A GusGusra nagy reményekkel érkeztem. Ha egy zenekar Izlandról Sopronig eljut, akkor tudnak valamit. Ráadásul a Sigur Rós óta mindenki tudja, hogy az örök sötétség országában különleges zene terem.
A szépen, lassan induló koncert első fele teljesen beszippantotta a közönséget, üdítő és friss ritmusok keveredtek az atmoszférikus vokálokkal, először csak, aztán két férfi énekestől. Kihasználták azt a hangulatot, amiben a Volt erős: nem embertelenül nagy a színpad, a tömeg sem beláthatatlan és nem tart fél óráig eljutni a legközelebbi mobilvécéig. Az első sorban pedig nem csak azok állhatnak, akik már három órával a koncertkezdet előtt ott foglalták a helyet, hanem lehet mozogni a tömegben. A GusGusra pont annyian voltak kíváncsiak, amennyi jól tudta érezni magát a közepes méretű OTP-Petőfi Rádió színpadon.
A GusGus zenéjére jellemző a ködös, misztikus hangulat, nem mindennapi elektronikus zenét játszanak. A számaik abszolút jól táncolhatóak, mégis van bennük líraiság és az egésznek nagyon elszállós hangulata van. A magyar előadók közül talán Zagar új albumához hasonlít legjobban ez a zene, csak még ködösebb változatban, olyan atmoszférával, amikben nagyon el lehet merülni, és ami az izlandi csapatokra eléggé jellemző.
A magukat sosem túl komolyan vevő zenészek felszabadult bulit hoztak a Voltra, az első fél órában nagyon jól együtt volt a fény, a hang és a közönség. Villogtak a stroboszkópok, ömlött a füst, a különleges énekkel együtt pedig mindez be tudta szippantani a közönséget.
A koncert második felére viszont úgy tűnt, mintha elfáradtak volna az északiak. Mintha csak az alapot, a dobgépet hagyták volna bekapcsolva, minden más eltűnt egy idő után. Próbáltam ráhangolódni a zenére, de ez már nem ugyanaz a beszippantós, transzcendens zene volt, mint fél órával korábban.
Az ének és a vokál annyira eltűnt, hogy ha nem néztem volna a színpadra, akár egy dj szett is szólhatott volna. Amennyire vidáman indult a buli, annyira gépies és kiszámítható zenével fejeződött be. Ráadásul olyan korán és annyira sokszor játszatták el a koncert végén a kötelező vissza, vissza (vagy we want more) skandálást, hogy a sok leállás megölte a hangulatot.
Viszont ennek ellenére is jó bulit hozott össze a GusGus, nagyon jól táncolható, vidám koncertet adtak. A szervezők is pont jól találták el, hogy ennek a zenekarnak egy közepesen nagy színpadon a helye, itt érvényesülni tudtak az effektek és megmaradt a közönség kapcsolata a zenekarral. Egy nagyra nőtt házibuliban voltunk, ennél több pedig nem is igazán kellett szombat estére.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon