A Red Bull Music Clash pénteki fordulója (szabályok itt) első körben egyszerű anatómiai tényeket bizonyított, aztán jól megerősített pár előítéletet, és azért meglepetéssel is szolgált. Az eddigiekhez hasonlóan a kezdetek kezdetén eldőlt minden, elég volt a közönségre egy hanyag pillantást vetni ahhoz, hogy az indiefiúk alapos veresége biztosnak tűnjön. Létszámra is erősebb valamivel a Superbutt tábora - tüdőméretben viszont elsöprő a fölényük a túloldalon bizonytalankodó lánykacsapattal szemben.
A rövid ráhangolódás után a metálos alakulat literszám fecskendezi a tesztoszteront egy new wave ópuszba, reakcióképpen Szabó Tamás énekes a túloldalról már csak annyit kérdez: Do you really want to hurt me? A Moog előadásában is érdekes lehetne ugyanez - de leginkább csak állatira hasonlít az együttes saját számaihoz. Ez az első négysornyi csaj számára ideális,hátrébb viszont kevesebb hívet toboroz, így az első pont a Superbuttnál landol.
Ahogy a második kettő is. Kezdem alaposan sajnálni a Moogot - hiába kiabál Tonyó, ahogy csak bír, hiába eresztik ki minden eddig elfojtott keménykedésüket a többiek is, ha az egyszer a túloldalon Vörös András testületileg lenyeli őket, egészben. Szép hosszú és csapzott hajkoronák ráznak segget körülöttem az extrém rádióbarát I like you-ra, pedig vélhetően életükben először tesznek ilyet. (Mármint: a seggrázásra akartam igazából visszautalni, de jobban belegondolva: a csőnadrágos himnusz puszta elviselése is új élmény lehetett a körülöttem állóknak.) A szavazás során rekordközeli decibelmagaslatokon szárnyal a Superbutt, szegény lányoknak marad az elégedetlenkedés - bundát emlegetnek csalódottan, miközben egyre közelebb helyezkednek a szavazatmérő mikrofonhoz.
A stílusváltogató álimprovizáció alatt következik be a fordulat (számomra legalábbis). József Attila Hetedikjének metálverziójával persze megint elhúz a Superbutt, de - ahogy maguk is említik - ez azért kis csalásnak minősül. Most épp szerencsésen megfelel a feladat követelményeinek, de valójában része a szokásos repertoárjuknak is: ami tovább növeli az eddig is markáns helyzeti előnyüket. Elhangzik ráadásul ebben a fordulóban még a szintén gyakran játszott közönségédesgető feldolgozásuk, a Keep rockin' in the free world is, és a szokásos korreográfiai elemeket is elsütik. A Wall of Death kicsiben kevésbé ijesztő, a több száz test guggolásból való közös felugrása viszont iszonyú mutatós (utóbbi mutatványban a szemközti színpadon is volt, aki részt vett, éljen a sportszerűség). A Moog bevállalósabb, három teljesen új kísérlettel próbálkoznak a srácok - bár operálnak jól bevált trükkökkel ők is, még a "széparcú frontember alászáll a lányok közé énekelni" című klasszikust is bevetik egyszer. Az Angyallány alatt biztos sokak titkos vágya teljesül, Tonyó magyarul énekel - nem biztos, hogy ezt erőltetnie kéne, de mindenesetre izgalmas színfolt, ahogy a karibi hangulatú Send him to outer space is az - nem is sikerült azóta se kivernem a fejemből, magamat is idegesítem az állandó dúdolgatással.
A fordulóért járó három pont végül újra a Superbutté lesz, a sztárvendéggel megtűzdelt negyedik kör a Moog utolsó lehetősége a szépítésre. A Blind Myself Tóth Gergelyének képében érkezik is az erősítés - végre kiegyenlítődik a tüdőkapacitás a két színpad között. Szabó Csaba basszusgitáros eksztázisa a Sepultura-feldolgozás közben egyszerűen megfizethetetlen látvány, a közönség mindkét fele vele együtt izzad halálra. A konkurencia Dévényi Tibi bácsival és pöttyös labdákkal egyenlít - majd Vörös bebizonyítja, hogy a fair play nemcsak kedves dolog, hanem menő is. Szavazás előtt arra kéri a metálos torkokat, hogy döntsenek decibelrekordot: a Moognak. Persze így is ők a győztesek, a jutalompezsgő lelkes félmeztelen testek között köt ki, mialatt felvonul együtt pár búcsúszámra a két együttes..
Most már biztos, hogy a zenei összecsapás az EFOTT legszórakoztatóbb programja, ezúttal ráadásul kiemelkedően szerethető, szimpatikus üzemmódban nyomta mindkét banda.
Superbutt-The Moog 6:1 (félidőben 3:0)
Nézőszám: 600
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Képek
Videók
Rovataink a Facebookon