Egészség.hu

324 pokoli óra

2015.01.12. 10:29

A december 1-14. közötti 14 nap a tavalyi évem legkeményebb egybefüggő két hete volt. Az első 36 óra élményei napokkal később már könnyű vágtának tűntek, az ürességérzés és a koncentrációhiány mellé további elvonási tünetek érkeztek: pokoli végtagfájdalmak, emésztési problémák, motiválatlanság, mélyülő önsajnálat, szaporodó idegrohamok, álmatlanság - végül ez utóbbi volt, ami legyőzött.

A nikotintapasznak köszönhetően ugyanis akkor már 5 napja egyáltalán nem, vagy csak nagyon felszínesen és keveset aludtam, ez pedig szépen összeadódott, mígnem az egyre fokozódó kimerültség egy kisebb idegösszeomlássá állt össze. És igen, akkor letéptem a tapaszt, és rágyújtottam. És baromira rosszul esett az első szál, viszont aznap este 12 órát aludtam egyhuzamban. Másnap újra kezdtem a harcot, aztán este megint elbuktam, amihez persze nem kis mértékben járult hozzá az a tudat, hogy de hiszen, ha ennyire szarul vagyok, és van nálam cigi, miért ne gyújtanék rá?

Így küzdöttem magammal még pár napig, míg a második hét elejére ez beletörődős szokássá állt  össze: napközben nem cigiztem, de este megengedtem pár szálat. Ezt elég szépen sikerült tartani csütörtökig, amikor is rájöttem, hogy jaj, szombaton jön a guru, és ha hinni lehet a 80 százalékos sikeres leszoktatásról szóló reklámjuknak, akkor jó eséllyel soha többet nem dohányozhatok. Így aztán gyorsan megvettem a 3. doboz cigit, és akkurátusan el is szívtam, az utolsókat a szombati 8 órás agymosás szüneteiben.

Rám sajnos egyáltalán nem volt olyan hatással a módszer, mint Sanyira. Bár elhangzottak nagyon fontos állítások, valahogy mégsem sikerült az "átkapcsolás". Aznap ugyan nem gyújtottam rá, sőt egészen másnap délig bírtam is, de akkor megint jöttek a tünetek, és bármennyire is küzdöttem ellene, újra elborította az agyamat az ideg.

A 14 napos önkínzásban elfáradva és a családi béke helyreállítása érdekében ezért inkább úgy döntöttem, hogy akkor én most ezt a próbálkozást befejezettnek tekintem. Lementem a boltba, és a borzalmas cigiélmények után végre megvettem a leszokás előtt használt, ízesítő- és adalékanyag-mentes biodohányomat, és azóta is dohányzom.

Elbuktam, tény, de az átélt szenvedések fényében most úgy látom, hogy valószínűleg még mindig egészségesebb kiegyensúlyozott emberként cigiznem, mint totál idegbetegen nem cigiznem. Büszke nem vagyok rá, és fel sem adtam a tervet, de egyelőre megelégszem azzal a magammal kötött kompromisszummal, hogy 2 hosszú filterrel szívom a cigit, ami most pont úgy néz ki, mint Bruce Willisé Az ötödik elemben.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!