluk. A WMD zenéjét úgy lehetne leírni, mint egy magyarosított Meshuggah, de a magyarosításon nem arra kell gondolni, hogy ők most a svédek lite kiadása. A szanaszét tördelt gépies témákat áthatja valami abszurd hangulat, amitől emberközelibb lesz a zene, de ettől függetlenül még mindig olyanok, mintha valami torzszülöttet szabadítanának a világra. A dalszövegek is ugyanezt a bizarr érzetet erősítik. Hasonlíthatók akár az Isten Háta Mögött-énekes Pálinkás Tomi szövegeihez, de teljesen más képet festenek az ember agyába. Most jelent meg az új lemezük, erről is játszottak pár számot, és meglepően gyorsan emészthetők már koncerten is. A WMD nagyon hangulatzene, csak kérdés, mennyien kerülnek hangulatba. (Itt most olyan szűk félház volt.)

A Subscribe-on meg már inkább bő félház lett. A zenekar az utóbbi időben agyonturnézta magát a Roaddal, ami itt igazából nem látszódott meg, amúgy is eljön rájuk ennyi ember egy ilyen fesztiválon. A már eleve sűrű zenét továbbkavarták egy plusz billentyűssel, de ez még belefér. Az alapból energikus csapat most már rutinból nyom olyan show-t, amin még az sem látszik meg, ha a csapatnak abszolút nincs is kedve a színpadon lenni. Most úgy tűnt volt kedvük, és még a közönség is vette a lapot, ami kb. egy tökéletes koncertet jelentett. Amit már sokszor elmondtunk: a Subscribe a magyar underground rejtélye. Komplex extrémmetált játszik (igaz, fülbemászó dallamokkal), mégis zabálják őket a tinik. Ráadásul egyelőre nem is látszik csökkenni a hájp, úgyhogy csak rajtuk múlik átfordítják-e a folyamatot egy tényleg tartós állapotba.

A Blind Myself viszont már stagnál, ami náluk azt jelenti, hogy van egy stabil rajongótáboruk, ami csak a csoda folytán nőhet jelentősen,. A mostani magyar nyelvű lemezük nem osztotta meg annyira a közönséget, amennyire ők féltek tőle, így maradtak a rajongók, sőt még a friss, kissé elvont szöveget is képesek ordibálni sokan. Amúgy így kell egy ilyen extrémmetál zenét előadni. Az összes tag mozog, ordít, pózol, még a dobos is mutogat, nem bújik el a felszerelése mögött. A Blind Myself még nem készített két egymást követő lemezt ugyanazon tagokkal. Sokan visszasírják az első-második lemezes felállásokat, de ez a mostani talán a legütőképesebb mind közül. Van Tóth Gergő, a sokat megélt Vezér, és vannak a fiatalok körülötte, akik tajtékozva túrják a színpadot. Na, ez a igazi METÁL!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!