A buli ugyanaz, csak a mozgás más

Dani 32 éves, és 2005-ben, akkor húsz évesen egy főiskolai buli után eltörte a nyakát. „Bebasztam a bulin és mondta egy haverom, hogy hazavisz, elaludtam a hátsó ülésen. Ő is eléggé be volt baszva, de nem voltam olyan állapotban, hogy ezt felmérjem. Nem is mentünk gyorsan, de nem sokkal a házuk előtt elaludt a volánnál és árokba borultunk. Aztán csak ült és röhögött ezen, én meg magamhoz tértem, és rájöttem, hogy semmimet nem tudom megmozdítani. A haveromnak semmi baja nem lett. Mondta, hogy kivesz az autóból, de én tudtam, hogy a gerincemnek lehet baja, és nem engedtem neki. Kihívta a mentőket, akik szakszerűen kivettek. Az utolsó emlékem az, hogy megadom a mentősnek a szüleim telefonszámát. Utólag az derült ki, hogy a fejem előrebukott az ütközéskor, aztán ostorcsapásszerűen hátra, és ez a hatalmas erő reccsentette meg a csigolyát” – meséli Óbudán, a lakásában, ahol két cicával (nevezett Kicsi cica és Nagy cica) lakik, és az éppen aktuális 24 órás segítőjével. Ők egyben a haverjai is, akik elég nagyok ahhoz, hogy mind a 70 kg-ját megemeljék, meghosszabbított kezeiként és lábaiként asszisztálnak. Ma Peti a segítő, aki Dani öccsét bölcsődés kora óta ismeri, most heti háromszor az a munkája, hogy Daninak megtesz mindent, amire csak szüksége van. A képen Kicsi cica van, meg a túrakerekek, amiket fel kell tenni a Sziget előtt. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Dani készülődni kezd a Szigetre. Peti segít neki az öltözésben, és a vizeletürítéshez szükséges katéteres zacskó elhelyezésében. Ehhez először átemeli az ágyra, ott öltöznek, majd vissza a székbe, egyáltalán nem tűnik egyszerű műveletnek. Néha akár húsz perc is lehet a nadrág felvétele, és nem kizárólag azért, hogy menő legyen az öltözet, hanem hogy nehogy valahol egy gyűrődés kisebesítse Dani bőrét, ugyanis a sebből latin neve után Dani által dekunak becézett felfekvés alakulhat ki, az pedig elfertőződhet, és akkor akár végzetes is lehet. Most is elég hosszadalmasra nyúlik az öltözés, pláne, hogy amikor minden készen van, rájönnek, hogy nem a sportkerék van a széken, hanem a sima, úgyhogy újra kezdődhet az átemelős szakasz. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Dani a mellkasától lefelé nem érzi a testrészeit, ezért fordulhatott elő egy komoly égési sérülés is a hasán pár éve. Ugyanis egyszer, amikor leitta magát vízzel, a segítője (nem a képen látható Peti, hanem egy másik) hajszárítóval akarta megszárítani a pólóját, Dani viszont nem érezte, hogy túl közel tartja a szárítót, és éppen szétégeti a bőrét. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Amikor felkerül a sportkerék a székre, már csak az utolsó simítások vannak hátra az indulás előtt. Peti fogkrémet rak Dani fogkeféjére, a mosáshoz nincs szüksége segítségre, a vállai és valamilyen szinten a könyökei is mozognak. Összeszokott párosuk a készülődéskor és bulihelyzetben is tökéletesen összhangban van, az egész készülődés az indulás előtt nagyjából háromnegyed órát tesz ki. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Dani egy ideje egy vadiúj programban dolgozik Zsolnay Dóra és Teofilaktu Alexandra konduktorokkal, aminek Mozduljunk ki! a neve. A program célja, hogy minél több kerekesszékkel élő szórakozhasson szakmai segítség mellett, biztonságos módon, de önállóan. „Bármilyen mozgássérült jelentkezhet hozzánk. A négy végtag sérülteknek, mint én is, nagyon kiszolgáltatott a helyzete. Az, hogy én rendszeresen eljárok bulizni, az annak köszönhető, hogy van állandó segítőm. A lányok konduktorként szintén sokat buliznak kerekes székesekkel, és egy csomó olyan helyzet állt elő, ami alapján arra jutottunk, hogy nagy szükség volna a változtatásra. Szerintem az már önmagában segít, ha látnak kerekes székeseket bulizni a többiek, hátha a spontán interakcióktól majd nem néznek űrlénynek minket” – mondja Dani. Ő a családja anyagi és lelki és mindenfajta támogatása miatt szerencsésnek mondja magát, de szerinte ő a fehér holló, mert a legtöbb kerekes székes nagyon el van szigetelve, nem a kortársaival tölti idejét, mivel a családja ápolja, vagy otthonban él, meglehetősen elzártan a külvilágtól. Daninak a rehabilitációról olyan ismerőse is van, aki végül elfekvőbe került, és ott meg is halt.  (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Irgalmatlan nagy sor van mindenhol Rihanna miatt a Szigeten, de mivel Danit kísérjük, ebből sokkal kevesebbet érzékelünk, mintha nem kísérnénk Danit. Mert a kerekesszék – bár Dani ezt láthatóan egyáltalán nem várja el, és nem is gondolja vagy érzi privilégiumnak – de egy örök VIP-kártyával ér fel. A legtöbb helyen szétnyílik előttünk a tömeg, előzékeny (vagy a helyzetet kezelni képtelen) emberek pattannak odébb vagy néznek irigykedve a kerekes székben ülő Danira, mi pedig a székhez tapadva loholunk a bejárat felé, ami egyáltalán nem egyszerű feladat, mert Peti olyan gyorsan tolja, hogy őket utolérni felér egy közepes intenzitású futóedzéssel. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Danival töltjük az egész napot, elvileg ma teltház van a Szigeten, ami akár kilencvenezer embert is jelenthet, de Danit is beleszámolva összesen öt kerekesszékest látok a fesztiválon. Pedig előzetes gondolataimmal ellentétben a bulizók egyáltalán nem szólogatnak be, nem röhögnek, nem mutogatnak, viszont egy csomószor szóba elegyednek a számukra vad idegen Danival, mint ez a holland nő is itt a fotón. A Mozduljunk ki! program ötletgazdái pontosan ezért (nem a holland nő miatt, hanem a spontán interakciók miatt) választották a szórakozóhelyeket célnak, mert a zenei rendezvények, koncertek, fesztiválok, kulturális rendezvények jellegükből adódóan szuper ideálisak ahhoz, hogy a társadalmi életet élő kerekesszékesek és nem-kerekesszékesek találkozzanak, beszéljenek, csajozzanak, pasizzanak, vagy amit csak akarnak. Együtt, és nem elzártan. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

