Both Miklós két éven át autózott fel-alá Ukrajnában, hogy összegyűjtse a kihalófélben lévő ősi dalokat. Az utolsó utáni pillanatban járt sikerrel a gyűjtés, az idős özvegyasszonyok szombat este a MÜPA színpadán élőben elevenítik fel a hosszú évek óta feledésbe merült hagyományt. Ancsin Gábor képei az utazásról.
Both Miklós zenész két éven át egy kockaladával és egy felvevővel gyűjtötte az ukrán népdalokat az ágas-bogas kozák falvakban. Nem volt könnyű dolga, és nemcsak azért, mert Ukrajnát éppen háború dúlta, hanem azért is, mert odaát a népzenekutatás nagyon kezdetleges állapotban van. A szinte kizárólag idős, megözvegyült asszonyokból álló kórusok azonban idővel megnyíltak a magyar zenész előtt, így sikerült összegyűjtenie a különleges, már-már feledésbe merült dalokat. Két ukrán falu tizenkét asszonya október 15-én lép fel a Művészetek Palotájában a Budapest Ritmo fesztivál keretében. Ancsin Gábor fotóriporter képein pedig azt nézhetjük meg, hogyan is zajlott a gyűjtőmunka a három ukrán faluban, Popivka, Kryachkivka és Lyudvynivkában.
Az ukrán népzenéről elég kevés fogalmunk van: a háborús országban a mélyszegénység fenntartja azt a paraszti kultúrát, amiben a népdalok is fent tudtak maradni. De nem könnyen: már csak azért sem, mert Ukrajnában a népzenekutatás nagyon elmaradott, a magyar Both Miklós volt az első, aki magas minőségben rögzítette és megőrizte az ukrán asszonyok énekét. Akik egyébként megdöbbentő minőségben énekelnek ahhoz képest, hogy soha semmilyen képzést nem kaptak. A kórusvezető általában ismeri a kottát, és előénekelve tanították meg az asszonyokat a szovjet dalokra, a csak szájhagyományban fennmaradt ősibb dalokat viszont fejben őrzik. Rövid unszolás után folyamatosan jönnek elő az emlékeikből a több száz éves dalok - az unszolás azért szükséges, mert ezek a népdalok tiltólistán voltak, ezért az asszonyok közül sokan még ma is illetlennek érzik őket. A kultúrházak rendszere nem ismeretlen Magyarországon sem: zeneileg ez azt is jelentette Ukrajnában, hogy a szovjet kórusok vezetői a központilag kijelölt dalokból tanítottak, teljesen mellőzve a falvakra addig jellemző énekeket. Így történhet meg az, hogy egy ukrán falusi embernek két zenei anyanyelve van: ismeri ugyan a nagyszülei énekét, de egy hangzásban is teljesen más szovjet zenei világot tanítottak meg neki a közintézményekben.
Ukrán parasztház Krecskivkában: a népdalgyűjtés során Both Miklósék a legtöbbször az asszonyoknál szálltak meg, ilyen és ehhez hasonló házakban. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Így aztán minden dalgyűjtés egyben egy hatalmas vendégség is volt, nagyon nagy szeretettel fogadták mindenütt a magyar népdalgyűjtőket. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Ősi dalokat énekel az özvegyasszonyokból álló kórus Haivkában. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Az ősi hagyomány mellett főleg szovjet dalok szerepelnek a repertoárukban, már a buszon rázendítenek a "vidám" dalok éneklésére. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Ivan Ivanovics a szolonicijai művelődési ház vezetője. 1990 óta a csupán a fizetése töredékét kapja, de a kultúrházba ugyanúgy bejár dolgozni, próbálja szervezni a "kulturális élet" eseményeit. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Harkhushyntsi utcakép. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Haivkát csak komppal lehet megközelíteni a térkép szerint. A komp valójában egy katonai ponton híd egyetlen eleme volt, a rajta utazók húzták át magukat saját erővel egy méretes fabunkót szorítva a kifeszített acélsodronyhoz. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Both Miklós Haivkában az egyik énekesnek mutatja meg a laptopján azokat a dalokat, amiket keresnek. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
A haivkai kórus tagjaiért egy KAVZ 685 típusú buszmatuzsálem érkezett. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Dorofeeva Anna Grigorievna 65 éves énekes a szolonicijai művelődési házban. "Öt éves korom óta énekelek, az egész családom énekelt, az apám és a nagyapám is. " (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
A művelődési házban tanult szovjet dalokat profi zeneszerzőkkel íratták a kommunista párt ezért felelős tisztviselői, parancsra. Jól jellemzi a párt egykori befolyásának mértékét, hogy sok helyi idős ember a nagy éhínségre, úgy "emlékszik", hogy az valójában a rossz időjárás miatt volt, nem pedig Sztálin miatt. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
A művelődési házak az ötvenes években kaptak egy listát arról, hogy milyen dalokat lehet ezentúl játszani. A helyi kultúrház, vagy kórus vezetője választhatott ebből a listából, amit jóváhagyásra el kellett küldenie Moszkvába. A jóváhagyás után kezdhették el gyakorolni a dalokat. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Éppen ezért a falvakat járva Both Miklósék sosem tudhatták, találnak-e egyáltalán olyan kórust, akik még őrzik a régi ukrán népdalokat, és el is tudják énekelni azokat szépen. A kórustagoknak is időbe tellett, amíg megnyíltak és el merték énekelni a dalokat a gyűjtőknek. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Felvétel a szolonicijai művelődési házban, ahol az ötvenes években megállt az idő. A falon az 1932-33-as éhínségről, a "holodomor"-ról szóló történetek vannak. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Kultúrház díszítés szovjet módra a Harkhushyntsiben. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Felvétel a monumentális méretekkel rendelkező harkhushyntsi-i művelődési házban. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Közlekedéstörténeti őskövületek járják az utakat, ez is jól jelzi a terület elmaradottságát. Az ilyen szintű izoláltság sok mindent konzervál, többek között azt a fajta archaikus népművészetet is, amit Both Miklósék kerestek. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Helyi fiatalok Szolonicija falu "játszóterén". (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Minden hangfelvételről fix és mozgó kamerás felvétel is készült. Both Miklós ellenőrzi az előkészületeket a szolinicijai művelődési házban. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Felkészülés a délutáni felvételre a harkhushyntsi-i művelődési ház színpadán. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Both Miklós ekkor már harmadszorra járt a faluban. Nagy szeretettel fogadták a helyi kórus tagjai a popivkai művelődési házban. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
A popivkai kultúrházban asszonyok énekelnek. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Mikolaj Mikolajevics a popivkai kultúrház vezetője, a népdalgyűjtők fogadására rendezett ünnepségen tangóharmonikázik. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Falikép Popivkában az egyik énekes szobájának a falán. (Fotó:
Ancsin Gábor / Képszerkesztőség)
Olyan, mintha embereket 300 évre összezártak volna egy terembe
Rovataink a Facebookon