Az apró veréb éppen százéves lenne
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Milord, Himnusz a szerelemhez, Nem bánok semmit sem – sanzonok, amelyeket csak Edith Piaf erőteljes, fájdalmas hangján tudunk elképzelni. A francia sanzon egyik legnagyobb alakja száz éve, 1915. december 19-én született, és nehéz élete ellenére vagy talán éppen azért maradandót alkotott.
„Edith Piaf zseniális. Utánozhatatlan. Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf” – írta visszaemlékezésében Jean Cocteau drámaíró, aki a világhírű francia énekesnő csodálója és jóbarátja is volt.
Cocteau nem túlzott: a francia sanzon összeforrt Piaf nevével, színdarabok és filmek sora készült róla, és ma is énekesek sora énekli utána a La vie en rose-t, a Milordot vagy az Hymne a l'amourt (Himnusz a szerelemhez). Ám a legtökéletesebb hang sem tudja visszaadni azt az erőt és drámaiságot, amely Piafét annyira különlegessé és emlékezetessé teszi.
Piaf rekedtes hangjában ott van az élete, amely maga volt a hullámvasút: gyermekkor anya nélkül, átmeneti vakság, korai terhesség és kisbabája elvesztése, majd kirobbanó siker, világhír, rivaldafény, mindent elsöprő szerelem, végül alkoholizmus, drogfüggőség, rák. A megpróbáltatások azonban mindig csak erősítették a törékenysége miatt csak verébnek nevezett apró énekesnőt. Hisz maga énekelte megrendítően: „Je ne regrette rien” – nem bánok semmit sem. Képek a ma százéves Edith Piaf életéből.
1915. december 19. Párizs. Megszületett Edith Giovanna Gassion, akinek gyerekkoráról számtalan legenda kering. Az első rögtön, hogy egy párizsi ház lépcsőjén született, emléktábla is jelzi a helyet, ám valójában sikerült az anyjának beérni a kórházba. Az anyjának, aki gyorsan elhagyta őt, így a kis Edith apja nagyanyjánál nőtt fel egy bordélyházban, kisgyermekkorában évekre megvakult, majd apjával dolgozott mutatványosként az utcán. 16 éves korában viszont elhagyta apját egy fiú kedvéért, 17 évesen gyereket is szült neki. Ám a kislány kétévesen agyhártyagyulladásban meghalt. A képen Edith 21 éves, a vezetékneve pedig már Piaf, ami a francia argóban verebet jelent. (Fotó:
Lipnitzki / Europress / Getty)
Felfedezője, Louis Leplée, a Gerny's mulató igazgatója keresztelte Piafnak, miután a veréb termetű alacsony lány egy csapásra meghódította a közönséget különleges, rekedtes hangjával. A pártfogót azonban 1936-ban váratlanul meggyilkolták, és a gyanúsítottak között szerepelt a törékeny Edith is. A képen épp egy nyomozó hallgatja ki. Edith lelke és karrierje megtört, hiába derült ki gyorsan ártatlansága. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
A Leplée-gyilkosság után pár évvel Edith karrierje újra felfelé ívelt, fellépett a legrangosabb revüszínházakban, Jean Cocteau színdarabot írt neki (Le Bel Indifférent, vagyis A közönyös szépfiú), ám ekkor a háború szólt közbe. A németek által megszállt Párizsban nehéz volt érvényesülni, ám Piaf töretlenül énekelt. Nem volt ellenálló, de sokszor összeütközésbe került a megszállókkal. Rendszeresen járt ugyanis énekelni a Vöröskereszt és a hadifoglyok javára rendezett előadásokra. (Fotó:
Ullstein Bild / Europress / Getty)
A háború után Piaf karrierje kétségtelenül beindult. Új impressziáriója a Moulin Rouge-ba is bejuttatta, estjeiért megőrült a közönség, egész Párizs élőben akarta hallani a La Vie en rose-t és az Accordéoniste-ot (Harmonikás). Piaf köré sereglettek a tehetséges fiatalok, pedig ő is alig múlt el 30 éves. 1946-ban, e kép is akkor készült, felfedezett Piaf egy bársonyos hangú fiatalembert: Yves Montand-nak hívták. Edith és Yves egymásra találtak: közös turnéra indultak, közös filmet is forgattak. (Fotó:
Gjon Mili / Europress / Getty)
1947 új fejezetet nyitott Piaf életében: első ízben lépett amerikai közönség elé. Először a Broadwayn közös műsorban a képen is látható Les Compagnons de la Chansonnal (leghíresebb közös daluk a Les Trois Cloches, a Három harang), majd Piaf egyedül is színpadra lépett New York legelegánsabb mulatójában, a Versailles-ban. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
Edith karrierje 1948-ban a csúcson volt, az amerikai debütálás ugyan nem lett elsőre nagy siker, az óceán másik partján nehezen fogadták el a komolyabb, drámaibb sanzonokat. Ám Piaf kitartott, és 1948-ban már 7000 dolláros heti gázsival turnézott Amerikában. Rátalált a nagy szerelem is: Marcel Cerdan bokszvilágbajnok volt élete párja. (Fotó:
