Közmunka helyett uborka
A Kiútprogram második éve működtet egy olyan sajátos programot, amely nyári megélhetéshez segíti az arra vállalkozó szegény embereket, köztük sok romát is. A kezdeményezés annyira sikeres volt az első évben, hogy mára a résztvevők száma ötszörösére nőtt, és az érintett településeken előkelő helyen van a biztos megélhetési források között.
Kántorjánosi az ország keleti részében, Nyíregyházától néhány kilométerre fekszik. Több környékbeli falura jellemző, hogy alig van helyben munka (a munkanélküliségi ráta közel 40 százalék), és rendkívül nagy a szegények, azon belül is a nyomorban élők aránya. A település az egy főre jutó befizetett szja tekintetében az 5 százaléknyi legszegényebb település között volt 2009-ben. A romák az alig 2000 feletti lélekszámnak több mint harmadát adják. Közelről is, távolról is egyértelműnek látszik: az itt lakókon csak a csoda, de még inkább a csodák sorozata segíthet. A Kántorjánosihoz hasonló települések azok, amelyek miatt a hosszú távú
munkanélküliségre megoldásnak látszó közfoglalkoztatást sokan pártolják, még ha az munkaként gyakran csak
szemétszedést tud is ajánlani. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
Persze a közmunkások csinálnak mást is, például káposztát termesztenek az önkormányzat földjén. A közmunkában való részvételre azonban szűkös a lehetőség, egy résztvevőre átlagosan háromhavi munkalehetőség jut, az is nyáron, amikor ez – a szezonális munkák elérhetősége miatt – inkább büntetésként fogható fel. Ráadásul a közmunka a résztvevőket határozottan a helyi tisztviselők alá rendeli, és nem erősíti meg kapcsolatukat a piaci munkával, azaz nem növeli a tényleges munkába állás esélyét. Az csak hab a tortán, hogy a központi finanszírozású közfoglalkoztatás a piaci viszonyokat is jócskán felborította, mélyen leszorítva az árakat. Ebbe a környezetbe érkezett a Kiútprogram három évvel ezelőtt. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
A Kiútprogramban két-három falu résztvevőit egy terepmunkás segíti, akiket pedig a program szakmai vezetője támogat. Kántorjánosiban Marcsi a terepmunkás, és ez évtől nem egyedül dolgozik: a leszedett uborka átvevőjeként férje, Sanyi segíti. Ő korábban az építőiparban dolgozott, ott tanult meg emberekkel bánni. Barátságos és határozott személyisége sokat segít a munkában, de mindennap jól jön fizikai ereje és munkabírása is – fekvenyomásban korcsoportos országos bajnok volt. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
A kertben éppen a vállalkozáshoz kulcsfontosságú eszközöket, a karókat rakodják szekérre. Hodászra viszik a program új ügyfeleinek, kínosan ügyelve rá, hogy a banális fuvarról is legyen papír. Ennek az évnek fontos tapasztalata, hogy segíti a program működését, ha a terepmunkás és a vegyszereket is kezelő átvevőhely egy helyen van, mert így a technológiai támogatás összekapcsolható az anyagok átadásával. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
Egy huszonéves fiatalember és barátai az első lépéseket teszik meg az őstermelővé válás felé: az előkészített
földbe állítják a karókat. Nagyon fontos, hogy az öntözéshez szükséges víz időben és bőven álljon rendelkezésre.
A Kiútprogram a karók mellett egy másik jelentős, nem elkerülhető beruházás, a kútfúrás meghitelezésében
és (az árat erősen leszorító) megszervezésében is segítséget nyújtott. A friss belépők következő feladata az
öntözőrendszer kiépítése: a kút kifúratása után a hozzá kapcsolódó víztartály és az öntözőcsövek telepítése. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
A karókat Marcsiék nagy mennyiségben szerzik be, így rajtuk keresztül nagy kedvezménnyel lehet vásárolni. A programba lépéskor ez az egyik nagy kötelező beruházás, a beszerzésről azonban mindenki maga dönt: akinek a masszív karó kedvezménnyel is drága, vagy más beszerzési forrása van, használhatja azt is. Megesik, hogy a masszív karók helyett nem gazdasági megfontolásból telepítenek gyengébbet – volt, aki az első év tőkéjét
tűzifaként kényszerült felélni a tél folyamán, „12 órázással” pótolva azt később, de még az uborkázás kezdete előtt. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
Az uborkaföldek túlnyomó többsége a házakhoz tartozó kertekben található. A kisebbekben 300-600, a nagyobbakban akár 1500 folyóméteren is érlelnek terményt. Akik már előző évben is gazdálkodtak, kapálással, gereblyézéssel frissítik fel „bakhátjaikat”. A már felállított karók között futó öntözőcsöveket fekete fóliával kell lefedni, hogy a csepegtető öntözéssel kijuttatott víz ne illanjon el, és a palánták is melegben maradjanak. Később ezeket kilyuggatják, és az így keletkező helyekre telepítik a palántákat, amik uborkahálóra kúsznak. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
