Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A Volt fesztivál nagyobb részt a húsz alattiak szól. Becsúszik persze a Faith No More, amit a harmincas korosztály félistenként tisztel, de az olyan zenekarok, mint pl. a Simple Plan egészen biztosan a fiatalabbakat célozzák meg. A kanadai poppunkok persze akár a nagy punkhullám idején is érvényesültek volna, de a nagyszínpad előtt összegyűlt tömeg alapján még ma is van kinek zenélniük. Az a Green Day-light, sőt, Good Charlotte-light szerű műsor úgy tűnik ugyanúgy futtatható, mintha eredeti lenne.
A zenekar nagy látványosságot nem produkált, egyedül a hófehér ál-hangfalláda-oszlopokat lehetett különösnek nevezni, bár a Slayer ugyanilyen Marshallsora feketében sokkal menőbb, sőt a fehér díszlet a Faith No More-nak jobban áll, de erről egy másik posztban szólunk. A zenekar külsője is roppant átlagos, az énekesük pl. olyan háromnegyedes farmernadrágban nyomta, ami a vidéki diszkókban volt divat a kétezres években. A Simple Plan ráadásul feltehetően viccnek szánt, de amúgy inkább fárasztó popslágerekkel is igyekezett színt vinni a produkcióba, de a táncolókon kívül keveseket szórakoztat például egy már amúgy is agyonjátszott, mindenki által feldolgozott Black Eyed Peas-sláger.
Egyébként a saját dalaik pontosan olyanok, amik egy fesztiválon működni tudnak. A közönség vidáman ugrabugrált, csápolgatott. Alapesetben ebben semmi hiba sem lenne, viszont a zene kegyetlenül unalmas és közepes.
A Simple Plan semmivel sem emelkedik ki a mezőnyből. Gyors vagy ugráltató számaik vannak, alapra vett refrénjeik, és szimpla riffjeik. Alkalmanként a szórakozásfaktort egy-egy akusztikus, andalgós betéttel, vagy egy reggae-ütemmel növelték, ami a nyári napsütésben még jól is esett a csendben szemlélődőknek.
A rajongók bizonyára jól szórakoztak, de ismeretlenül ez a zene nem sok emberben tehetett mély benyomást. Annyit viszont elért, hogy volt felvezetés a Faith No More kiváló műsorára.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon