Van, aki nagyon szereti, és van, aki nem érti, hogy mások miért szeretik annyira. A harmadik kategóriába tartoznak azok, akik még nem látták. A Coen testvérek (Joel David Coen és Ethan Jesse Coen) A nagy Lebowski című filmjéről van szó, amely, ahogy az igazi kultfilmekkel megesik, nem kasszasikernek indult, csak később került a műkedvelő rajongók oltárának kiemelt helyére.

Részlet A nagy Lebowski című filmből

Fotó: IMDb

Huszonhat éve, 1998. január 18-án mutatták be először az egyesült államokbeli Sundance Filmfesztiválon. Február 26-án volt a New York-i premier, és március 6-tól adták az amerikai mozikban, Magyarországon szeptember 24-én debütált.

A nagy Lebowski egy könnyed vígjáték, amely azonban sok mindenről szól, vagy inkább sok mindenről szólhat (életérzés, filozófia, vallás, társadalomkritika) azok számára, akiket beszippantott a bowlingozással keretezett, Raymond Chandler krimivilágát idéző történetvezetés.

Az alapszituáció pofonegyszerű: a főszereplő Töki (az amerikai eredetiben Dude, akit Jeff Bridges alakít) egy negyvenes évei második felét taposó hippi, aki csapzott hajjal, papucsban, köntösben és napszemüvegben botorkál laza eleganciával a vegyesboltban. „Nem mondom, hogy hős, mert mi is a hős?” – hangzik el az ismeretlen narrátortól. Egy nap, még mielőtt leguríthatna kedvenc italából, a Fehér Orosz koktélból egy pohárral, majd a nappalija szőnyegén meditálhatna Creedence Clearwater Revival-kazit hallgatva a szokásos másnapi bowlingozás előtt, kellemetlen meglepetésbe botlik otthon. Két tahó fazon várja, akik szembesítik nem túl tágas bungalója WC-csészéjével. Mint rövidesen kiderül, (egyrészt fogalmuk sincs a bowlingról, másrészt) összetévesztették a város egyik leggazdagabb fickójával, akit történesen Lebowskinak hívnak, akárcsak Tökit. De késő, a kár felbecsülhetetlen. Az egyik tompa fickó lepisilja Töki kedvenc szőnyegét, amely remekül illett a szobához. Innen indul a sztori.

Tökinek a barátai is fura szerzetek, az egyik a fegyvermániás, állandóan a vietnámi háborúról karattyoló Walter (John Goodman), és a csendes, legtöbbször letorkollt Donny (Steve Buscemi). Mindig együtt járnak bowlingozni; előbbi meggyőzi Tökit, keresse meg a gazdag Lebowskit, és kérje rajta számon, hogy miatta pisilték le a szőnyegét, amely... nagyon fontos... mert remekül illett a szobához. Töki még nem sejti, innentől kezdve egymás után peregnek az események, amelyek magával sodorják, anélkül, hogy azokat érdemben irányítaná tudná.

A nagy Lebowski a helyzetkomikumok és poénok, örökké idézhető dumák („A Töki kibírja”, „Szarok bele, Töki, menjünk bowlingozni”) tárháza, tele szürreális, de szerethető szereplőkkel.

Én úgy látom, Töki valóban tanúsít egyfajta bölcsességet, amelyet én »a Köröm Bölcsességének« szoktam nevezni; ez az a bölcsesség, amelynek köszönhetően a körmünk és a hajunk nő, a szívünk ver és a beleink mozognak. Ezek a folyamatok nap mint nap végbemennek, csak épp nem feltétlenül tudjuk hogyan – hogy honnan tudjuk, hogyan kell csinálni, mégis kiválóan csináljuk. Számomra ez nagyon tökis dolog. Nem mintha a Töki valami okostojás lenne. Nem tudja ő a tutit, vagy ilyesmi, csak jól érzi magát a bőrében

– írta Jeff Bridges a rajongók által összeállított A nagy Lebowski-könyv előszavában (I'm Lebowski, You're Lebowksi: Life, The Big Lebowski, And What Have You), ami 2008-ban magyarul is megjelent a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában.

Ha ez valakinek semmit sem jelentene, vagy csak csupa zagyvaságnak tűnne, mert még nem látta A nagy Lebowskit, akkor nézze meg, és adjon egy esélyt a filmnek. Aki már látta, és szereti a filmet, keverjen egy Fehér Oroszt, majd nézze meg újra.