Nem a virágról és a csokiról szól a nőnap

Anyuka kiskorú gyerekeivel varr egy New York-i albérletben 1913 januárjában. Ha sok munka összejött, akár 2 dollárt is kereshettek egy hét alatt.

Az első március 8-ához kötődő esemény 1857-ben volt New Yorkban, ahol női textilipari dolgozók emberibb munkakörülményeket és jobb fizetést követelve vonultak fel a város utcáin. Ezután hatvan éven át több országban tartottak az év különböző napjain nőnapot, végül az 1917 tavaszi orosz események hatására alakult ki a végleges dátum.

Földműves nők dolgoznak a visszafoglalt franciaországi Somme megyében 1916 körül.

Szentpéterváron 1917. március 8-án (az ott érvényben levő Julián naptár szerint február 23-án) nők szerveztek nagyszabású tüntetést munkáért és kenyérért, a világháború és a cárizmus végét követelve. A tüntetés mellett mintegy 90 ezer nő és férfi munkás lépett sztrájkba aznap, innen datálják az orosz februári forradalom kezdetét is, melynek eredményeképpen II. Miklós cár néhány nap múlva lemondott. Magyarországon 1913-ban tartottak először nőnapot, 1948-tól rendezik március 8-án. A Rákosi-korszaktól a rendszerváltásig kötelező jelleggel úgy ünnepelték, de közben nem lehetett nyílt társadalmi párbeszédet folytatni vagy kutatni a nemek közti egyenlétlenségről, ami ettől még továbbra is létezett. 

Belga női munkások pózolnak kosarakat és lapátokat tartva egy szénbánya mellett, 1905–1910.

Száz évvel ezelőtt a nők még igen kevés helyen alakíthatták a közügyeket. Kisebb jelentőségű, helyi ügyekbe már korábban is beleszólhattak egyes nők – főleg státushoz, tulajdonhoz kötötték a jogot – az USA-ban, Európában és egyes brit fennhatóság alá tartozó területeken, de az általános választójogra a 19. század végéig várni kellett. Elsőként érdekes módon Új-Zélandon terjesztették ki a nőkre a választójogot 1893-ban.

Női utcaseprő dolgozik Németországban 1909–1920.

Magyarországon először 1920-ban járulhattak a nők az urnához, és Európában vannak olyan országok, ahol ennél is később: a kontinensen utoljára Svájcban adták meg a nőknek a választójogot 1971-ben. A világ utolsó országa, ahol bevezették, Szaúd-Arábia, itt egészen tavaly év végéig kellett várni rá. A 2015. decemberi szaúdi helyhatósági választásokon összesen 17 nőt választottak az önkormányzatok testületeibe, de sok nőt továbbra is eltilt a politizálástól a férje, vagy a hatóságok tagadják meg tőlük, hogy jelöltessék magukat. A magyar országgyűlésben jelenleg 199 képviselőből 20 nő, ezzel az alig több mint 10 százalékos aránnyal 153. helyen állunk a világranglistán, számos afrikai és közel-keleti ország mögött. Az Európai Uniós átlag egyébként 28 százalék.

Nők dolgoznak egy angol malomban az első világháború idején.

A nőmozgalmaknak és a feminizmusnak rengeteg eltérő változata létezik, a legalapvetőbb ellentét talán azok között húzódik, akik szerint a hagyományos női szerepek alapjai velünk született hajlamok (pl. nők empatikusabbak, jobban bánnak a gyerekekkel), és azok között, akik szerint mindez csak neveltetés, illetve a társadalmi környezet kérdése. A különbség már a nőmozgalmak kezdetétől fennáll, az 1900-as évek angliai szüfrazsettjei is ennek mentén oszlottak egy konzervatívabb és egy radikálisabb táborra.

Egy nő amerikai zászlót tart a brooklyni haditengerészeti kikötőben 1917. július 7-én.

Védőszemüveget viselő nők dolgoznak Lincoln autógyár hegesztőrészlegén Detroitban 1914–1918.

Mosodai dolgozók 1905 körül.

Bár a női bérmunka ma már több mint száz éves múltra tekint vissza, bőven van még mit elérni. Az egyenlőtlenségek szempontjából kiemelt terület a házimunka és a gyerekekkel kapcsolatos teendők, amelyek sok országban még mindig jóval nagyobb részben hárulnak a nőkre annak ellenére, hogy közben ők is ugyanúgy dolgoznak. Magyarországon ennek eredményeképpen a nők átlagosan napi 1 órával dolgoznak többek a férfiaknál, ami éves szinten több mint 15 teljes átdolgozott napnak, vagy 45 nyolcórás munkanapnak felel meg. A házimunkában való részvétel egyenlősítése külföldi tapasztalatok szerint nemcsak a nők válláról veszi le a terhet, de a gyerekvállalási kedvre is pozitív hatással van.

Lőszergyári munkásnők konzervdobozokat készítenek az első világháború alatt Chicagóban.

A Női Rádiós Hadtest tagjai egy katonai autó mellett 1919 februárja környékén.

Rendben van, hogy dolgoznak a nők, de nem mindegy, milyen munkakörök jutnak nekik. Szerencsére már van lehetőségük túllépni a korai dolgozó nőket ábrázoló képek többségén megjelenő egyszerű fizikai vagy betanított munkákon, de azért ezen a téren is akad még egyenlőtlenség: a vezető beosztásúak között a nők aránya meg sem közelíti az 50 százalékot annak ellenére, hogy vezetői képességeket mérő teszteken nem teljesítenek rosszabbul a férfiaknál. Egy tavalyi amerikai felmérés szerint már az operatív szinten 75-25 százalék a férfi-női arány, a stratégiai döntéshozóknál ez 83-17 százalékra romlik, a vállalatvezetők körében pedig 90 százalék férfi és csak 10 százalék nő. A tudomány és a mérnöki munkák világa sem büszkélkedhet túl sok nővel. Amerikában a 2010-es évekig növekedett a részarány, de aztán 20 és 30 százalék között megrekedt a tudományos, technológiai, matematikai, mérnöki területeken.

Tudósnők laboratóriumban dolgoznak 1910–20 körül.

Ezzel kéz a kézben jár a nemek közti bérszakadék problémaköre, ami az ugyanolyan munkakörben dolgozó férfiak és nők között fennálló fizetéskülönbséget jelenti. A jelenség minden országot és iparágat érint, bár különböző súllyal: összességében a nők több mint 30 százaléka számolt be bérszakadékról a saját munkahelyén a World Economic Forumra készült munkahelyekről szóló felmérésen. Különös módon nincs igazán összefüggés aközött, mennyire megbecsült munkakörről van szó, a probléma ugyanúgy érinti az utcaseprőket mint a vállalati középvezetőket vagy a holllywoodi színészeket. Magyarországon a világtrendekkel épp ellenkező irányba alakul ez is a KSH adatai szerint: a magyar nők átlag 13,2 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál.

Irodában dolgozó nők a háttérben Warren Harding elnök portréjával.