Europress / Getty)
Piaf sanzonjain is érződött a boldogság, Bal dans ma Rue, Bál az utcában, énekelte önfeledten. Turnék és interjúk egymást követték, míg 1949-ben jött a minden addiginál nagyobb csapás. Az Azori-szigetek fölött lezuhant a repülő, amelyen szerelme, Marcel éppen hozzá utazott New Yorkba. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
Piaf élete Marcel halála után megtört. Fájdalmát jól érzékelteti, ahogyan talán legszebb, de mindenképp a leglíraibb dalát énekelte. Az Hymne a l'amour (Himnusz a szerelemhez) szövegét maga Piaf írta, de már Marcel halála után rögzítették. Miközben Piaf művészete kiteljesedett, a magánéletben kicsúszott a lába alól a talaj: alkoholista lett. (Fotó:
Stringer / AFP)
1951 újabb fontos dátum. Az ABC mulatóban bemutatták a La P'tite Lili (Kis Lili) című zenés vígjátékot a képen látható felfedezettjével, a később híressé vált Eddie Constantine-nal. A vígjáték frenetikus sikerrel futott, de hét hónap után Edith autóbalesete véget vetett a sorozatnak. A Charles Aznavourral turnézó Edith súlyosan megsérült. Ebből felépült, ám a fájdalomcsillapításra kapott morfium miatt kábítószerfüggő lett. (Fotó:
Lipnitzki / Europress / Getty)
Bár Edith szíve Marcelé maradt, egy újabb férfi tűnt fel az életlében: Jacques Pills sanzonénekes, akihez 1952-ben feleségül ment. Mint a képen is látható, házassági tanúnak nem mást kért fel, mint barátnőjét, Marlene Dietrichet. Edith és Jacues nászútja amerikai turné is lett egyben: New York után Hollywoodba, San Franciscóba és Las Vegasba is eljutott. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
Edith a férjével a művészetben is megtalálta az összhangot: a felújított Cocteau-darabban közösen léptek színpadra. Ám Edith egészségi állapota közben folyamatosan romlott, többször is klinikában kezelték, 1955-ben egy évre el is tűnt a színpadról. (Fotó:
Keystone-France / Europress / Getty)
A beteg Edith 1956-ban összeszedte magát. Miközben elvált férjétől, visszatért a színpadra. Agyonzsúfolt telt házas fellépések következtek a híres Olympiában, legismertebb sanzonjai is ekkoriban születtek: Mon manège à moi, Milord és a még mindig Marcelt sirató Mon Dieu. Végül 1960-ban Edith a legnagyobb slágerében összegezte életét: „Non, rien de rien, non, je ne regrette rien”, nem bánt meg semmit sem. Edithnél közben májrákot diagnosztizáltak. (Fotó:
Lipnitzki / Europress / Getty)
Edith a betegség ellenére sem hagyja el magát, kórház és színpad, e két helyen élte az életét. 1961-es belgiumi turnéját azonban nem tudta befejezni: operáció operációt követett. (Fotó:
AFP)
A legyengült Piafra nem várt helyen köszönt rá az újabb szerelem. Mindennap meglátogatta a képen látható görög származású fiatalember: Théophánis Lamboukas, akit Théo Sarapónak nevezett el. Először a dalban találnak egymásra, maradandó alkotásuk az A quoi ça sert l'amour? (A szerelem mire jó?), amelyet duettben énekeltek. Pár hét után összeházasodtak. „Egyetlen embert szerettem: Marcel Cerdant. És egész életemben egy emberre vártam: Théo Sarapóra” – írta Piaf az önéletrajzi kötetében. (Fotó:
Ullstein Bild / Europress / Getty)
A betegség azonban egyre súlyosabb, Edithet az újabb szerelem sem mentette meg. 1963 márciusában a lille-i operában lépett fel utoljára, majd október 11-én a dél-franciaországi hegyek között halt meg. Testét Párizsba szállították, és bár Párizs érseke Piaf feslett életmódja miatt megtagadta az egyházi temetést, a képen is látszik, hogy tízezrek kísérték el utolsó útjára a Père-Lachaise temetőben.
Piaf sírjára azt a a mondatot írták fel, amelyet annyiszor énekelt. A Himnusz a szerelemhez utolsó sorát: „Dieu réunit ceux qui s'aiment” – Isten egyesíti azokat, akik szeretik egymást. A temetésén állítólag Marlene Dietrich így siratta világhírű barátnőjét: „Mennyire szerették!” (Fotó: Keystone / Europress / Getty)
Piaf sírjára azt a a mondatot írták fel, amelyet annyiszor énekelt. A Himnusz a szerelemhez utolsó sorát: „Dieu réunit ceux qui s'aiment” – Isten egyesíti azokat, akik szeretik egymást. A temetésén állítólag Marlene Dietrich így siratta világhírű barátnőjét: „Mennyire szerették!” (Fotó: Keystone / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon