„1–1-re nyertünk!” De tényleg???
Az EB legutóbbi meccse, amin Magyarország és Franciaország játszott egymással, tényleg nem volt rossz. A magyar válogatott keményen küzdött a francia játékosokkal szemben. Olyan futballistákat sikerült megizzasztani – és nem csak a tikkasztó hőség miatt –, mint Mbappé, Kanté és Griezmann. Gulácsi brutálisakat védett, Fiola Attila gyönyörű gólt lőtt, és még sokáig lehetne sorolni a meccsen látottakat. Vannak elvitathatatlan pillanatai a magyar és a francia csapatnak is.
A közösségi médiában mégis azt látom a legtöbb helyen, hogy 1–1-re nyertünk. És értem is, hogy ez a döntetlen felér egy győzelemmel, hisz a kezdőrúgást megelőzően is arra voltak felkészítve az emberek, hogy itt a világbajnoktól egy csúfos vereség is egy szép győzelem igazából. Ehhez képest mi szereztük meg a vezetést, majd kaptunk egy keserű egyenlítő gólt, és lett így X a végeredmény.
Ha az esélytelenek nyugalmával mentünk ki a pályára, ha így mentünk ki szurkolni a fiúknak, akkor most miért kezdjük el azt hazudni magunknak, hogy ez egy győzelem volt? Nem elég érdem a világbajnok ellen döntetlent játszani, ha a vereség se lett volna akkora lebőgés?
