Magyarország egy zárt világ a női ruhákhoz

Crossdressereknek hívjuk azokat, akik ellenkező nem ruháit viselik, általában a legközhelyesebb és legrégebbi példa, amihez vissza lehet nyúlni, az Shakespeare több darabja. Az már szinte az általános iskolai tananyag része, hogy a Rómeó és Júlia akkori előadásaiban az utóbbi szerepét fiatal férfiak vagy fiúk játszottak. Vagy ott van az ahogy tetszik, ahol a történet egyik fontos része, hogy egy nő férfiként kezd öltözni vagy viselkedni. De a crossdressing egy olyan jelenség, ami nem kizárólag színházi környezetben létezik, hanem egy nagyobb, ernyőként használt kifejezés.

Drag queeneknek nevezzük azokat, akik ugyancsak egy másik nem ruháiba öltöznek, viszont sokkal elnagyoltabb részletekkel, néha szinte paródiaként, néha komikus hatásért (gondoljunk a Monty Pythonra, vagy a Besenyő-családból Margitra), néha pedig a látvány kedvéért. Főleg meleg férfiak, de nem mindig.

Igen, az előző mondatokban sok a bizonytalanság, kicsit szándékosan. Az elnevezés dilemmája szőrszálhasogatásnak tűnhet, valójában pedig nagyon is fontos téma a nyugati közbeszédben. A nemi identitás és a szexuális preferencia helyes megkülönböztetése, besorolása, és osztályozása nem egy hóbort, hanem nagyon fontos lépés az elfogadás és önmegvalósítás felé. A drag queen használata megkülönböztető: ezzel jelzik ők, hogy nem transzvesztiták vagy transzneműek. Pont ez a két szó, pontosabban ennek a rövidítése az, amit a magyar köznyelvben a hasonló előadókra használnak.

Az amerikai közvéleményben a mai napig vannak vélemények, ellenvélemények, és heves viták arról, hogy kit, hogyan, és miért kellene úgy hívni, ahogy. RuPaul, a világ talán legismertebb drag queenje például semmi kivetnivalót nem lát az egyesek szerint lekezelő és lenéző, „tranny” és „shemale” szavakban. Elismerte, hogy vannak szavak, amik fájhatnak, de meg kell erősödni az embernek, hogy bírja ezeket. RuPaul idén egy reggeli beszélgetős műsorban úgy foglalta össze a különbséget a drag queenek és a transzneműek között, hogy az előbbiek szinte alakváltók, akik viccet csinálnak az identitás fogalmából, míg az utóbbiak nagyon komolyan veszik az identitásukat, mert ebben találják meg azt, kicsodák is valójában. Egyszerű megoldás, de a helyzet sokkal bonyolultabb, ugyanis RuPaulnak sikerült összemosnia megint a nemi identitást a drag műfajával. A vita folytatódik, és folytatódni is fog még sokáig, miközben a bulvármédia még mindig kuriózumként tekint a nemi szerepek megbuherálóira.

Komlósi Szilviát pontosan ezért fogadták kétkedéssel egy budapesti szcéna fellépői, rossz tapasztalataik voltak a magyar bulvársajtó tapintatlanságával, de a kezdeti gyanakodás után bemehetett az öltözőkbe és a színpad mögötti rejtett zugokba. Komlósi egy vizsgamunkájához keresett témát, amikor eszébe jutott, hogy egyszer milyen jót bulizott egy Ferenc körúti klubban. A sorozatát végül négy különböző helyen készítette, még 2010-ben. Azóta több hely bezárt.

„A legmeglepőbb tapasztalatom a fotózás alatt a bárokat látogató vendégek sokszínűsége volt. Járnak hetero fiatalok csak bulizni, melegek és leszbikusok ismerkedni, vagy csak beszélgetni, kikapcsolódni. De voltak vidékről, vonattal felutazó fiatal fiúk akik farmerben, kitaposott sport cipőben érkeztek majd sietősen a toalett felé vették az irányt ahol, átöltöztek miniszoknyába, hasukat nem takaró kis topba ,és persze full sminkbe. Majd a buli végeztével visszaváltoztak a toalettben ismét férfivá.”

Komlósi jelenleg Brightonban él, ahol rendszeres szemtanúja nyilvános crossdressingnek az utcán, vagy boltokban. Szerinte ott mindenki az lehet, ami csak akar, de Magyarországon ez még mindig egy zárt világ.