Az elmúlt hónapokban elkezdtem viszonylag sokat sportolni, hetente akár 4-5 alkalommal is jártam valamilyen edzésre, így a koronavírus komolyságát azon éreztem személyesen először, hogy a helyek, ahová jártam, mind bezártak. Ezen elszomorodva hétfőn gondoltam, hogy nincs más hátra, vagy jön az önkéntes karanténban való eltunyulás, vagy a teljes elkülönülés előtt be kellene szereznem otthonra pár sporteszközt. El is mentem egy meg nem nevezett sportszeráruházba, hogy vegyek ezt-azt, ahol viszont azt tapasztaltam, hogy

egy hölgy, aki nyilván hozzám hasonlóan be akart tárazni sportszerből, éppen az egyik eladót kérdezte a teljesen üres kettlebell polc előtt, hogy másik üzletekben van-e még, és bár a rendszer azt mutatta, hogy valahol még lapul egy darab, az eladó egyik kollégája közbe szólt, hogy már abban az áruházban is kifogytak. Két árva 2,5 kilós súlyzón kívül semmi nem maradt, teljesen lerabolták az üzletet. Egy barátom ma elment nagy fitneszlabdáért egy ilyen áruházba, már az se volt (bár azt lehet, hogy nem sportolni, hanem a kényelmesebb home office-hoz vették az emberek).

Nem tudom, hogy meddig tart majd ez az egész járvány, de a megváltozott vásárlási szokások alapján számítani lehet rá, hogy