Amerikai pite X – Sum 41 a Szigeten
Nem tűnt el a Szigetről a rock: végre fejbe dobtak egy teli doboz Sopronival. Szombaton újra 2001 nyara volt, a huszonéves közönség is jól hozta az együgyű gimnazistát. Mindenkinek simán megvolt a kickflip, de mindenki piros papírpohárral a kezében próbálta elveszteni a szüzességét – ezt a hangulatot árasztotta a Sum 41 rengeteg ember előtt adott koncertje a nagyszínpadon.
Kis túlzással ehhez hasonlóan várta a közönség a TNT-t hallgatva, hogy kezdődjön a Sum 41 koncertje, amitől nem vártam sokat a tavalyi Linkin Park–My Chemical Romance–AFI-tengely irányába eltolt lemezük miatt, de amikor a Carmina Buranára bevonultak, minden fenntartást leromboltak. Mégis ki engedhet meg magának ilyen röhejes intrót? Hát ők. (A következő fellépő, Snoop Dogg ugyanezt a számot nyomatta, így ott már sokkal szánalmasabbnak hatott.)
A Sum 41 neve állítólag abból jön, hogy 1996-ban a nyár (summer) 41. napján alapította az óvodásfejű Deryck Whibley énekes és Steve Jocz dobos, akit természetesen úgy neveznek, hogy Stevo. Már az elején az olyan számozott értelmetlen nevű gördeszkás punk zenekarok mérsékelten sikeres társa volt, mint a Blink 182 és a Green Day 75. De a Sum 41-nak nemcsak az olyan a Szigeten is előadott slágerei vannak, mint az In Too Deep vagy a Hell Song, hanem a többi hasonló térdzoknis együttesnél náluk sokkal több a hard rock és heavy metal elem, mint például a mostani utalás a Raining Bloodra vagy hogy a koncert előtt és után is nyolcvanas évekbeli Metallica-számok szóltak.
A zenekar már rég túl van a csúcson, és nagyjából akkor le lehetett őket írni, amikor 2006-ban kilépett Dave Baksh gitáros, és évekig trióban folytatták. (A Sum 41 egyébként hiába kanadai, az egy klasszikus amerikai rocksztori, hogy Baksh állítólag azért szállt ki, mert Whibley – akitől Avril Lavigne el is vált – egy házibulin bedrogozva megdugta a húgát.)
Nekem tetszik a Sziget idei nosztalgiamentes programja, de az tény, hogy vad ugrálásra eddig nem sok zenekar adott okot. Ezért is lehet, hogy az senkit sem érdekelt, hogy tavaly a Volt fesztiválon már fellépett a Sum 41, ugyanis még VV Laci-szerű emberek is testre feszülős fehér pólóban pogózták végig az Over My Headet. Ehhez az is kellett, hogy lemezbemutató helyett egy best of setlisttel készüljenek. Még a 2007-es Underclass Heroról és a legutóbbi – inkább hisztiző, mint kaliforniai félcső előtt grillezős – 2011-es Screaming Bloody Murderről is a jobb számokat játszották. Még az sem tett különbséget, hogy nem volt a Makes No Difference.
Bár a legtrógerebb akelás rockerhagyományokat idézte az, hogy a zenekar sajátlogós ruhákat hordott, és már nem úgy néznek ki, mint akiknek az anyukájuk most vett egy 3120 cipőt (fejre azért még mindig), mégis tapintható volt a levegőben, hogy kijött az Amerikai pite 2 trailere, és meg lehet nézni a betárcsázós interneten. Csak most már sokkal jobbak a csajok, de egy Sum 41 koncerten úgyis minden csuklószorítós srác szűz, hacsak nem hidrogénezett a haja.
Profin belőtt műizgatottsággal nyomják már másfél évtizede a számok alatt a „Let me see your hands!”-féle hergelést, és a mostani hajával az UFO frontemberét idéző Whibley még a We Will Rock You-val is énekeltetett, de ez nem húzta le a hangulatot, a huszonévesek belementek a színjátékba, és Etnies nadrág meg Vans póló nélkül is jól adták a gimnazistát. (Ebből én is kivettem a részem, amikor valaki nekem repült, és az egész korsó söröm a pólómra ömlött.) Nem is igazán volt lehetőség kibillenni a szerepből, mert például amikor egy pillanatra elkezdtem volna unni, ahogy embereket hívnak fel a színpadra, valamelyik Stifler egyből fejbe dobott egy teli doboz Sopronival. De 17 évesnek lenni sosem volt felhőtlen.
A koncertnek nem volt különösebb íve, amilyen jól kezdődött, olyan magasan ért véget, bár ahogy körülnéztem, a Fat Lip után azt kérdezte mindenki, hogy „Tényleg vége?”. Ha az xx hozta el kamaszkorunk legszebb nyarát, akkor a Sum 41 az érettségi előtti utolsót, a legrosszabbat. Ami a Jackass-szel, a ki nem adott sörökkel és a meg nem szólított lányokkal így is baromira hiányzik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon