Előbújtak a szerkesztőségbe költöző denevérek
Az úgy volt, hogy a 6-tól ügyeletes Német Tomi azzal fogadta a szerkesztőséget, hogy hajnalban denevérek tömege dáridózott a teremben. Igaz, most már nem láthatóak, mivel az állatok elbújtak a lámpatestekbe (armatúra). (A hirtelen jött furcsa érzésről már olvashatott röviden délelőtt.)

Kollégánk nem ragadt le az ügy természettudományos vonzatainál: a denevérekre hivatkozva azonnali takarítást kért az asztalán, és annak környékén, mondván a kis légi ragadozók (az állatvilág élő radarjai) mindent összeszartak. Ebből arra gyanakodtunk, hogy a sztori alapja inkább az, hogy kollégánk lusta maga elpakolni a munkaállomását beterítő ételmaradékot, újságot és pizzásdobozt.

Órákkal később, még fényes kora délután ugyanakkor a képszerkesztők feje felett, a lámpabúráknál (armatúra) megjelent három puha, barna kis csomó, amelyekben tüzetes vizsgálódásra gubbasztó denevéreket fedeztünk fel. Az asztalokon talált fekete kis pálcikák tehát valóban denevérszarocskák voltak. Ezt leszámítva a kis légi ragadozók (az állatvilág élő radarjai) szerethető, csendes jószágoknak tűnnek, és csak amiatt aggódunk, hogy este miként térnek majd vissza a nyílt légtérbe.

A denevérmentő szolgálat embere sajnos nem veszi fel a telefont, így egyelőre nyitott ablakokkal várjuk, hogy a jószágok maguktól hagyják el szerkesztőségünket, ahogy azt a Velvet e tárgyban írt cikkéből tanultuk.