Tóth Vera: Furcsán hangzik, de hálás vagyok a betegségemnek
Őszintén vallott betegségéről az énekesnő.
Tóth Vera nyomós okkal vonult vissza egy kicsit a nyáron, hisz betegsége kapcsán segítségre volt szüksége. Most az énekesnő a hot! magazinnak elárulta, miért kellett orvosi vizsgálatokon részt vegyen.
Nagy felelősség erről beszélni, de nem titok: inzulinrezisztens vagyok. Ha ezt nem kezelik, abból nagyon komoly szív- és érrendszeri problémák lehetnek: akár sztrók vagy szívinfarktus is és a cukorbetegség
– idézi a Bors Tóth Verát, akit sok stressz ért az elmúlt időszakban, betegségének tünetei pedig már több mint egy éve jelentkeztek.
Ez egy láthatatlan gyilkos. Évek alatt alakul ki, és egy pillanat alatt kitör. Az elején nem is vettem komolyan, arra gondoltam, hogy csak nem aludtam ki magam: hétköznapi magyarázatokat kerestem.
A rosszullétek odáig fokozódtak, hogy egy éjszaka annyira megviselte szervezetét az inzuliningadozás, hogy felhívta a segélyhívót, majd bement az ügyeletre, ahol alapos kivizsgálások vártak rá. Itt végül megállapították, hogy inzulinrezisztencia okozza a problémákat.
Rengeteg vérvétel után, amikor elértem a belgyógyászhoz, ő rám nézett: »Verácska, magának olyan magas az inzulinja, hogy csoda, hogy még nem cukorbeteg!«
– mesélte el a kezelőorvosa reakcióját az énekesnő, akinek teljes életmódváltásra volt szüksége, ami egyszerűnek hangzik, de a mindennapok átalakítása nem kis feladat.
„Elsőre lehetetlennek tűnt. Arra gondoltam: itt a vége, én nem vagyok képes erre. Pedig dehogynem! Egy dietetikussal összeállítottuk az új étrendemet, ami mára szinte automatikussá vált. Sokkal változatosabban és jobban eszem, mint régen, pedig a férjem nagyon jól főz! Furcsán hangzik, de hálás vagyok a betegségemnek” – mondta Tóth, hozzátéve: amikor az egészségre fókuszál, annak megvan az a kellemes mellékhatása, hogy le is fogy.
Tóth Vera és párja, Zoltán régóta vágynak gyermekáldásra, az inzulinrezisztencia egyik lehetséges hatása viszont a terméketlenség.
Már túl vagyok azon, hogy a gyerekvállaláson görcsöljek, de nem érdekel a társadalmi nyomás. Rájöttünk a férjemmel, hogy nekünk úgy is jó, ha van gyerekünk, de úgy is, ha nincs. Nekem nagy szerencsém van, hogy itt van nekem az unokahúgom (Tóth Gabi és Krausz Gábor kislánya – a szerk.), akin kiélhetem az anyai ösztöneimet.