Az Iron Maiden-rajongók beintettek nekünk - Papa Roach interjú Jerry Horton gitárossal

2013.07.06. 13:02
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
Az idei VOLT Fesztivál kampányában főszerephez jutnak a robotok, akik nem csupán a plakátokról mosolyognak a járókelőkre, de a VOLT helyszínén is találkozhatunk velük. Több mint öt éve nem lépett színpadra az ország első és egyetlen hálózati jazzbitang zenekara, fél évtized után, a régi slágerekkel és friss dalokkal újra élőben játszik, kizárólag a VOLT színpadán az Emil.RuleZ! A Punnany Massif összetoborozta a baráti körben aktív, szívükhöz legközelebb álló zenész-cimbiket, hogy az idei VOLT nulladik napján rendesen odacsapjanak. Szóval itt nagy buli lesz, erre garancia a meghívott fesztivál-fejek névsora: ott lesznek többek között a Hősök, az Irie Maffia, a Carbonfools, Kezdet-ék és a Mary Popkids tagjai, Takáts Eszti és zenekara, a Psycho Mutants, a Halott Pénz és a Köztársaság Bandáj. A házigazda szerepére pedig ki lehetne alkalmasabb, mint a tiszteletbeli Punnany-tag Kiss Ádám. Nem vitás, hogy az utóbbi évek legjobb line-upja az idei. A világsztár-kínálat valóban minden igényt kielégítő: a fesztivál három fő színpadán egymást váltják a nagyobbnál-nagyobb nevek, számos zenei műfajban. Billy Talent: Világszerte ismert, dallamos, könnyed, a tömegek megigézésre kitalált punk rockot játszó, kanadai zenekar, akik legfrissebb, komoly kritikai sikert arató ötödik albumukkal, a Dead Silence-szel találnak fogást rajtunk a VOLT-on. Bullet For My Valentine: A kétezres évek egy leghíresebb metál zenekara, agresszív riffekkel keményre gyúrt, ugyanakkor dallamos, nem kis virtuozitásról árulkodó szimfóniákat írnak, lemezeikből több milliót adtak el, a 2013-as VOLT-on február végén megjelent negyedik nagylemezükkel csavarják a fesztivál közönségét a koponyájuk köré. Dub FX: A flaszter ura és a bulvárok hangja, aki közönségkedvenc loopjaival bejárta mind az öt kontinenst, forradalmasította az (utcai) előadó művészetet, és többször fellépet Magyarországon, ahol mostanra valóságos személyi kultusz épült ki köré: idén soha véget nem érő világkörüli turnéja újra a VOLT-ra vezet. Hurts: Adam Anderson és Theo Hutchcraft romantikus szintipop duója, a műfaj meghatározó zenekara, akik slágerekkel teli bemutatkozó albumuk után ezúttal második nagylemezüket, a most márciusban megjelent Exile-t hozzák el a magyar közönségnek. Martin Solveig: 2013 nyarán élőben szólal meg Sopronban az utóbbi idők legkedveltebb bulislágere, a Hello, hiszen a track-et jegyző kolosszális francia DJ-producer, a DJ Mag 100-as listájáról évek óta kirobbanthatatlan Martin Solveig is fellép a VOLT-on. Papa Roach: Jacoby Sahddix elnyűhetetlen, a legkeményebb törésteszteken edzett, elpusztíthatatlan bandája, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején tomboló új hullámos metál őrület egyik meghatározó, mindig megújulni képes zenekara. Parov Stelar Band: Marcus Füreder ellenállhatatlan zenekara, az electro swing feltalálói, akikről mindenki tudja, hogy a nagy fesztiválok legbulizósabb kedvű bandái közé tartoznak. Queens of the Stone Age: Stílusteremtő zenekar a kaliforniai Palm Desertből, a stoner rock ikonjai, egyszerre rakkolós és kábító, súlyos, riff-központú rock zenét játszanak, és először 2013-ban lépik át Magyarország határait, hogy előadják népes hazai rajongótáboruknak kultikus számaikat az idei VOLTon. Sven Väth: A német elektronikus zene egyik legfontosabb alakja, legendás, iskolateremető, mindig megújulni képes művész, akit csak a techno keresztapájaként regisztrál a világ. 30 Seconds To Mars: Milliós rajongótáborral rendelkező rock zenekar, elementáris és szenvedélyes színpadi produkciójukról ismertek világszerte, évek óta dobogós helyen szerepelnek a VOLT kívánságlistáján, 2011-ben teltházas koncertet adtak a fesztiválon, ahová májusban megjelenő új lemezükkel, a Love, Lust, Faith + Dreams-szel térnek vissza. Jegyek: 0. napi jegy: 2 900 Ft Napijegy a helyszínen: 10 990 Ft. Bérlet: 29 900 Ft.
Tovább »
 

