Szájjal csinált zenekar

2012.07.07. 14:09 Módosítva: 2012.07.07. 14:20
Az Index fesztiválblogja

Pénteken azért panaszkodtunk, hogy az EFOTT-on nincs zenei különlegesség, és bár Dub Fx visszajáró vendég Magyarországon, a zene, amit csinál, nem átlagos, és nem a stílusa(i) miatt, hanem ahogy csinálja.

dubfx (1)
Fotó: EFOTT

Dub Fx, polgári nevén Ben Stanford, ausztrál származású világutazó, utcazenész. Bejárta már a fél világot, és tehetségének köszönheti, hogy immár fizetnek is neki, hogy valahova elmenjen, sőt menő zenekarokhoz méltó körülmények között lépjen fel. Utazásai során ismerte meg menyasszonyát, Shoshana Saidát, aki vele együtt fellép, énekel. A lány nem túl nagy énekestehetség, de a hangja különleges, és legalább a vőlegénye sem egyedül mutogat a pedáljai előtt.

Mert ez a lényeg egy Dub Fx fellépésnek. Az alap loopra, ütemre, Stanford a szájával előhozott hangokat pakolja fel, rétegenként. Mondhatnánk, hogy beatbox, de nem egyszerűen az, ugyanis az egyes sávokra az énektorzítás révén maga rak szintetizátorszerű hangokat. Az egyediségét és nehézségét tehát az adja egy fellépésnek, hogy a zenész fejben tartja az összes réteget, loopot (egy dalban ilyenből lehet akár 10 is), sőt ezeket variálja koncertenként. Nincs egymás után két ugyanolyan Dub Fx koncert.

A magát menedzselő, minden kiadótól független zenész mozgalmi jellegű szövegeket ír, háborúellenes és pozitív gondolatai vannak, amit egy olyan rendezvényen, mint az EFOTT nagyon a helyén van. Az általa produkált zene amúgy több elektro stílust ötvöz. Nem meglepetésre a dub az egyik, a koncert alatt volt kis dubstep is, ami szájjal érdekesen hangzott, és szerencsére nem csak a szimpla vartyogás szólt. Amikor aztán a koncert vége felé, pont a csúcspontján elkezdett esni az eső, illetve kissé a hangulat is leült, Stanford úgy döntött, hogy felpörgeti a közönséget, és drum 'n bass ütemet vette elő.

A közönség amúgy nagyon szerette, amit csinál, a lüktető, dinamikus program nagyon jól működött.  Mivel ezzel párhuzamosan nem sok rockkoncert akadt, így a közönségben együtt mozogott boldog boldogtalan, műfaji hovatartozás nélkül. A vegyes társaság végre nem úgy viselkedett, mintha egy Ámokfutók-koncert a buli csúcspontja lenne.