A már szárba szökött palántákat folyamatosan gondozni kell: „kocsolni”, a vezérágat pedig „szövögetni”. Fontosak a technológiai lépések, ahogy a telepítésnél és öntözésnél is. Mivel az uborka a „macerásabb” termények közé tartozik, a jó uborkás nem csak pontos, de igen szorgalmas is. „Mindennap benne kell lenni”, mondják – több, egyébként motivált ember is ezért habozik, hogy belefogjon a vállalkozásba. A program logikája azonban éppen ez: a munkaigényes termékek lehetnek azok, amelyek egy alapvetően tőkeszegény környezetben kiutat jelenthetnek. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
A permetezés olyan teendő, amit a legtöbben saját döntésük nyomán gépesítenek. Bár a gép drága – kb. 25 ezer forintos ára a hitel 120 ezer forintos összegéhez képest elég magas –, a beszerzés segít elkerülni azokat a vitákat, amik a kölcsönadás során keletkezett hibákból nőhetnek ki. A gép beszerzése persze műszakilag indokolt is: nemcsak kényelmesebb, de előnye az is, hogy fajlagosan kevesebb permetezőszert kell így felhasználni, mint kézi permetezésnél. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
Nem csak a növények gondozása, a megérett uborkák folyamatos szedése is szüntelen figyelmet igényel. A kisebb ültetvényeken az a leggyakoribb, hogy a család szedi le a termés egészét. Nagyobb ültetvényeken – és ha valamiért hajrázni kell – az is előfordul, hogy akár maguk a szegény vállalkozók is napszámosokat fogadnak. Az uborkaültetvényen órabérük az átlagosnak számító 400 forint lehet. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
A program eredeti formájában a résztvevők tetszőleges, a hitelbírálatot kiálló célra kaptak hitelt. Az
új, „uborkás” program egyik fontos újítása az, hogy a résztvevők a mikrohitel mellett az üzleti modellt és az
értékesítési lehetőséget is készen kapják, a terepmunkások pedig folyamatosan konzultálnak velük. Ugyanakkor
csak egy, jól bejáratott termékre koncentrál: a savanyúság céljára használható apró uborkára. Ennek pedig
Európában lényegében korlátlan felvevőpiaca van, ami stabil üzleti alapot ad a kezdeményezésnek. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
A szedés idejének megválasztása is komoly megfontolást igényel, mert az eltérő méretű uborkának igencsak eltérő ára van. A gép 2-5, 3-7, 6-8, stb. cm hosszú uborkákat különböztet meg, a legvégén van 10 forintért a salátának való uborka – ezt a legtöbben inkább hazaviszik. Míg a legkisebbnek 210 Ft volt az ára kilónként, a második legkisebbnek csak 170. Izgalmas és kicsit misztikus a válogatás, mert a gép az uborka szélessége alapján következtet a hosszúságára. Vannak olyan felvásárlók, akik visszaélnek a termelők kiszolgáltatott helyzetével, pl. a legkisebb méretet is nagyobbként veszik át, majd maguk szétválogatják az uborkát, hogy a kisebbeket emelt áron adhassák tovább. Ilyen felvásárlókkal a Kiútprogram igyekszik nem szerződni, ezzel is biztonságot adva a termelőknek. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
Mérés után a fizetés azonnali is lehet, de függ a fennálló hiteltől is. A terepmunkás és az ügyfél megállapodhat
úgy, hogy a törlesztőrészletet vagy egy részét a kifizetéskor azonnal levonják, így segítve a folyamatos törlesztés
és a mindennapi létfenntartás kiadásai közötti egyensúlyozást. A terményeket rendszeresen érkező hűtőkocsi
viszi el az átvevőtől, amit a termelés műszaki hátterét biztosító integrátor küldi, aki minden műszaki és
technológiai lépésnél jelen van, támogat és szervez. Az ügyfelek a terepmunkásokat szeretik, az integrátorral a
kapcsolat távolibb: őt inkább tisztelhetik. Ha jól végzi a dolgát, mindenki érzékeli, hogy az ő pozitív hozzáállása
a siker kulcstényezője. Bár az integrátor eleve pozitívan állt a sokak számára kockázatosnak tűnő, jelentős
részben roma ügyfélhez, a kedvező tapasztalatok meg is erősítették ebben. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
Szatmárcsekén a romák házai jórészt rettentően gyenge műszaki állapotban vannak, szigetelésük nincs, vakolásuk sokszor részleges, az eresz pedig szemmel láthatólag luxuscikk. A környezet ugyanakkor karbantartott, szemétnek, gaznak az utcán nyoma sincs. Az utca feltűnően nyugodt, a végén a kertnek kerítése sincs. Ha megkérdezzük, hogy lehet ez, magabiztos választ kapunk: még soha senki nem lopott el semmit – miért kellene akkor kerítés? Így könnyebben jönnek látogatni a barátok is a szomszéd utcából, akik amúgy „magyarok”. Itt Roland a terepmunkás, és talán mert férfi, az ügyfelek közül is főleg a férfiakkal van közvetlen kapcsolatban. Ha a program a sikeres üzleti modell kialakítása után képes elmélyülni, a résztvevőket önállóságra vezető második fázist beindítani, ő jövőre is a terepen lesz. (Fotó:
Cseres-Gergely Zsombor)
Rovataink a Facebookon