A magazin idei választása nemcsak a bátor helytállásnak szól, hanem felhívja a figyelmet a hírügynökségek átalakuló szerepére is. Szíriában az elmúlt két-három évben már annyira eldurvult a helyzet, hogy a nyugati lapok és ügynökségek a legritkább esetben küldenek saját fotósokat az ostrom alá vett városokba, mert a folyamatos életveszély egyre kevésbé kifizetődő. Ráadásul az országba bejutó külföldi tudósítók mozgástere is egyre jobban szűkül. A Szíriába hivatalos úton érkező tudósítóknak a szíriai kormánnyal kell együttműködniük, ami kizárja, hogy a felkelők álláspontját is megismerhessék.

Amikor a hírekben a szíriai kormányerők vagy orosz bombázók támadásainak áldozatait látják, a képeket olyan civilek készítik, akik elsőként érnek a helyszínre, mert maguk is a támadások kereszttüzében élnek. Ápolók, mentősök és az őket kísérő önkéntesek fotóznak, videóznak, a képek és a jelentéseik pedig titkosított csatornákon jutnak el külföldi szervezetekhez, ahonnan azután kerülnek az újságokba, hogy sikerült meggyőződni a valóságtartalmukról.

Ilyen önkéntes Badra is, aki a harcok kezdetétől fotózza az eseményeket, képeit pedig a világ legnagyobb hírügynökségei veszik át rendszeresen. Korábban a Reutersnek dolgozott, ma pedig az EPA felbérelt munkatársa. Dumában lakik, húsz percnyi autóútra Damaszkusztól, a szíriai kormány központjától. Városában a harcok 2012-ben kezdtek igazán eldurvulni, Badra családját szétszakították a harcok, otthonukat pedig légicsapás érte. A Time-nak azt is elmesélte, hogy végig kellett néznie, ahogy a szomszédja zavarában pohárral próbálta oltani a lángoló épületet. A városban mára alig maradtak felismerhető utcák, a civil lakosság pedig elmenekült vagy kénytelen földalatti bunkerekbe húzódni az állandó támadások elől.

Badra fotói azért különlegesek, mert nem csak a bombázásokat követő véres pillanatokat ismerhetjük meg a képein keresztül, hanem a háborús mindennapokba is bepillantást engednek. Szinte hiehtetlen, hogy négy év háború után egy ilyen helyen is vannak még gyerekek, akik ráadásul reggel ugyanúgy indulnak iskolába, mintha nem eshetne bármikor bomba a lábuk elé, vagy hogy a város szélében a méhészek ugyanúgy dolgoznak, mint akárhol a világban.

Badra nem tartja magát hősnek, saját szerepét kíméletlenül egyszerűnek látja. A Time magazinnal beszélgetve például azt mondta, tudja, hogy a képei nem segítettek eddig senkin, valószínűleg nem is fogja velük megváltani a világot, de amit ma csinál, az egy napon a történelem része lesz, amiből erre a borzalomra emlékezhetünk.

Badra sokat fotóz gyerekeket. Az ENSZ becslései szerint 500 ezer gyerek élhet a 16 ostrom alatt álló szíriai nagyvárosban, nekik közvetlen és mindennapos tapasztalataik vannak a háborúról.

Ezeknek a gyerekeknek nincs jövőjük, a múltjuk pedig csak vérrel és bombázásokkal van tele, úgyhogy, amikor mosolygó gyereket látok, mindig lefotózom. Fontos pillanatok ezek, értékes képek, mert ilyenkor én is mosolygok egy kicsit.