Fenyő Iván egy hosszú bejegyzésben állt ki a válófélben lévő Tóth Gabi és Krausz Gábor mellett
A színész azért akadt ki, mert az énekesnőn gúnyolódó kommentelőknek eszébe sem jut, hogy egy család élete hullott darabokra.
Mióta múlt hét szerdán kiderült, hogy Tóth Gabi és Krausz Gábor hat együtt töltött év után a válás mellett döntött, az énekesnő és a séf rengeteg támadást és kritikát kap az internetezőktől. Kétségtelen, hogy a legtöbb kommentelő az énekesnőn gúnyolódik, a híresztelések szerint ugyanis ő volt az, aki félrelépett: úgy tudni, a Fricska Táncegyüttes egyik tagjába, Papp Máté Bencébe szeretett bele, aki a pletykák szerint már be is költözött abba a szentendrei ingatlanba, melyet Tóth és Krausz csupán pár hónappal ezelőtt vásárolt és újított fel. Tóthék szakításával kapcsolatban az elmúlt napokban több hazai híresség is kifejtette véleményét: többek között Nagy Alekosz és Kajdi Csaba is. Hozzájuk csatlakozott a minap Fenyő Iván, aki az egykori szerelmespár védelmére kelt.
A spirituális beállítottságú színész egy kisregénnyel felérő bejegyzést tett közzé a Facebook-oldalán, melyben kifejtette: az embereknek inkább együtt érzőnek kellene lenniük.
„Ha van harmadik fél, ha nincs, ez egy nagyon nehéz és kellemetlen dolog... ez nem mindennapi fájdalom. Átéltük már sokan, igaz? Ez nem vicc... ebbe életek futnak bele a falba... ettől földön lehet maradni... ebbe bele lehet roskadni... (...) Nem akkor jó, vagy egészséges talán egy társadalom, egy közösség, ha ilyenkor azért együtt érzünk..? Vagy milyen tragédia és krízis kéne történjen, amire már részvéttel tudnánk nézni? És amikor most haragszunk és gúnyolunk az együtt érző csend helyett, akkor igazán vajon kire haragszunk..? Apánkra? Anyánkra? Egy régi barátunkra? Vezetőre? Szerelmünkre? Milyen elnyomott dolgunkat éljük ki ebben, ahogy most reagálunk, kommentelünk? Tudjuk?
És nem, szerintem nem kell feltétlen szeretni az illető alanyait ennek a történetnek... ismerni sem kell... és egyetérteni sem... sőt, meglehet a véleményünk... viszont okoskodni sem kell, és talán legkevésbé kell kárörvendeni, kigúnyolni, vagy pláne még a haldoklásukban belerúgni a másik emberbe. (...) Én nem szeretem ezeket az embereket, és nem nem-szeretem őket... engem totál nem érdekel, mi van velük, és nem kívánom, hogy a média beszámoljon a magánéletükről. Egyrészt, mert nem érdekel, másrészt mert MAGÁNügy, harmadrészt meg voltam hasonló helyzetben, amikor nehéz pillanatokat dobáltak az életemből a nép elé, hogy az cafatokra szaggassa... tudod, mint a középkorban... és nem akarom ezt Nekik. (...)
Kit utálunk bennük ÚGY IGAZÁN..? Hisz nem is ismerjük őket emberként, ahogy a családunkat vagy a barátainkat... de még őket sem ismerjük igazán... sőt! Még magunkat sem...! De ezeket az embereket pláne nem... de akkor vajon KIT és MIT utálunk bennük ennyire? Mi nyom meg minket, de ennyire, hogy az alapvető együtt érző, embertársunk szenvedésén megeső szívünk sem jelenik meg, csak a csaholás és gonoszkodás.,.? Mi nyom meg vajon minket, amúgy értékes, tök aranyos jó fej embereket ennyire, hogy az embertelen állat jön ki belőlünk...? (Elnézést az összes bölcs kis állatkától...) Akár azt gondoljuk, hogy nem baj, de ez(ek) megérdemli(k), akár nem, észre tudjuk-e venni, hogy ezek az embertársak most épp bajban vannak...? Nehéz nekik... eszünkbe juthatna az, amikor épp nekünk (volt) nehéz... akár hasonló ügy miatt, akár totál más miatt... de nehéz volt... Nekünk hogy esne ez? Eszünkbe jut ilyenkor?” – vetette fel a kérdést Fenyő Iván, akinek teljes bejegyzése itt olvasható:
