Die Toten Hosen: Az újaknak nehéz a kezdés

Fotók: Barakonyi Szabolcs

Sokan azt hihetik, hogy a Die Toten Hosent a sok német miatt hívják a Szigetre, pedig nem. Már 1993-ban is jártak itt (legalábbis a gitáros szerint), ami ugye az első Szigetet jelenti, sok rajongójuk is van, úgyhogy hiába finnyáskodnak sokan, jogosan vannak itt. Michael Breitkopf gitárossal készítettünk interjút.

Hogy tetszik a fesztivál?
Nagyon szeretjük Magyarországot is, Budapestet is, meg a Szigetet is. 93-ban játszottunk itt először, és azok még igen más idők voltak. De ez a fesztivál remek, nagyon jó a hangulata és közel van a belvároshoz. Általában nagyon kint vannak. Ami viszont még jobb, hogy holnap szabad napunk lesz, úgyhogy itt maradunk és koncerteket nézünk. Holnap például Prodigy, ma meg Bloc Party. Meg ezek a rendezvények mindig lehetőséget adnak, hogy megnézz új zenekarokat.

Szóval követitek ezt a felpörgetett zenei világot? Előfordul, hogy beleszeretsz egy bandába fesztiválokon és keresed után a CD-jüket?
Sokféleképpen ismerhetsz meg zenekarokat, vagy a haverjaid beszélnek róla, ezért belekóstolsz, vagy elmész a lemezboltba és az eladók ajánlgatnak ezt vagy azt. De egyszerűen nem követhetsz mindent. Sokkal nyitottabb vagyok zeneileg, mint fiatalabb koromban, de még így is képtelenség egy nagyon kicsi szegletnél tovább látni.

Ha már itt tartunk, mit gondolsz a myspace-generációról, és a közhelyszerű tényről, hogy hirtelen 100%-ban demokratikus lett a zene? Mennyire tartod ezt igaznak?
Ami nagyon jó, hogy most már felvehetsz zenét egyedül egy laptoppal is, sok mindenhez egyáltalán nincs szükség stúdióra. Szintén jó, hogy egyszerűen terjesztheted is, amit felvettél. Ami viszont nem jó, hogy ha nem vagy ismert, ugyanúgy kicsi az esélye, hogy bárkit is érdekeljen, amit csinálsz. A promóció ugyanúgy szükséges maradt, ez pedig kiadást jelent, viszont az internet miatt az emberek ahhoz is hozzászoktak, hogy töménytelen mennyiségű zenéhez juthatnak hozzá teljesen ingyen. Pedig minden zenésznek járna honorárium, akinek a zenéjét más emberek élvezik. Ez nem is a mi problémánk, mert ugye mi nem ebben a kitekert világban kezdtük, de az újakat nem irigylem. Még a stúdiót is nehéz lehet kifizetni.

Tavaly jelent meg egy egészen új hangokat megütő nagylemezetek, ráadásul elég hosszú szünetet követően. Most is ezt a lemezt turnéztatjátok, vagy általános fesztiválkoncerteket adtok?
Nem fektetünk ekkora hangsúlyt a dolognak ennyire a zeneipari részére - ami az elsődleges, hogy szenvedélyből zenélj. Nyilván kerete van a dolgoknak, kihozol egy lemezt, turnézol vele, mert hát ezt Isten így rendelte el, de amúgy a lényeg, hogy élvezzük, és mi élvezzük is.

Ezen a lemezen viszont tényleg más irányba mentetek, egy kicsit melodikusabb, kevésbé nyers a hangvétel. Hogy vette a közönségetek ezt a kanyart?
Ez az album az energia mint fogalom köré épül. Máshogy fogalmazódik ez meg, mint ahogy az hirtelen egyértelműnek tűnne. Új producerrel dolgoztunk, más lett a hangzás, és más módszerekkel is dolgoztunk, ezért izgalmasabb volt rögzíteni a számokat. Ez jót tett nekünk is, és a zenénknek is.

Vannak zenészek, akik szerint a korai rockandroll mentalitás most már a radikális elektronikus zene sajátja. Az imént arról beszéltél, hogy nyitott vagy különböző zenékre, mit gondolsz te erről?
Nem hiszem, hogy verseny lenne, hogy mi a leginkább rockandroll, vagy mi az ami a leginkább kúl. A jazztől kezdve minden nagy zenész tovább él valakiben, de a következő generáció mindig valami újat keres. Szóval a lényeg, hogy nyitott legyél, és csak a saját ízlésed legyen mérvadó. Ma Bloc Party és Fatboy Slim társaságában játszunk. Ez tök jó, szeretem a változatosságot.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!