A Szigeten a Nagyszínpadnál van egy emelvény a mozgás sérülteknek, ahonnan kerekesszékből is látják és élvezhetik a koncertet. Annyira jól látni onnan a koncertet, hogy a segítők azt mondják, láttak már olyat, hogy valaki reggel begipszelteti a lábát, hogy este onnan nézhesse a kedvencét. A nagy külföldi fesztiválokon, mint a Glastonbury-n például ezért az a policy, hogy friss sérüléssel nem lehet felmenni.

Mivel elpiálgatjuk az időt, már akkor próbáljuk megközelíteni az emelvényt, amikor lehetetlen odajutni, ekkor már nem nyílik meg a tömeg a szék miatt, de nem azért, mert a közönség tagjai bunkók, hanem azért, mert egy papírzsepkendőt sem lehet leejteni és tök sötét is van. Rihannát tehát buktuk, a kivetítőn nézzük egy kicsit, de aztán értelmesebbnek látszik chillezni egyet a Mozduljunk ki! hangulatos bázisán az Ability kempingben. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Peti az ivásban is lelkesen segít. Befut Dani öccse, aki kétszer fordult a Szigetre, mert elsőre otthon felejtette a személyi igazolványát, idén viszont csak azzal lehet átvenni a jegyet. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

A Mozduljunk ki!-ért felelős Kalandra Fel! Nonprofit Kft. nem csak a mozgássérültek fesztiválokon való részvételét segíti, hanem az a tervük, hogy számos egyéb akcióval is szolgálják majd a kerekesszékesek ügyét. Felmérést szeretnének készíteni a testi fogyatékossággal élők szociális szokásairól, és a többségi társadalom véleményéről, valamint információ-átadó és érzékenyítő programokat szerveznek majd, abból a célból, hogy minél befogadóbbak legyenek a szórakozóhelyek. Terveik közt szerepel egy akadálymentesített szórakozóhely adatbázis kiépítése, és egy kortárs önkéntes segítő hálózat kialakítása is.

Azt mondják, a legtöbb esetben meg van a nyitottság a szórakozóhely-tulajdonosokban, de nincs elég információjuk arról, hogyan lehet alkalmasan segíteni. Van olyan budapesti bulihely, ahol a kerekesszékesek ingyen mehetnek be, de például erről a honlapon semmilyen információ nem található. „Egy csomószor nem úgy érződik a diszkrimináció, hogy beszólnak vagy kiröhögnek, hanem hogy nincsenek felkészülve olyan helyzetekre, ami egy kerekesszékeshez kötődik” – mondja Dani. Azt például nagyon fontosnak tartaná a szervezetük, hogy minden szórakozóhely feltűntesse, hány lépcsőfok és milyen akadályok vannak náluk, hogy a mozgássérültek eldönthessék, bevállalják-e ilyen körülmények között a bulizást vagy sem. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Ahogy megyünk bele a hajnalba, már két ember kell Dani kíséréséhez, az öccse töri az utat, elhessegeti a dülöngélőket, Peti pedig tolja a széket, random helyszíneken pörgünk, kis csapatunkat a kerekesszék semmiben nem akadályozza. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Valami zavaros drum n bass buliban kötünk ki, ahol a többedik csaj ül Dani ölébe. Előfordult olyan eset is, hogy Peti segítsége is kellett, hogy az aktuális rajongó lány odébb álljon. „Sajnos én nem tudtam magamról leszedni, és hiába kértem, nem ment el. Olyanokat magyarázott, hogy nincs elég akaraterőm, azért nem állok fel a székből” – mondja utólag Dani. Aztán azt is mondja, sokáig tagadásban volt, és hét év kellett neki, hogy a baleset után elfogadja az állapotát, és elengedje a baleset előtti életét és személyiségét. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)

Rihannát ugyan kihagytuk, de elég kerek kis este volt. Aki mozgássérült és bulizni vágyik, nagyon határozottan javasoljuk neki, hogy kattintson ide, és jelentkezzen a Mozduljunk ki! -nál. (Fotó: Ajpek Orsi / Index)