A Papa Roach nem először járt Magyarországon, de a Volton a pénteki volt az első fellépésük. A koncertjük előtt Jerry Horton gitárossal beszélgettünk többek között arról, hogy milyen érzés a metálos olasz közönség előtt fellépni, illetve, hogy mi lenne, ha a lánya rendezne Papa Roach-klipet.

Nagyon fiatalon, középiskolában kezdtétek a Papa Roach-ot. Van valami tanácsod a mostani gimis zenekaroknak?

Azért csináld mert szereted csinálni. Az esélye annak, hogy sikeres leszel és ebből fogsz megélni, főleg jól megélni, az nagyon kicsi. Dolgozz keményen, tegyél meg mindent ami tőled telik, nem lesz nehéz, hiszen szereted azt, amit csinálsz. Ha ez nehézséget okoz, és úgy érzed nem csinálnád, nincs kedved, valamit is a zenélés elé helyezel, akkor nem szereted eléggé.

Egyszerűbb volt szinte gyerekként kezdeni?

Sokkal, hiszen akkor még semmi más nem volt az életünkben, csak a zenélés. Erre az egy dologra koncentráltunk mindannyian.

A névválasztásotok nagyon személyes volt, hiszen az énekesetek nagypapájának a beceneve. Az ő halála után nem gondoltatok névváltásra?

Akkor nem, előtte igen. Még az elején úgy gondoltuk, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb név, de mikor Jacoby nagyapja meghalt, akkor már ismertek voltunk, és úgy gondoltuk, hogy ez egyfajta tisztelgés az emléke előtt.

Kijött egy olyan best of albumotok, aminek kapcsán azt mondtátok a rajongóknak, hogy ne vegyék meg a lemezt, mert nem voltatok jóban a kiadóval. Ebből az esetből tanultatok sokat a zeneiparról?

Most egy független lemezkiadónál vagyunk, de még mindig egy kiadó. Még mindig vannak olyan dolgok, amit el kell fogadnunk, hogy így van és kész, de már sokkal rugalmasabb. A nagykiadónál ez úgy működött, hogy kitaláltuk hogy csinálnánk valamit. Tök mindegy mit. Azt elmondtuk a kiadó emberének. Ő elmondta a főnökének. A főnöke megkérdezte az ő főnökét, aki előterjesztette, majd egy külön meetingen megvitatta emberekkel, akik megvitatták másokkal. Szóval elég nehézkes volt. Mostmár ez nincs, ami tök jó. De most is lemezkiadónál vagyunk, csak olajozottabb. Egyedül nagyon nehéz lenne mindent megcsinálni. Néha nehéz azt látni, hogy megy ki a pénz az ajtón mindenki másnak, de közben tudjuk, hogy egyedül ezt nem tudnánk megcsinálni.

Már nálatok vannak a saját lemezeitek jogai?

Még mindig nem sajnos.

Felléptetek sok nagy név előtt, éreztétek kellemetlenül magatokat amiatt, hogy a nagy nevek rajongói nem voltak nyitottak?

Volt ilyen, és az nagyon szar érzés. Szerencsére nem sokszor, de ha ilyen van az tényleg egy rohadt kellemetlen dolog. Megérted meg minden, de akkor is. A Sonisphere fesztivál volt az egyik legemlékezetesebb Olaszországban. Az Iron Maiden volt a főzenekar. Mi nem tudtuk, de az olasz metálrajongók, egy dolgot szeretnek, az a metál. Minden más szar. Mikor mi felléptünk, végig, azaz majdnem egy óráig álltak feltartott középső ujjal előttünk és utáltak minket. Németországban tök jól elvoltak az emberek, érdeklődően végignézték, de Olaszországban nem.

