Úgy ébredjen, hogy van értelme a napjának

„Legalább valamit csinálunk. És a 22 ezer forintos segélyhez képest ez a 49 ezer mégiscsak jobb, megélni viszont ebből sem lehet” – mondja a BAZ megyei Vajdácskán dolgozó Vera. Kemény fizikai munkát végez, egy építkezésen takarít, sittet hord, seper. Az egész országban, így a településen is, 2011 őszén indult be a START közmunkaprogram, ez a modell tette tömegessé a közmunkát. A segély összegét lejjebb vitték, a közmunkáért járó fizetést pedig fel, és a korábbi közmunkaprogramokkal ellentétben most hosszabb távú, egy-két hónap helyett akár egyéves szerződéseket biztosítanak a munkavállalóknak. A teljes állásban, tehát napi nyolc órában dolgozó közmunkások nettó 49 ezer forintot kapnak havonta, amelyből levonják a végrehajtási szakban lévő közüzemi, és egyéb tartozásokat. Riportalanyaink azt mondják, havonta átlagosan 30-33 ezer forintjuk marad. A BAZ megyei Vajdácskán 1317-en élnek; a lakosság több mint 10 százaléka, 146 fő közmunkás. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A vajdácskai közmunkások fele nő, fele férfi, fele cigány, fele nem cigány. A polgármester alakította így a csoportot, mert mint mondja, ezzel tudja kivédeni az esetleges panaszokat a dolgozóktól. Amikor május elején Vajdácskán járunk, éppen a korábbi tsz épületeit újítják fel a közmunkások. Nyár elején itt 250 tojótyúk és 250 kacsa kezdte meg működését, hogy tojással és hússal lássa el a környéket. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A közmunkásokról az átlagember fejében az a kép él, hogy kapargatják az árkot, esetleg négyen néznek egy embert, ahogy dolgozik. Vajdácskán a START program előtt mindössze húsz-harminc közmunkást foglalkoztattak, és úgy tűnik, a mostani 146 közmunkás közül nem jut mindenkinek igazán hasznos munka. Legtöbben ugyan keményen dolgoznak, de van, akinek csupán annyi a feladata, hogy egy borsóföldet felügyeljen, vagy a fehérrépák fölül elhessegesse a madarakat. És olyan is akad, aki megerősíti a közmunkás-sztereotípiát, mert csak áll, bámészkodik, esetleg legyezgeti magát a rekkenő hőségben. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Tavaly Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa kilenc hónapon át vizsgálta a magyar közfoglalkoztatás rendszerét, és 75 oldalas jelentésben összegezte tapasztalatait. Véleménye szerint a közmunkások halmozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak, érdekeik nehezen érvényesülnek, mert a közmunkát adó állam vagy önkormányzat gyakran erőfölényben van. Erre utal Musa István közmunkásnak az esete is, aki alkotmányossági panaszt nyújtott be korábbi, sátoraljaújhelyi közfoglalkoztatója, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. ellen, és ügye jelenleg is az Alkotmánybíróság előtt áll. Nem kapott szabadságot, nem engedték el orvoshoz, és a hőségriadóban az autópályaépítésen nem biztosítottak neki elegendő vizet. Most új munkaadója a vajdácskai önkormányzat, velük kapcsolatban Musa István nagyon elégedett, szereti a munkáját. Önkormányzati földekre vigyáz. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A mezőgazdasági közmunkaprogram célja, hogy a település önfenntartó legyen. A vajdácskai polgármesteri hivatalé lettek a korábban egyházi fenntartású földek, és sok helyi idős ember adta át 200-400 négyszögöles portáját a hivatalnak, hogy gondozzák őket. Ezeket felszántották, bevetették és megművelik a közmunkások. A helyi halastó tulajdonosának étterme is van, ő gondoskodik a közétkeztetésről, és megveszi a nagy részét annak a terménynek, amit közmunkában a falusiak termelnek. Így mind a 250 vajdácskai gyerek ingyen eszik egész évben, a helyben termelt zöldségeket, gyümölcsöket fogyasztják. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A közútprogram keretében árkot ásnak, kijavítják a kátyúkat, virágokat ültetnek és gondoznak, Vajdácska a szemrevaló osztrák falvak hangulatát idézi. Csatornát is építenek a közmunkások, de a falu lakosait elsősorban a növénytermesztés szolgálja: sárgarépát, uborkát, dughagymát, borsót, babot, fehérrépát ültettek és gondoznak. „Tavaly ötszáz mázsa uborka termett, amivel nem tudtunk mit kezdeni, ezért pályáztunk savanyítóüzemre” – mondja Kuik István, Vajdácska független polgármestere. Az üzem még nincs kész, de a nagyüzemi uborkatermesztés már márciusban beindult, az uborkafarmhoz szükséges csepegtető öntözőrendszert is közmunkások készítették. Sőt, fogkefékkel csiszatolták az öntözőberendezést, mert vízköves lett, de azóta kitűnően ellátja a fejlődő uborkákat, mondta Horváth István, közmunkás brigádvezető. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A mátraverebélyi közmunkaprogram nemcsak a szokásos árokásós, mezőgazdasági vonalon mozog. A helyben termesztett gyógynövényeket sörös dobozokból épített napkollektoros berendezésekben szárítják, hűs pincékben csiperkegombát termesztenek, a falu díszítésére szánt virágokat üres flakonokban palántázzák, a kegyhelyre érkező zarándokoknak kerámia kegytárgyakat, fonott kosarakat, a helyieknek egyedi házszámokat készítenek. A polgármester azt mondja, a céljuk annyi volt, hogy hasznos munkát adjanak a dolgozók kezébe, és a zöld megoldásokkal piacképes termékeket és terményeket hozzanak létre, amelyekkel a közeli kegyhelyre látogató zarándokok és a helyi lakosság igényeit is kielégítik. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A kétezres faluban 120 ember dolgozik közmunkában, az elmúlt két évben húsz éve műveletlen kerteket kezdtek el újra művelni. Csemer Erzsébet az általa művelt önkormányzati mintakertben áll, a júliusi hőségben öntözi a növényeket, de mivel a kertbe nincs bevezetve a víz, ezért sok tucatszor fordul az utca végében lévő közkúthoz. Az önkormányzati mintakertben gyakorlatilag az összes honos étkezési növény megtalálható, van fokhagyma, cukkini, kukorica, borsó, salátafélék, kapor, paradicsom, paprika és tök is. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A mezőgazdasági munka és az állattenyésztés hasznos foglalatosság, de nem biztos, hogy mindenki ösztönszerűen tudja, hogy mit kezdjen a naposcsibével vagy a paradicsompalántával. A Belügyminisztérium ezért oktatást szervezett a közmunkásoknak, ahol elsajátíthatják a növénytermesztési és állattenyésztési alapismereteket. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Szintén közmunkában tenyésztik a nyulakat, kecskéket, tyúkokat is, saját keltető üzemet is tart fent a hivatal, ahol 21 napos körforgásban folyamatosan kelnek ki a kiscsibék. A polgármester a sok tojás és szárnyas alkalmas felhasználására vágóhídépítésre és tésztaüzem-építésre is pályázott. A vágóhídon kampányszerű vágásokat fognak tartani, a tésztaüzemben felhasználják a tojásokat. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Petre Róbertné az állattenyésztéssel foglalkozó közmunkás csoport vezetője, egy sajtkészítéssel foglalkozó szakkönyvből tanulta meg a kecskesajtkészítés fortélyait. Azóta megtanította munkatársainak is, és folyamatosan készül a közkecskék sajtja, fokhagymás, zöldfűszeres és natúr ízesítéssel. Egy másik könyvben talált rá a kecsketejből és cukorból készített, tejkaramella-szerű savóméz norvég receptjére, a helyiek nagy kedvencét azóta is folyamatosan készítik a tejsavóból. Petréné korábban takarítóként dolgozott egy cégnél, de a leépítések áldozata lett. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A Rózsadombnak nevezett, a helyi cigányok lakta utcában elvétve akadnak kerítések. Több ház előtt érik a már az uborka, a cukkini, a kukorica sok egyéb zöldség mellett. „Bio ez is, de csak szükségből, nem telik a növényvédő szerekre. A krumplibogarakat, katicákat kézzel szedegetik a gyerekek a zöldségek leveleiről” – mondja a Rózsadomb egyik lakója. Egymaga, kézzel hordta el a domboldal földjét, hogy teraszt alakítson ki, ahová a növényeket elültette. Jövőre még nagyobb területet szeretne megművelni. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Mintakertje a közmunkásoknak is lehet, illetve – csak úgy, mint Vajdácskán –, itt is több idősebb vagy beteges helyi lakos ajánlja fel földjét, hogy műveljék helyette. A termények felét az önkormányzat kapja, és azt visszaforgatják a közétkeztetésbe. A polgármesteri hivatal udvarán minden nap kispiac működik, ahol a helyiek az önkormányzat terményeit nagyon kedvezményes áron (a budapesti piacok árainak nagyjából feléért) vehetik meg. A gusztusos patisszonokat rendezgető asszony korábban egy bányában dolgozott, a csilléket rakta és indította útnak. