Festői kohókban sütik az éghajlatváltozást

Dacára annak, hogy a világ legnagyobb környezetszennyezője, Kína az utóbbi néhány évben retorikailag legalábbis a bolygó megóvásáért és az éghajlatváltozás ellen vívott harc egyik éllovasa lett. Azonban hiába ismerték fel, hogy hosszú távon jóval nagyobb kárt okozhatnak maguknak, ha nem mozdulnak zöldebb és fenntarthatóbb irányba, a szénre és olcsóságra épülő kínai ipar évtizedeken át megszilárdult szerkezetét nehéz lesz egy csapásra megváltoztatni. Kevin Frayer fotóriporter elment megnézni Belső-Mongóliába, milyen kihívásokkal kell szembenézni ahhoz, hogy teljesüljön Hszi Csin-ping elnök ígérete, miszerint "Kínát egy gyönyörű országgá tesszük, ahol kék az ég, zöldell a növényzet és tiszták a folyók". Frayer képei alapján elég nagyokkal.

Miközben a háttérben a nagyobb acélművek okádják a füstöt magukból, az előtérben egy munkás egy illegális acélkohóban dolgozik valahol Kína Belső-Mongólia tartományában. Bár az egy főre eső légszennyezésben elmarad a fejlett államoktól, abszolút értéken Kína bocsátja ki a legtöbb káros anyagot a világon. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Miután a légszennyezés egyre komolyabb egészségügyi, társadalmi és gazdasági károkat okoz az országban, a hatóságok az utóbbi időben egyre keményebben próbálnak fellépni a leginkább mérgező gyárak és erőművek ellen. A hajtóvadászat egyik fő célpontjai az ilyen fejletlen és rettenetesen szennyező magánkohók. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Kínában vidéken rengeteg ilyen kisebb, de nagyon szennyező gyár működik. Ezeket elvileg egytől egyig be kellene záratni ahhoz, hogy az ország teljesíteni tudja a 2015-ös párizsi klímaegyezményben vállalt kibocsátáscsökkentési kötelezettségeit. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Azonban ahogy sok minden más területen, itt sem jellemző a Pekingben kiagyalt és ukázba adott tervek betűre pontos végrehajtása. A tulajdonosok szerint ugyanis gyakran lefizetik az ellenőröket, aztán újra kinyitják az üzemet, mintha mi sem történt volna. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

A 19. század technológiai színvonalát idéző illegális kohóról az is látszik, hogy Kína gazdasága hiába majdnem akkora, mint az Egyesült Államoké vagy az Európai Unióé, a gazdagabb keleti partvidék metropoliszaitól távol eső vidéki területeken egy teljesen más gazdasági-társadalmi realitás uralkodik. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

A teherautó éppen hulladékszenet pakol le a gyárak és füstjük árnyékában. A légszennyezés elleni harc fő ellensége a szén, amely a kínai energiatermelés közel kétharmadát adja, és az iparban is rengeteget használnak fel belőle. A baj csak az, hogy az alternatívák költségesek, a szénnel való radikális szakítás esetén pedig rengetegen elvesztenék a munkahelyüket. Politikailag tehát nem könnyű keresztülvinni a változásokat, helyi szinten (a korrupció mellett) ezért is problémás a pekingi ukáz követése. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Miközben az országban máig számos ilyen kezdetleges és rendkívül szennyező gyár üzemel, Peking a nemzetközi színtéren mégis egyre inkább a kibocsátáscsökkentés egyik fő támogatójává válik. Hosszabb távon ugyanis több vesztenivalójuk van, mint amennyit azzal nyernek, hogy a szennyező, de olcsóbb termelési módszerekkel leuralják a nemzetközi acélpiacot, és munkát tudnak adni a vidéki emberek millióinak. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Sőt, Donald Trump amerikai elnökké választása után könnyen előfordulhat, hogy az EU mellett a világ legszennyezőbb országa marad a környezetszennyezés elleni harc retorikai vezére. Trump ugyanis erősen szén- és olajbarát, és korábban többször is azt ígérte, hogy magasról tenni fog a 2015-ös klímamegállapodásra. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Kevin Frayer művészien beállított képei részben arra is rávilágítanak, hogy miért kerülhet az elnöki székbe Trump: mert Kínában ilyen rettenetes munkakörülmények között is gond nélkül folyik az ipari termelés, az acélipari exportot pedig az állam is bőkezűen megtámogatja (bár ezek az összegek nyilván nem az ilyen illegális vidéki kohókban kötnek ki). Az olcsón és rossz körülmények között dolgozó kínai munkaerővel pedig egyre kevésbé tudnak versenyezni az amerikai cégek, hiába jobb minőségű a termékük. Úgyhogy ha tehetik, inkább ők is Kínába mennek dolgoztatni, olcsón és rossz körülmények között. (Persze a dologban van ám csavar is: a Newsweek szerint Trump is olcsó kínai acélból építi felhőkarcolóit, hiába bírálja folyton Pekinget az árak lenyomása miatt.) (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Az állami nagyvállalatoknál dolgozó acélipari munkások havi nagyjából 80 ezer forintnyi fizetést kapnak Kínában, a vidéki illegális kohók melósai ennél vélhetően jóval kevesebbet. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Nemcsak a kormány kibocsátáscsökkentő politikája veszélyezteti az ilyen kezdetleges üzemeket Kínában. Ahogy az ország fejlődik, egyre kevésbé fogja megérni rossz minőségű acélt termelni, úgyhogy az illegális gyárak napjai amúgy is meg vannak számlálva. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Azonban ahogy Frayer képsorozata is jelzi, a szép új, fenntartható és zöld jövő még messze van Kínában. Az ország egy jelentős részébe még a 20. század is alig ért el, a 21. pedig még igen távolinak tűnik ezeken a helyeken. Kérdés, hogy a pártállam mennyire tudja majd felgyorsítani az átalakulást, illetve hogy (Trumptól függetlenül) van-e ideje a Földnek mindezt kivárni. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)