Határozott, de aranyos angol lány

Idén Katy B lett az a Voltnak, mint tavaly a Ting Tings: egy olyan zenész, aki ugyan már viszonylag ismert, de sem közönség sem kritikai sikerben nem emlegetik őket a legnagyobbak között. Ők a tipikusan „senkit sem zavar, jól el lehet bulizni rá” előadók. Na és amolyan zsákbamacska is, mert ugyan tőlünk nyugatabbra bátran bevállalhatják őket a fesztiválok, nálunk azért nincs akkora rajongóbázisuk, hogy jelentősen emelkedne tőlük a jegybevétel.

Ehhez képest Katy B-n, ahogy 2011-ben a Ting Tingsen is, szépen megtelt a nagyszínpad előtti tér, amit a tipikusan aranyos szomszédlány típusú Katy meglepően meg is tudott mozgatni. Továbbra sem az a sztártípus, de nem is volt az a szende kislány, akit előítéletesen gondolhattunk. Ráadásul a koncert utáni interjú sem változtatott ezen a képen.

Fesztiválozós lánynak tartod magad?

Szeretem a fesztiválokat. Tavaly például 27 fesztiválon voltam, és a szezon végére nagyon sajnáltam, hogy igazából egyiken sem tudtam szórakozni a fellépéseim miatt. Jó persze, nem panaszkodom, de azért más úgy fesztiválozni, ha semmi kötöttséged nincs, csak a bulizás. Most ha minden igaz, a nyár végén eljutok néhány angol fesztiválra, kinéztem magamnak párat, valamelyik csak összejön.

Tegnap Skrillex lépett fel, akinek a neve most sokaknak egyet jelent a dubsteppel, ma pedig te, akit szintén dubstep előadóként emlegetnek, mégis ég és föld volt a két produkció. Akkor most ki az igazi dubstep előadó?

Lehetünk mindketten azok, az nem baj. Az igazat megvallva a korai dalaim azok, amikre én azt mondom, hogy dubstep, viszont később már sok minden keveredett, bejöttek a funkys, soulos elemek. Az én zeném összetettebb, több benne a külső hatás, ezért tűnhet úgy, mintha másik stílus lenne, de alapjaiban azért mégis felfedezhető benne a dubstep, emellett pedig benne van a londoni klubélet is, a maga sokszínűségével és eklektikusságával. Egyébként szeretem Skrillexet, az új dala például nagyon tetszik, nagyon dub az egész, arra igazán meg lehet őrülni.

Mennyiben segít neked túlélni a zeneipart, hogy a tanulmányaidat popzenei szakon végezted?

Őszintén megmondom, hogy azért mentem abba az iskolába, mert nem akartam még munkát keresni, meg dolgozni, ez a képzés viszont vagyon érdekelt. Volt egy részmunkaidős állásom, amit nem hagytam ott, viszont azt is tudtam, hogy a zenével akarok foglalkozni, mert ez a szenvedélyem. Úgy voltam vele, hogy amíg van kis esélyem is, hogy a zenélés töltse ki az életem ahelyett hogy mondjuk egy üzletben dolgozom, addig nem hagyom veszni a lehetőséget. Nagyon élveztem a sulit, sosem gondoltam, hogy egy iskolát lehet ennyire élvezni. Minden érdekelt amit tanultunk, és olyan emberekkel voltam körülvéve, akik szintén zenélnek különböző hangszereken, és ugyanaz a szenvedélyük mint nekem. Egy valamit bánok, illetve nem is bánom persze, csak a lelkiismeretem beszél, hogy akkor vettem fel a lemezemet, és sokkal jobban is odatehettem volna magam az iskolában, többet is foglalkozhattam volna vele, ha csak arra fókuszálok, illetve az is igaz, hogy kicsit kevesebbet kellett volna buliznom. De elvégeztem, és nagyon büszke vagyok rá. Persze sok mindennek utána lehet járni egyedül is, mindenfajta iskolai háttér nélkül is, de én szerettem oda járni, mert hihetetlenül kitágította a látókörömet. Előtte hallgattam rádiókat, vagy zenéket amiket a szüleim is hallgattak, ott pedig a sok különböző zenei érdeklődéssel és kultúrával rendelkező diák miatt egyre jobban kiszélesedett a látóköröm.

Részt vettél a 2012-es londoni olimpiát megelőző rendezvényeken. Várod már, esetleg ki is látogatsz?

Nagyon várom már. Megismertem atlétákat a világ több pontjáról, és teljesen odavagyok értük. Nagyon tisztelem azt a kitartást és elszántságot ahogyan a munkájukhoz, a sporthoz állnak. Nagyon aranyos emberek, miközben kicsit olyanok nekem mint a szuperhősök, hiszen teljesen hihetetlen eredményeket képesek elérni a kitartásukkal. Kaptam jegyet a megnyitóra, nagyon izgulok, biztos hatalmas élmény lesz. Aztán vannak jegyeim a tenisz mérkőzésekre, mert a testvérem teniszedző, és így tudott szerezni. És kinézek a tae-kwon-do versenyre is, mert én kick-box rajongó vagyok, ami sajnos nem olimpiai sportág ugye, de mindenképpen szeretnék valamilyen küzdősportot megnézni.

A Coca-Cola hivatalos olimpiai dalát te adod elő, ez folyik majd a csapból is. Szerinted mikor fogod te magad is megunni?

Már elkezdődött, mert láttam a tévében, és ezt én is kíváncsian várom, hogy mik lesznek az emberek reakciói. De egyébként valamiért azt gondoltam, hogy például akik fesztiválokra járnak, azok majd nem is ismerik, mert ők általában nem azok az emberek akik egész nap a TV előtt ülnek, de ismerik. Nekem már ez is meglepő. Hogy mikor lesz már nekem is elegem, azt nem tudom, szeretem ezt a dalt. Mark Ronsonnal csináltuk, és azért ő hatalmas dalszerző, nagyon nagy slágereket rakott már össze, amiket nem lehet megunni, szóval nem félek. Lesz ami lesz.

Részt veszel sok kollaborációban is. Nehéz téged meggyőzni, hogy dolgozz valakivel?

Nem, nagyon egyszerű. Általában odavagyok attól ha valaki velem akar dolgozni. Például mikor kiderült, hogy Mark Ronsonnal dolgozhatok, madarat lehetett velem fogatni. Aztán ott volt a Miss Dynamite együttműködés, mikor megtudtam teljesen kiakadtam, persze jó értelemben, hiszen az ő zenéire nőttem fel, ma pedig elmondhatom, hogy mindent tőle tanultam. Még azt is hogy hogyan viselkedjek a színpadon, mert a kezdeti időkben annyira ideges voltam, hogy el sem tudom mondani. Nagyon szerencsésnek érzem magam, ha tehetséges emberekkel dolgozhatok, és ha tetszik a zene, akkor miért maradnék ki belőle?

Mit gondolsz mennyire nehéz szólóelőadóként megmaradni a piacon, ami főleg a tévéknek köszönhetően futószalagon termeli ki az újabb és újabb énekeseket?

Persze talán nehéz emiatt, vagy nehezebb mint egy zenekarnak, női előadókból meg tényleg rengeteg van, és én is érzem magamon a nyomást, hiszen én magam sem tudom néha követni, hogy milyen új énekesnők tűntek fel hirtelen. Úgy vagyok ezzel, hogy nem stresszelek rá, inkább arra fókuszálok, hogy olyan zenét csináljak, amit szeretek, azokkal az emberekkel dolgozzak akikkel szeretek, és élvezzem azt amit csinálok.