Itt a Sziget zenei legjava

Még a szervezők is azt mondják, hogy idén nem igazán erős a Sziget zenei felhozatala, és inkább egy nagy, látványos cirkusz lesz az egész. Ha ez így is van, azért attól nem kell félni, hogy buli nélkül maradunk Magyarország legnagyobb fesztiválján, minden napra jut valami, amire kiválóan szórakozhatunk, és még kurrens menő név is akad a fellépők között. Szóval elég a nyavalygásból, tessék szórakozni! Ehhez adunk most támpontot azzal, hogy minden napra ajánlunk öt fellépőt, meg egy kis resztlit, és még zenét is mutatunk hozzájuk.

Fotó: Mohai Balázs / MTI

Szerda

Nick Cave & The Bad Seeds

Idén harmincéves a Nick Cave & The Bad Seeds, így nincs jobb alkalom arra, hogy megnézzük mi újság Ausztrália egyik elsőszámú gitártrubadúrjával. Cave és zenekara öt év után idén hozta ki a Push The Sky Away lemezt, ami sorrendben a tizenötödik stúdióalbumuk. Már csak Nick Cave miatt is érdemes elnézni a Bad Seeds koncertjére, hiszen az ausztrál zenész a posztpunk és sötétebb rockzene egyik koronázatlan királya, olyan meghatározó együtteseknek korábbi vagy jelenlegi tagja, mint a Birthday Party vagy az idén, egy fellépés erejéig újra összeállt Grinderman. Ráadásul a nagyszínpados koncert bőven sötétedés után lesz, ami a mindig szívdöglesztően elegánsan öltözködő énekesnek a saját eleme, lépjen fel bárhol a világon.

Kinek ajánljuk: aki gyűlöl mindent és mindenkit a Szigeten.

Bat For Lashes

A pakisztáni-angol Natasha Khan 2006-ban tűnt fel a brit könnyűzenében a Fur and Gold bemutatkozó lemezével, amire a dream popon kívül olyan lehetetlenül idióta címkéket biggyesztettek, mint a neofolk, barokk pop, ethereal wave vagy éppen a folktronica. Pedig csak egy tehetséges popénekesnőről van szó, aki különös odafigyeléssel párosítja a fülbemászó dallamokat hűvös elektronikával, mizantróp szintetizátorokkal és élő hangszerekkel.

Kinek ajánljuk: akinek nem volt elég nyomasztó Nick Cave produkciója.

Flogging Molly

Nem először járnak a Sziget fesztiválon, de nincs is ezzel semmi baj, hiszen az amerikai kocsmapunk zenekarnál kevés tökéletesebb fellépő akad egy fesztiválon. Igazi részeges ír hangulat, vonósokkal, fúvósokkal, harmonikával úgy, hogy közben széles vigyorral az arcunkon könyökölhetjük tarkón a minket sörrel locsoló italos hollandokat. Nem is kell igazán ismerni a Flogging Molly számait ahhoz, hogy kellemes sakál részegen a mellettünk álló vadidegenek nyakában lógva üvöltözzünk artikulálatlanul és megköszönjük Istennek, hogy az írek ennyire szeretik a piázást.

Kinek ajánljuk: akik egy kukkot sem értenek a Die Arzte szövegeiből.

Totally Enormous Extinct Dinosaurs

Kizárt dolog, hogy Orlando Higginbottom magánál volt, amikor a Teljesen Óriási Kihalt Dinoszauruszok nevet adta saját magának. Ez legyen a legkisebb probléma, a TEED ugyanis az egyik legizgalmasabb produkció per pillanat a brit elektronikus zenében. Higginbottom szinte a létező összes stílusból merít ezt-azt, legyen az UK garage, fidget house, french electro vagy éppen indie pop. Az egyre népszerűbb DJ-producer ráadásul egyre több remixfelkérést kap olyan nevektől, mint Lady Gaga, a Foals, a Friendly Fires, Katy Perry vagy éppen a Disclosure.

Kinek ajánljuk: paleontológusoknak?

Nina Kraviz

Magyarországon a szexi női DJ kifejezés hallatán általában szakbarbár volt playmate-ek, reality celebek és kiöregedett pornósok jutnak eszünkbe. A szibériai Nina Kraviz pont ezeknek az ellentéte. Az orosz producer-DJ-énekesnő nagyon ügyesen használja ki természetes adottságait arra, hogy az egyébként remek deephouse számait és kifinomult minimal techno mixeit propagálja vele. Egyszer még kisebb felzúdulást is keltett egy dokumentumfilmjével, ami egyesek szerint szimplán szexista és eltereli a figyelmet a zenéjéről. Pedig ez csak egy apró bónusz, hogy az ilyen-olyan szubsztanciáktól kiszáradt szájakban ismét beindítsa a nyáltermelést.

Kinek ajánljuk: akinek a Party Aréna a Riviéra.

Ők lesznek még szerdán: Everything Everything, Alex Clare, Deichkind, Skunk Anansie, Chase and Status, Die Arzte

A lejátszóban még több zene van, klikk a playre a szerdai előadókért :

Csütörtök

Triggerfinger

A belga zenekart legtöbben az európai Queens of the Stone Age-nek hívják, nem véletlenül. A három stoner rocker az egyre izmosabb belga gitárzene egyik legmeghatározóbb formációja arról nem is beszélve, hogy a tavaly Lykke Li feldolgozásukkal komoly nemzetközi ismertséget szereztek maguknak. Két éve a saját szemeimmel láttam, hogy a leginkább belgákból és hollandokból álló közönség szabályosan lerombolta a színpad környékét a Triggerfinger koncertje alatt, amire a zenekar tízperces szólózással, a ráadás ráadásával és elképesztő energiával reagált. Azt pedig megkockáztatom, hogy Ruben Block frontembernél szexisebb régi iskolás James Bond-karaktert szerte Európában nem találni.

Kinek ajánljuk: Daniel Craig helyére.

Ska-P

Jó, mindenki tudja, hogy a Ska-P nagyjából két-három évente fellép a Szigeten. Akkor miért nem mondjuk Regina Spektor vagy a Biffy Clyro koncertjét ajánljuk? Egyszerűen azért, mert az Ska-P-nél királyabb bulizene egyszerűen nem létezik a Szigeten. Miközben látszatra csak pár tarajos-skótszoknyás punkot látunk kövér fúvósokkal a háttérben, az Ska-P egy végtelenül társadalomkritikus zenekar, akik felszólaltak már a marihuána legalizálása mellett, antiglobalisták, anarchisták és háborúellenesek. Ehhez sokszor konkrét kabaréműsor dukál a színpadon, gólyalábakon járó George Bush-hasonmástól kezdve a pöcslóbálásig. Ja, azt mondtuk már, hogy madridiakként Rayo Vallecano szurkolók?

Kinek ajánljuk: akinek a gimnáziumi spanyolórák Ska-P-szövegek fordításával teltek.

Wax Tailor

A franciáknak mindig különleges érzéke volt az angolszász műfajok újraértelmezéséhez, így Jean-Christophe Le Saoût sem csak egy hétköznapi triphop producer. A tavaly megjelent Dusty Rainbow From the Dark nagylemeze például egy rendkívül összetett narratívával rendelkező konceptalbum, amin olyanok működtek közre, mint Aloe Blacc vagy a detroiti rapper Elzhi. Különleges ismertetőjegye, hogy előszeretettel használ mintákat mozifilmekből és persze az ő zenéjében is érezhető az a bizonyos french touch, ami minden valamirevaló francia elektronikus produkciót megkülönböztet a többitől.

Kinek ajánljuk: gengszterrappereknek semmiképpen sem.

Michael Kiwanuka

Michael Kiwanuka ugandai szülők gyermeke, akik Idi Amin rezsimje elől menekültek Londonba. Az énekes-gitáros itt nőtt fel és volt rá óriási hatással Bill Withers, Otis Redding vagy éppen Bob Dylan, majd sessiongitárosként zenélt tovább, hogy aztán három EP után elkészítse első szólólemezét. A soul, folk és country mellett Jimi Hendrix inspirálta pszichedélia is megtalálható a számaiban és a nagylemezén már továbbment a szimpla egy-gitáros számoknál és rengeteg extra hangszert és fúvós szekciót használ bennük.

Kinek ajánljuk: szerelmespároknak ennél tökéletesebb randi nem lesz a Szigeten.

Bad Religion

Lehet ám punkzenét játszani a Szigeten hegedű vagy trombita nélkül is, a Bad Religion pedig nem is akármilyen kaliber. Ők sem először vannak a fesztiválon, de a szerintünk idén a 2000-es évek legjobb Bad Religion-kiadványán szereplő dalokat eddig még nem hallhattuk élőben. Talán nem is kell őket külön bemutatni, hiszen a kaliforniai punkrock ikonikus zenekara, akik 1979 óta zenélnek és a jelenlegi felállásban négyből hárman alapítótagok, mint például Brett Gurewitz, az egyik legmeghatározóbb amerikai rockzenei kiadó, az Epitaph Records tulajdonosa. A Bad Religion dallamos punkzenéje mellett az erős politikai szövegeiről és valláskritikájáról is ismert, de a fiatalabbaknak sem lehet idegen köszönhetően annak, hogy szinten nem volt Tony Hawk-konzoljáték Bad Religion-számok nélkül.

Kinek ajánljuk: a napijegyre gyűjtő punkoknak a bejáratnál.

Ők lesznek még csütörtökön: Regina Spektor, Dizzee Rascal, Biffy Clyro, Nero, Chucky, Nicky Romero

A lejátszóban még több zene van, klikk a playre a csütörtöki előadókért :

Péntek

!!!

A !!! (ejtsd: csk-csk-csk) alig három hónapja lépett fel a budapesti A38 Hajón, de a kaliforniai dance punk együttes gyorsan visszatér, méghozzá a nagyszínpadra. Ennek ezért is érdemes örülni, mert Nic Offerék koncertjeinek szinte minden pillanata folyamatos fenékrázást igényel és szinte akkora móka az ő zenéjükre táncolni, hogy pár pillanatra trapézgatyás-nejloninges diszkópatkánynak érezhetjük magunkat a Club 54-ben. Persze szó sincs szirupos rollerdiszkóról, csak a folyamatos négynegyedes dob, a funky gitártémák és a feltűnően átszellemült frontember együttes hatása kelti bennünk azt az érzetet, hogy évekig képesek lennénk vonaglani a tömegben.

Kinek ajánljuk: azoknak a lemezlovászoknak, akik még használják a diszkózás szót.

Seeed

Ha valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a német reggae kerül elő beszélgetési témáként az emberek nagy részének azonnal Gentleman neve ugrik be. Pedig a berlini Seeed legalább annyira népszerű Németországban és a környező államokban. A majdnem egy tucat tagot számláló reggae-dancehall kollektíva a szokásos angol és patois nyelv mellett németül is énekel. Miközben a német nem éppen a könnyűzene legkedveltebb nyelve, a Seeed esetében egész meglepő hallani, hogy a kissé durva germán kiejtés mennyire könnyen belesimul a lágy gitárprüntyögésbe, mély basszusba és az erőteljes fúvós szekcióba. Mondjuk a Blur előtt kissé érdekes lesz látni egy csomó német wannabe jamaikait, cserébe garantáltan spangliszag lesz mindenhol.

Kinek ajánljuk: az ozorai rendőröknek nem nagyon.

Little Boots

Az utóbbi években kicsit eltűnt Little Boots, aki aztán a semmiből tért vissza idén a második nagylemezével. Az aprótermetű Victoria Hesketh anno egy csak csajokból álló szintipunk együttesben kezdte, ahonnan kiszállva szólókarrierbe fogott és kihozta 2009-ban a meglehetősen nagy visszhangot kiváltó Hands című albumát. Amellett, hogy számos hangszeren játszik, ő maga a producere a saját számainak, de gyakran ad DJ fellépéseket is. Ugyan a punk vonaltól rendesen eltávolodott, viszont továbbra is erős a szintetizátorok jelenléte a zenéjében a nu disco és az electropop mellett.

Kinek ajánljuk: őszintén szólva fogalmunk sincs. Mindenkinek?

Blur

Egyértelműen a legnagyobb név az egész fesztiválon, hiszen a Blur és az Oasis nagy britpop balhéja nélkül kevesebb lenne a könnyűzene. Viszont amíg az Oasis csak pár éve oszlott fel, addig a Blur 2003-tól ötéves szünetet tartott. Ennek köszönheti az emberiség például a Damon Albarn Gorillaz projektjét, de öt éve ismét aktív a zenekar és állítólag új nagylemezen is dolgoznak. Akinek esetleg még így se lenne ismerős a Blur neve, annak annyit mondunk, hogy Song 2. Igen, ez az a dal, ami nélkül nincs tisztességes sulidiszkó, nincs számítógépes sportjáték és ejtőernyős GoPro-videó sem a Youtube-on.

Kinek ajánljuk: Liam és Noel Gallaghernek.

Woodkid

A francia Yoann Lemoine azon kevés zenészek egyike, aki előbb futott be kliprendezőként, mint előadóként. Nem is akárkikkel dolgozott eddig, rendezett már kisfilmet Lana Del Reynek, Mobynak, Katy Perrynek, de még Rihannának is. A szakmát Luc Besson és Sofia Coppola mellett tanulta ki, közben szép lassan a zenei pályáját is elkezdte építeni. A zenéjét lehet neofolknak, barokk vagy éppen kamarapopnak is hívni, de erősen érezhető rajta a filmes háttér, hiszen inkább történeteket mesél, mint egyszerű dalszerkezeteket kreál.

Kinek ajánljuk: akiknek nem volt elég a Bat For Lashes.

Ők lesznek még pénteken: Ranglekods, Mystery Jets, Calexico, Peter, Björn & John, Booka Shade

A lejátszóban még több zene van, klikk a playre a pénteki előadókért :

Szombat

Enter Shikari

Tavaly a Hegyalján a botrányosan rossz hangosítás miatt keseregtünk, idén erre nem lehet majd panasz az Enter Shikari esetében a Sziget nagyszínpadán. A metált és hardcore-t elektronikával vegyítő brit formáció közismerten energiabombaként funkciónál a koncertek alatt, sokszor a színpad különböző elemeit használva mászókaként. Már csak ezért is megéri akár pár percre elugorni a nagyszínpadhoz.

Kinek ajánljuk: olyan metálosoknak, akik...szeretik...az elektronikus zenét? Van ilyen?

Nneka

A német-nigériai énekesnő talán a magyarok számára sem ismeretlen, hiszen nemrég például az Irie Maffia-s Sena Dagadu szólólemezén is közreműködött egy szám erejéig. Egyike az Afrikában is népszerű előadóknak, írt már számot többek között a 2010-es dél-afrikai foci vébének, de második albumán külön figyelmet szentelt Nigériának, amiben komoly kritikát fogalmazott meg az ország politikusaival szemben. Stílusát tekintve az r&b, soul és hiphop közös halmazába tartozik, de persze rengeteg afrikai hatás is fellelhető a zenei alapokban.

Kinek ajánljuk: részeg lánytársaságnak, akik tényleg CSAK A ZENE miatt mennek a Szigetre, nem pedig magas holland férfiakkal hemperegni a toi-toi mögött.

Editors

Emlékszünk még arra az időszakra mikor léteztek úgynevezett indie-sek? Azok a mellényes-kalapos fiatalok, akik szerint az indie egy konkrét műfajt jelentett, pedig valójában csak popérzékeny angol rockzenekarokról volt szó. Na, ebbe a brigádba tartozott sokáig az Editors is, főleg az első két nagylemezüknek köszönhetően. Sokan ugyan az Interpol brit ikertesóját látják bennük, de ennél azért sokkal többről van szó. Az utóbbi pár évben viszont kicsit eltűntek, hogy nemrég új nagylemezt jelentessenek meg, ami meglepő módon nem okozott akkora csalódást, mint amilyet vártunk volna, bár a zenekar érezhetően elmozdult ezzel a stadionrock kétes értékű világába.

Kinek ajánljuk: aki szerint Pete Doherty menő arc és a Kooks jó zenekar.

Emilíana Torrini

Egészen megdöbbentő, hogyan tud egy olyan apró ország mint Izland ennyi különleges zenekart és előadót kinevelni. Ilyen az olasz nevű Torrini kisasszony is, aki annak idején a pofátlanul fülbemászó és minden skandináv sajátosságot nélkülöző Jungle Drum című számmal lett ismert. Pedig írt már ő dalt Kylie Minogue-nak, dolgozott a GusGus-szal, énekelt a Thievery Corporationnek és Paul Oakenfoldnak, sőt, az ő hangját hallhatjuk Gollam dalában a Gyűrű ura második részében.

Kinek ajánljuk: szok-szok apró kisz hobbitkának.

Noisia

A 2010-es évek enyhén szólva nem a drum and bassről szól az elektronikus zenében, ettől függetlenül a Noisia még mindig műfaj egyik legfelkapottabb produkciója. A holland hármas ráadásul mindig képes megújulni és a drum and bass mellett számos más műfajjal kísérletezik és adja hozzá azt a tipikus neuro hangzást, ami miatt annyira népszerűek voltak a Black Sun Empire-rel együtt Magyarországon. A Noisia egyik nagy erőssége – a védjegyüknek számító masszív hangzás mellett – az állandó megújulás. Szinte nincs olyan elektronikus zenei műfaj, amiben ne kóstoltak volna bele, most éppen a brit Foreign Beggars rappereivel kezdtek közös side projectbe. A DJ szettjeik pedig külön élményszámba mennek, sose lehet tudni, hogy két drum and bass rész között épp mit húznak elő, lehet az techstep, electrohouse vagy éppen breakbeat.

