Kockaladával leplezték le Ukrajna titkait

Both Miklós két éven át autózott fel-alá Ukrajnában, hogy összegyűjtse a kihalófélben lévő ősi dalokat. Az utolsó utáni pillanatban járt sikerrel a gyűjtés, az idős özvegyasszonyok szombat este a MÜPA színpadán élőben elevenítik fel a hosszú évek óta feledésbe merült hagyományt. Ancsin Gábor képei az utazásról.

Both Miklós zenész két éven át egy kockaladával és egy felvevővel gyűjtötte az ukrán népdalokat az ágas-bogas kozák falvakban. Nem volt könnyű dolga, és nemcsak azért, mert Ukrajnát éppen háború dúlta, hanem azért is, mert odaát a népzenekutatás nagyon kezdetleges állapotban van. A szinte kizárólag idős, megözvegyült asszonyokból álló kórusok azonban idővel megnyíltak a magyar zenész előtt, így sikerült összegyűjtenie a különleges, már-már feledésbe merült dalokat. Két ukrán falu tizenkét asszonya október 15-én lép fel a Művészetek Palotájában a Budapest Ritmo fesztivál keretében. Ancsin Gábor fotóriporter képein pedig azt nézhetjük meg, hogyan is zajlott a gyűjtőmunka a három ukrán faluban, Popivka, Kryachkivka és Lyudvynivkában.

Az ukrán népzenéről elég kevés fogalmunk van: a háborús országban a mélyszegénység fenntartja azt a paraszti kultúrát, amiben a népdalok is fent tudtak maradni. De nem könnyen: már csak azért sem, mert Ukrajnában a népzenekutatás nagyon elmaradott, a magyar Both Miklós volt az első, aki magas minőségben rögzítette és megőrizte az ukrán asszonyok énekét. Akik egyébként megdöbbentő minőségben énekelnek ahhoz képest, hogy soha semmilyen képzést nem kaptak. A kórusvezető általában ismeri a kottát, és előénekelve tanították meg az asszonyokat a szovjet dalokra, a csak szájhagyományban fennmaradt ősibb dalokat viszont fejben őrzik. Rövid unszolás után folyamatosan jönnek elő az emlékeikből a több száz éves dalok - az unszolás azért szükséges, mert ezek a népdalok tiltólistán voltak, ezért az asszonyok közül sokan még ma is illetlennek érzik őket. A kultúrházak rendszere nem ismeretlen Magyarországon sem: zeneileg ez azt is jelentette Ukrajnában, hogy a szovjet kórusok vezetői a központilag kijelölt dalokból tanítottak, teljesen mellőzve a falvakra addig jellemző énekeket. Így történhet meg az, hogy egy ukrán falusi embernek két zenei anyanyelve van: ismeri ugyan a nagyszülei énekét, de egy hangzásban is teljesen más szovjet zenei világot tanítottak meg neki a közintézményekben.

Olyan, mintha embereket 300 évre összezártak volna egy terembe