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A kegyeletsértések megelőzése a feladata annak a négy közfoglalkoztatottnak, akik tavasz óta dolgoznak a Farkasréti temetőben a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság alkalmazásában. Egyikük sem vállalta az arcát, azt mondják, megalázónak tartják, hogy közmunkásként kell dolgozniuk. Annak ellenére van így, hogy nagyon szeretik a temetői munkát, mind a négyen örömmel dolgoznak a nyugodt, szép környezetben. Egyikük, a 21 éves Tímea júniusig még matematika szakos tanárképzésre járt az ELTE-re, harmadéves volt, de nem sikerült egy tárgya, elszúrta a tárgyújrafelvételt, és ezért kirúgták az egyetemről. Családtagjai nem tudtak neki segíteni, de azonnal pénzre volt szüksége, hogy ki tudja fizetni az albérletét, ezért helyezkedett el közmunkásként. „Újra jelentkeztem az egyetemre, ha sikerül, folytatom, de ameddig lehet, addig dolgozom itt” – mondja Tímea, aki a munkaidő után matematikát oktat magántanítványoknak. Egész nap járják a temetőt, jelenlétükkel igyekeznek megelőzni a rongálásokat, viráglopásokat. Eljárniuk azonban nem szabad; ha valami gyanúsat vagy szokatlant észlelnek, azonnal értesítik a biztonsági szolgálatot. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Imre 36 éves, egyedül neveli a kislányát, és éppen a Farkasréti temetőben egy elektromos kisautóval járőrözik. Kettesével váltják egymást, párokban járőröznek, két órát az autóval, két órát gyalog. Imre 13 évig dolgozott nyílászáró-szerelőként, volt sofőr, anyagbeszerző is, de egy ideje nem talált munkát, pedig még utcaseprőnek is jelentkezett. „Itt vagyok makkegészségesen, nem dohányzom, nem iszom, még szart is lapátoltam volna az utcán, de arra sem kellettem” – mondja. Abban bízik, hogy a munkaügyi központ által szervezett, teherautós jogosítványra szóló tanfolyamot elvégezheti, és akkor talál munkát. Ő is nagyon szereti a temetőt, a munkatársait, a munkát is, amit végez, de mint mondja, a 49 ezer forintos fizetéssel nem lehet kilábalni a nyomorult helyzetből. A Rendészeti Igazgatóság sajtóreferense azt mondta, hogy mindent elkövetnek azért, hogy a közfoglalkoztatottak kellemes munkakörülmények között dolgozhassanak, és szociális munkás is segíti őket. Összesen harminc ember dolgozik 15 játszótéren, és további harminc ember tíz temetőben a tavasztól működő, harmadik közmunkaprogramban. A programban résztvevők jelentős többsége 8 általánost végzett, ketten kertészeti végzettséggel, rendelkeznek, de van köztük gépipari, lakatos, hegesztő, parkettázó végzettségű szakember is. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Horváth Ádám szintén a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság közmunkása, talán az egyetlen, aki annyi szusit evett az utóbbi időben, hogy elege lett a lazacból. Nem arról van szó, hogy luxuskörülmények között élne, sőt, még lakása sincs, a Vöröskereszt hajléktalan szállóján él. Viszont naponta 12 órát dolgozik, nyolcat közmunkában, négyet pedig egy szusiétteremben, ahol minden nap megeheti a megmaradt nigiriket és makikat. Újabban viszont inkább kolbászra vágyik. A Munkaügyi Központ parkőr közmunkaprogramja keretében különféle közparkokra vigyáz, most éppen a Szabadság téri játszótéren dolgozik. Az a feladata, hogy óvja a gyerekeket, ellenőrizze a padokat, játékokat, hogy nem laza-e egy csavar, nincs-e veszélyhelyzetet okozó tárgy a parkban. „2008-ban kimentem Írországba dolgozni, nyolc hónapig voltam ott segédmunkásként. Apám betegeskedése miatt kellett hazajönnöm, de azóta is visszavágyom. Azért dolgozom ennyit, hogy megteremtsem a kiutazásom feltételeit” – mondja Ádám. Reggelente az eligazításon tudja meg, hogy a városnak mely pontján kell dolgoznia, a Gellérthegy a kedvence, mert az hasonlít legjobban baranyai otthonára. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)