Zenebuzik fesztiválja Lengyelországban

A múltkori Pohoda-beharangozó után feltett szándékkal tovább borzoljuk a külföldfóbok idegeit, ezúttal a lengyel OFF fesztivál idei programját vesézzük ki, és elmeséljük róla, hogy ez még aktuálisabb, még sznobabb, és (figyelem!) még olcsóbb! A teljes képhez hozzátartozik, hogy itt néhány valódi független rockveteránon túl tényleg nem lépnek fel úgynevezett nagybetűs világsztárok, a program elsősorban azoknak lehet érdekes, akik az elmúlt években zenei sajtó gyanánt jobbára nyugati független lapokat olvastak.

The Flaming Lips

Nekik azonban gyakorlatilag eksztázis ígérhető Katowicében Augusztus 5 és 8 között. Néhány név ennek szellemében: The Flaming Lips, Dinosaur JR, The Fall, A Place To Bury Strangers, Archie Bronson Outfit, Art Brut, Atlas Sound, Memory Tapes, No Age, Raekwon, Shining, The Horrors, The Raveonettes, Tunng.

Emellett természetesen fellép rengeteg európai szinten is kevésbé ismert, ám ettől vélhetőleg rengeteg érdekességet rejtő zenekar, de most menjünk végig inkább a fenti listán. A Flaming Lips igazi agyament alapvetés, a lassan 30 éve aktív zenekar az utóbbi évtizedekben a legjelentősebb pszichedelikus jelenséggé nőtte ki magát (na jó, azért még vannak versenyzők), mindenesetre sorozatosan szállítják a jobbnál jobb albumokat, a rajongótáboruk pedig egyre hatalmasabb. A Dinosaur JR a népszerűsége tetején a 80-as, 90-es évek fordulóján volt, majd még az évtizedben feloszlottak, azonban öt évvel ezelőtt újra összeálltak, folyamatosan koncerteznek igazi hamisítatlan, zajos, önkifejező, de alapvetően ártatlan rockzenéjükkel. A The Fall megint az a problémás eset bemutatás szempontjából, hogy aki a kontextusra fogékony, ő úgyis unalomig hallgatta a zenekar mind a kétszáznegyvenhét lemezét, aki pedig nem, nos, talán neki nem is ajánljuk. A 35 éve aktív post-punk és new-wave alapvetést képtelenség lenne lelőni, Mark E. Smith nagybecsű mizantróp és aktuális panoptikuma most éppen az angol Domino Records számára szállítja a lemezeket, de mi nem lepődnénk meg azon sem, hogyha ez őt a legkevésbé sem érdekelné. Az élelmesebbje kibulizta, hogy idén ősszel nálunk is megmutatkozzanak, ettől persze még a katowicei fellépés egy kicsit sem lesz kevésbé érdekes.

Dinosaur JR

Már az új évtizedet képviseli az Archie Bronson Outfit, na de persze úgy ám, hogy csak egy nagyon kicsit képviseli pont azt: az angol származású zenekar olyan autentikusan játszik igazi amerikai rágógumi-bluest, kiegészítve némi kortárs kütyüvel, hogy már az első lemezük mellé megajánlotta az aktuális kormány a feltétel nélküli zöldkártyát. A tavaly nálunk is tiszteletét tett Art Brut minden bizonnyal hozza a formáját, és lelkes, pörgő popzenét játszanak napjaink egyik legviccesebb lúzerével a fronton, a legközvetlenebb dalszövegekkel. Itt kicsit izgulunk a hangosításért, mert állva dobolás és kiváló popdalok ide vagy oda, itt tényleg a szöveg viszi a prímet. Az Atlas Sound igazi csemege - a méltán népszerű Deerhunter zenekar Marfan-szindrómában szenvedő dalszerzője már a második önálló lemezét jelentette meg ezen a néven, és persze nagyon messzire ő sem tud rugaszkodni saját magától - bensőséges koncertre számíthatunk egy fura figurától, vélhetőleg még több fura figura értő fülei számára. A Memory Tapes a hálószobájából igen nehezen kicibálható, a koncertezéstől saját bevallása szerint is idegenkedő Dave Hawk szintén igen bensőséges projektje végre színpadon, mert bizony ezeket a sokrétegű popdalokat a jóisten is oda szánta, hiába kapálózik emberünk. A No Age az amerikai szcéna egyik legkedvesebb zajrock-produkciója, a kétfős zenekar pontosan azt adja amit ígér - energikus csörömpölést, lehetetlen gitárhangzásokkal és dallamokkal megspékelve. Raekwon fellépése mindenképpen kilóg a sorból, a Wu-Tang Clan révén elhíresült rapper tizenöt éve folyamatosan jelenteti meg szólóalbumait, a soron következőt például most az idén. Mindenesetre a legutóbbi megint szép siker lett, remélhetőleg formában lesz az idén negyvenéves csirkefogó. Az összes fellépő közül azonban egyelőre a norvég Shining produkciója ígérkezik a legérdekesebbnek - a nagyjából tíz éve az akusztikus jazz felől elinduló zenekar mára a metál és az indusztriál legszélsőségesebb elemeivel operál, meghagyva mozzanatokat a kísérleti illetve jazz vonalról is, mindezt erőteljes hangzás és látványvilág mellett, tehát ha már a fesztiválig eljutunk, ez a koncert teljességgel kihagyhatatlan. A The Horrorstól rengeteg csőnadrágot és borzas hajat, illetve minden ízében átgondolt garázsrockot és post-punkot érdemes várni, míg a The Raveonettes vélhetőleg jelentős önkifejezhetnékkel érkezik, amit áteresztve visszhang-gépeken, remegő gitár, némi zajpop és mindenhonnan merítő szűrőn a közönség is ugyanúgy fog élvezni, mint a tíz éves fennállásuk alatt folyamatosan. A Tunng Angliából jön, hogy némi szellős, pofátlanul dallamos folktronicát szolgáltasson józanodáshoz vagy másnapossághoz, mielőtt még teljesen elmenne az életkedved a sok meztelencsiga látványától. Abból ugyanis azt mondják, igen sok van a lengyeleknél.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!