Hallottam, hogy a közös turnék gyakran közös sütögetésbe fulladnak a koncertek után. Mi a Papa Roach-specialitás?

Egyikünk sem tud főzni, nem is nagyon szeretünk, úgyhogy csak csendben nézelődünk, illetve rábízzuk magunkat a technikusokra és a roadokra, mi meg állunk mellettük.

Szivatjátok is egymást?

Persze, mikor 2000-ben a Hed PE-vel turnéztunk, szétszivattuk egymást oda-vissza. Ez a legemlékzetesebb. Volt, hogy férfiakat küldtünk fel táncolni a koncertjükre, ők meg azzal vágtak vissza, hogy nagy tételben vettek pingpong labdát, és egyesével dobálták be oldalról, az összes zenekartag, egész koncert alatt.

Nem hiányzik ilyenkor egy teljesen egyedüli csak ti, senki és senki más típusú jó hosszú turné?

De és lesz is. Csak mi leszünk a főzenekar, és senki más.

Az egyik videotok ötetét az énekesetek fia hozta, most a te lányod jön a következőhöz?

Á, nem hiszem, hogy az nyerő ötlet lenne. Akkor az egész klip Hello Kitty témájú lenne, szivárványok, unikornisok, meg rózsaszín állatok.

Mennyire nehéz turnén, hogy nem iszol, nem drogozol még csak nem is cigizel?

Nekem nem nehéz, mert előtte sem csináltam. Egyszerűen nem szeretem az alkohol ízét. Azt elhiszem, hogy azoknak nehéz, akik gyógyult alkoholisták vagy drogosok. Nekik piszok nehéz lehet. Én viszont rájöttem, hogy mennyire szórakoztató azt nézni, amikor mások részegek, vagy betépnek. Mindig jó azon röhögni, hogy ilyenkor megváltják a világot, közben teljesen értelmetlenül beszélnek. Jó, lehet, hogy néha, ritkán, de van értelme a dolgaiknak, ha józan fejjel végiggondolom, de ahogy ez kijön belőlük, amilyen nyakatekert úton jutnak el a végkövetkeztetéshez, na az zseniális.

Te mit csinálsz, amikor rengeteg szabadidőd van egy turné alatt?

Fotózom, nagyon érdekel a fotózás, és az egy tipikusan olyan hobbi, amibe nagyon durván bele lehet merülni. Aztán én vagyok a felelőse a zenekar közösségi oldalainak így azt szoktam frissíteni, válaszolok, ilyesmi. Meg persze zenét írok. Ezekkel nagyon jól le tudom magam kötni.

Néhány napja a Thirty Seconds To Mars játszott itt, akik piacra dobtak egy 900 dolláros meet & greet csomagot. Te mit gondolsz erről?

900 dollár? Hányan voltak, nem tudod?

Ha jól hallottam nagyjából harmincan.

Az akkor várj csak, jó sok pénz. Húha, és ez mindenhol van, és kifizetik az emberek?

Igen.

Hát sokan úgy vannak ezzel, hogy kiárulod a zenekarodat, és kiszipolyozod a rajongókat, de ha megveszik, akkor oké. Ha nem vennék meg és kiakadnának, azt is megérteném. De ha belegondolsz a rajongóknak is ez egy lehetőség, hogy találkozzanak a zenekarral, mert én próbálok, néha ki is megyek, de vagy találkozunk vagy nem, az hogy az összes tag ott legyen, az meg tényleg nagyon lutri. Szerintem mi is csinálunk ilyet ősszel majd. Mondjuk ár-érték arányban nem tervezem, hogy ilyen lesz.

A 900 dollár sok?

Nézd, ha megveszik és az embereknek megéri, akkor lelkük rajta. De én ennyiért biztos nem venném meg.

Tegnap volt július 4, ami nálatok nemzeti ünnep, mit csináltatok?

A szállodában voltunk, a hegy tetejéről ráláttunk az egész városra, iszogattunk, medencéztünk. Itt nem lehet tüzijátékot venni, kicsit furcsa volt, hogy semmi nincs az égen, csak mondogatjuk, hogy boldog július 4-et, és kész. De jó volt.