Kinek ajánljuk: akiknek sikerül rendes amfetamint szerezni, mindenféle dizájner szemét nélkül.

Ők lesznek még szombaton: Mika, Leningrad, Parov Stelar Band, Hadouken!, John Digweed, Gesaffelstein, The Fratellis

A lejátszóban még több zene van, klikk a playre a szombati előadókért :

Vasárnap

The Cribs

Ők is itt voltak Budapesten nemrég, de hát az utóbbi másfél-két évben az Akváriumban és A38-on fellépő külföldi zenekarok nagy része idén is visszatért a Sziget-Volt-Sound hármas valamelyikre. A Cribs egyébként egy éve hozta ki a legutóbbi albumát, amin Johnny Marr volt Smiths-tag kiválása után visszaálltak a zajosabb garázshangzásra. Élőben kifejezetten jók és hála Istennek nem a nagyszínpadra tették őket.

Kinek ajánljuk: azoknak, akik régóta nem láttak zenészeket Ramones-séróval.

Franz Ferdinand

Idén Alex Kapranosék új nagylemezzel térnek vissza, amiből biztos hallunk majd pár dalt a Szigeten is. A skót indie rockerek már kétszer is óriási bulit csaptak a fesztiválon, ez idén sem lesz másképp, főleg úgy, hogy az új album eddig meglehetősen dögösnek tűnik. A csordakántálás, ugrálás és táncikálás garantált, de arra ne számítson senki, hogy a két szám közötti átvezető szövegből egy szót is fogunk érteni Kapranos elbűvölően érthetetlen skót akcentusa miatt.

Kinek ajánljuk: természetesen Vilmos herceg nemrég született gyermekének!

Empire of the Sun

Az annak idején az MGMT farvizén felevező ausztrál duó két éve volt itt utoljára, most a legutóbbi nagylemezükkel érkeznek. A cicomás díszlet és ruhák mellett teátrális előadásmód és grandiózus electropop jellemző rájuk, de van bennük valami alapvetően pozitív szabadságérzet, ami mondjuk a legtöbb ausztrál együttes sajátja.

Kinek ajánljuk: akik még emlékeznek 2008-ra.

Tame Impala

A két ausztrál együttes egy időben játszik majd, azonban ennél több közös vonást nehéz találni bennük. Kevin Parkerék három évvel ezelőtt tűntek fel az Innerspeaker lemezzel, amit aztán a tavalyi, meglehetősen pozitívan fogadott Lonerism követett. Alapvetően pszichedelikus rockról van szó, de nem ám a szétgombázott szólózgatós fajtából, hanem a szétpapírozott Beatles-időszakból. Viszonylag kevés az igazán kurrens név az idei Szigeten, de a Tame Impalánál aligha lehet most izgalmasabb gitárzenét találni.

Kinek ajánljuk: a LOOKING FOR MUSHROOM-táblával bóklászó franciáknak és longboarddal bénázó hipsztereknek.

David Guetta

Jó, jó, most komolyan! Lesz tűzijáték! Meg fényshow! És zöld lézer! Rengeteg zöld lézer! Komolyan, ne mondjátok már, hogy létezik királyabb dolog a zöld lézernél! Kit érdekel az a másik két ausztrál senki, miközben az elektronikus tánczene legnagyobb egyénisége keveri majd napjaink bombasztikus partyslágereit?! Azt mondtam már, hogy tűzijáték is lesz? Meg zöld lézer? Na, zöld lézer? Ne kelljen többször mondani!

Kinek ajánljuk: mondjuk epilepsziában szenvedőknek nagyon nem.

Ők lesznek még vasárnap: Felix Cartal, Boys Noize, Erol Alkan, Katy B, Camo and Krooked

A lejátszóban még több zene van, klikk a playre a vasárnapi előadókért :

És még valamit hozzátennénk itt a végén: aki világzenére vágyik, az menjen a világzenei színpadhoz. Minő meglepetés, ugye! Rajongóknak maga lesz a Kánaán idén is a színpad, de aki csak belenézne egy valamibe, az a Calexicóba tegye péntek este.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!